Gulisio Tímea: A parancs az parancs?

Rudolf Höss. Az auschwitzi tábor parancsnoka. Tömeggyilkos. Hívő keresztény. Elítélt. Öt gyermekes apa. Szörnyeteg. Ember. A Spirit Színház augusztus 12-én mutatta be Nagy Márk legújabb rendezését, a 152 lépés Auschwitz felé című monodrámát, Karácsony Gergely főszereplésével. A darab az áldozatok helyett az elkövetők oldaláról mutatja be minden idők talán legnagyobb rémtettét.

Némi fenntartással viseltetem a monodrámák felé. Amiket eddig láttam, nem igazán kötöttek le. (Nagy bátorság és felelősség egyetlen színészt állítani a színpadra…) Rossz érzésem fokozódott, mikor beléptem a Spirit Színház kamaratermébe. Kicsi, fülledt, sötét. Az első sorba ültem, ami olyan közel volt a színpadhoz, hogy be kellett húzni a lábamat, hogy a szereplő el ne essen benne. Ám szorongatott helyzetemnek meglett az előnye is: premier plánban láthattam a Höss arcán végigcsorduló verejtékcseppeket. Merthogy Karácsony Gergely egészen átminősült a kegyetlen parancsnokká. Már az elején elhittem neki, hogy ő egy, az apai elvárásokkal küzdő kisgyerek, akinek a hintalova, Hans az egyetlen barátja. Édesapja fiát papnak szánta, de ő nem akart az lenni. Folyamatosan fohászkodik, ostorozza magát, végül új istent talál: Hitlert. A Bibliában pedig antiszemitizmusa igazolását látja: Izrael alapítója testvérét átverő csaló.

A darabban az ördögöt egy bőröndben lévő, pirossal kivilágított plakett szimbolizálja. Ő végig jelen van, végigkíséri Höss-t zsenge ifjúságától kötél általi haláláig.

152 lépés az iskola rajzterem faláig. Majd 152 lépés a gázkamra faláig. Végül 152 lépés a bitóig. A lépések szüntelenül sorjáznak: egy-két-há-négy, bal-jobb-bal-jobb. Aki nem lép egyszerre… Aki nem engedelmeskedik, az rosszul jár. Az egyetlen szabály, hogy a parancsnak engedelmeskedni kell, bármi legyen is az. „Apa, ha azt parancsolnák, hogy öld meg anyát és minket, akkor megölnél?” – kérdezi kisfia, Rudolf csak hallgat.

Ekkorra már teljesen átjárta az eszme. Mein Kampfon „nevelődött” férfivá, feleségét felettese választotta. A nép gyarapításának okán öt gyereket vállalt. A német fajnak szaporodni kell! És mindenki, aki nem német, baktérium a szervezetben, ragály a német nép testén. Ő mindezt hitte és vallotta, ahogy annak idején a Miatyánkot. Ha kellett, mezőgazdasági munkát végzett. Lapátolt. Anyaföldet és halottakat. A lapátolás motívuma többször visszatér, és korszakokra tagolja Höss életét. Első szerelme is a kapa volt, szőke parókával a „fején”, vele még orális szexet is mímelt.

Karácsony Gergely

A darabban többféle zene szólt: német, orosz, zsidó. A zene szerepe a karácsonyi jelenetnél éri el tetőpontját. Stille nacht. A haláltábor egyik őre a Csendes éjt énekelte, mikor másodszor is a végére ért, a gázkamrában elnémultak a rabok…

Hössnek állítása szerint vannak érzései, csak nem tudja kimutatni őket. A vallatót, – akit nem látunk, csak mély, szigorú hangját halljuk – ez nem hatja meg. Az elítélt kéri, hogy gyerekeit ne bántsák, ők nem tehetnek semmiről. Mire a vallató: azok a gyerekek sem tehettek róla, hogy zsidó az anyjuk.

A darab egésze alatt megrázó jeleneteknek vagyunk tanúi, melyeket egytől egyig Karácsony Gergely játszik, hitelesen. Megszeppent gyerek, dühöngő, őrült felnőtt, tanár, tiszt. Ő minden egy személyben.

A színészi alakításra ötöst is adnék, ha nem üvöltene folyton. Értem, hogy mit fejez ki vele, de az ordításnak lehettek volna árnyalatai. Ezen az előadáson értettem meg egy barátom idegenkedését a színháztól annak hangossága miatt. Karácsony hangoskodása részben az átélésből és a karakter hiteles megformálásból fakadt, ám gyanítom mögötte a túldramatizált, jellegzetesen magyar játékstílust. Ám, mivel kénytelen voltam másoktól is megszokni, még jobban elnéztem az előadónak, mint hogy sokszor belegabalyodott a szavakba, amiket amatőr módjára megismételt. Az ilyenért egy általános iskolai szavalóversenyen is több pontot vonnak le.

E két hibától eltekintve összességében Karácsony Gergely nagy erőbedobással, odaadással, megnyerően mutatkozott be a Spirit Színház közönségének. Egy helyütt még be is vonta őket a darabba, azt kérve, segítsék fel. Ez a fogás inkább illik vásári komédiába, vagy legalábbis improvizációs vígjátékba, mint egy ilyen súlyos témát feldolgozó darabba. Hacsak nem a feszültséget kívánták oldani ezzel.

Annál jobban tetszett egy másik humoros, groteszk fogás, amikor Höss által kifeszített szögesdrót karácsonyi füzérként villogott. És valóban, karácsonykor is mennie kellett, a véres munka nem állt meg, és egyre több áldozatot követelt. Naponta ötezer emberéletet. Ez a parancs csak azért aggasztotta Höss-t, hogy mi módon tudja kivitelezni. A Zyklon-B mellett döntött.

Nagyon tetszett az a rendezői fogás, hogy a szereplőt fokozatosan öltöztette fel. Egy szál alsónadrágban kezdte, majd nadrágot, atlétát húzott, végül teljes náci egyenruhában állt előttünk. A fordított jellemfejlődés állomásai így világosan elváltak, úgy, hogy közben egy egyenes irányú folyamatot tükröztek. A lovacskáját ölelgető kisfiúból igazi tömegmészáros lett, aki úgy spórolt a golyóval, hogy megkérte az anyákat, szorítsák mellükre gyermeküket. Így egyszerre lőhette át a baba koponyáját és anyja szívét. Vallotta, hogy a lelki erőszak „hatásosabb” a testinél, és ezt ki is használta. Mindezek ellenére az őt vádló hangnak mindig csak azt feleli, „a parancs az parancs”. Hogy az igazi német ember tiszteli feljebbvalóját. Márpedig semmi más nem számít, mint jó németnek lenni. Olyannyira elvakította az ideológia, hogy Himmler halott, megölte magát. Ő nem tett volna ilyet, mert tovább akarta építeni Németországot. A végsőkig kitartott elvei mellett. A záró jelenetben az akasztófánál áll, mikor a már jól ismert vallató hang kijelenti, hogy hárommillió embert ölt meg. Mire Höss: „Bocsánat, csak két millió ötszáz-ezret.”

Az előadás szemmel láthatóan megrázta a közönség néhány tagját. De ahogy az előadás előtt elhangzott, az áldozatok emlékét az elhallgatás sértené. Nem „jó szórakozást” kívántak hozzá, hanem „tartalmas estét”. Ez sikerült. Ha nem is kedveltük meg Rudolf Höss-t, és nem is kaptunk választ a miértre, de megismertük egy gonosz elme emberi oldalát. Félelmeit, önmarcangolását, komplexusait, melyek nem mentik fel tettei alól, de egy kissé árnyaltabbá teszik a róla kialakult képet.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp