Nem a politika volt Heller Ágnes terepe

Tamás Gáspár Miklós nekrológját ajánljuk a hvg.hu-ról.

Heller Ágnes a kései liberalizmus és a posztmodern újkonzervatizmus egy részének a relativista szkepszisét osztotta élete utolsó négy évtizedében (ha nem is teljesen következetesen), ami érdekes módon felesel egyetlen igazi baloldali munkájának, a Marx szükségletelméletéről írott esszének a mondanivalójával. (Külföldön ez a szöveg Heller világhírének alapja, ez a legolvasottabb műve, amelyet nyugati és távol-keleti egyetemek tucatjain tanulmányoznak elmélyülten és lelkesen.) Marx humanista historizmusát már akkor relativista mezőkre terelte.

Heller Ágnes az utóbbi időben beleelegyedett a magyarországi politikába – főleg arról lett híres, hogy a Jobbikkal való ballib együttműködést szorgalmazta –, bár szerintem nem volt politikai érzéke, és mérhetetlenül nem érdekelte az államélet. Fölfogta persze, hogy az Orbán-rezsim mennyire veszélyes a magyar népre nézve, de hát ezt azért milliók sejtik. Ebben sajnos nem volt se sikeres, se színvonalas, szidta a rendszert, mint akárki – mintha ebben elfelejtette volna, hogy ő filozófus, professzionátus gondolkodó.

Nem számít, jelentéktelen epizód, bár a Setét Jenővel folytatott televíziós vitában (amelyben szerintem egyértelműen Setét Jenőnek volt igaza a Jobbikot illetően) szerintem morális hibát követett el, és nem volt méltó önmagához. Azért ne feledjük el, hogy nem a politika volt Heller Ágnes terepe, és nem szabad erről megítélnünk, akkor se, ha a bulvár fölkapta – mert a tipikus diszkriminatív módon viccesnek találta, hogy idős asszony bele mer beszélni a középkorú és fiatal férfiak kakaskodásába és disznólkodásába. Felejtsük el.

Az írás szerzője Heller Ágnessel és Bolgár Györggyel egy könyvbemutatón 2002-ben
© https://www.facebook.com/helleragi/

Sajnálatos, hogy ennyire félreértik – hiszen dacos-kihívó nyilatkozatai ellenére Arany János-bálványozó, hagyományosan érzelmes magyar patrióta volt és az utóbbi időben harcosan zsidó (ez utóbbi miatt zördültünk össze egyszer alaposan) –, noha voltaképpen élete legtöbb órája a szellemi hagyomány szerelmetes ostromlásával és megvilágításával telt.

A teljes cikk itt olvasható:

 

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp