Lehet-e pozitív hatása a vegyes házasságnak?

A zsidó küldetés végső célja, hogy az egész világgal megismertessük az Örökkévalót. Néha ezt az egyén legkisebb közösségében, a zsidókból és nem zsidókból álló családunkban kell megtennünk. Németh Zoltán írása a vegyes házasságokról.

Az elmúlt napokban egy vallásos izraeli miniszter nyilatkozata kapcsán heves viták alakultak ki a zsidók és nem zsidók közötti vegyes házasságok következményeiről. A legdrámaibb kijelentések a vegyes házasságot egyenesen a holokauszthoz hasonlították. Bár nem egészen érthető, miként lehet összevetni emberek tömeges meggyilkolását azzal, hogy valaki többféle kultúrát megismerve, saját maga döntheti el milyen identitást választ. Külön érdekessége volt a vitáknak, hogy sok esetben mindkét oldal képviselője maga is vegyes házasságból származott, ezzel is akaratlanul megerősítve azt az álláspontot, hogy a vegyes házasság egyáltalán nem vezet szükségszerűen a zsidó vallás elhagyásához. Egy dolog azonban rendre visszaköszönt ezekben a beszélgetésekben. A vegyes házasságról szóló viták többnyire annak lehetséges negatív hatásairól szóltak, pedig a zsidó hagyományban találhatunk pozitív példákat is.

A Bibliában található leghíresebb vegyes házasság történetét minden évben megünnepeljük lakomával, kereplővel, hámántáskával és szegényeknek adott adományokkal. Purim története különleges helyet foglal el a zsidó szentiratok között, ugyanis nem szerepel benne Isten. Ezt a hagyomány azzal magyarázza, hogy az Örökkévaló a háttérből szőtte a szálakat. Ő alakította úgy az eseményeket, hogy Mordecháj tudomást szerezzen a király ellen tervezett merényletről, hogy Áchásvéros megjutalmazza Mordechájt és végül Eszter kieszközölhesse népe megmenekülését. Mindebből jogosan következtethetünk arra, hogy a történet elejét is az Örökkévaló alakította, és jónak látta, hogy a zsidó Eszter (Hádászá) hozzámenjen a nem zsidó Áchásvéros királyhoz, aminek az eredménye nemhogy holokauszt, hanem épp ellenkezőleg, a zsidó nép megmenekülése lett.

A zsidó néphez csatlakozás egyik legszebb történetét Rut könyvében olvashatjuk. Miután a moabita Rut férje meghal, anyósa, a zsidó Noémi visszaküldi őt népéhez, mire Rut így válaszol: „Ahova te mész, oda megyek én, ahol te letelepszel, ott letelepszem én. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem.” (Rut 1:16) Az Örökkévaló azzal jutalmazta Rutot, Noémi iránti szeretetéért és a zsidó néphez tartozás iránti őszinte vágyáért, hogy ő lett Dávid király dédanyja és ezzel a messiás egyik őse. Sokan elfelejtik, hogy ez a történet is egy vegyes házassággal kezdődött. Rut nem zsidóként ment hozzá Noémi fiához, az együttélés során megismert zsidó kultúra azonban olyan nagy hatást gyakorolt rá, hogy férje halála után Noémihez és a zsidó néphez akart csatlakozni. Eszerint Dávid királyhoz és a messiáshoz is egy vegyes házasságon keresztül vezet az út.

Ez a két példa reményeim szerint megvilágítja, hogy sokkal összetettebb és messzebbre ható következményei lehetnek a vegyes házasságoknak, mint amit az elmúlt napok vitáiban elhangzó leegyszerűsítő gondolatok bemutattak. Véleményem szerint nem véletlen, hogy a zsidó nép fennmaradásának szempontjából igen jelentős, fenti két történet vegyes házasságokból bontakozik ki. A zsidó küldetés végső célja, hogy az egész világgal megismertessük az Örökkévalót. Néha ezt az egyén legkisebb közösségében, a zsidókból és nem zsidókból álló családunkban kell megtennünk. Cserébe ilyenkor a zsidóság is feltöltekezhet mindazokkal a nem zsidó kulturális, filozófiai és tudományos tartalmakkal, amik segíthetik küldetése teljesítésében.