Csak felnőtt fejjel tudta meg az ausztrál nő, mit tett az apja a háború alatt

Angela Hamilton Ausztráliában született, és innen indult el Romániába, hogy felkutassa, milyen titkokat rejt az apja múltja.

Az apám brutális apa és férj volt – egy mérges ember, aki könnyen nyúlt az erőszakhoz. Szélsőségesen antiszemita volt. Az életünk feszült volt és kiszámíthatatlan. Nem értettük apám kegyetlenségét, és megzavart minket, mennyire gyűlöli a zsidókat, írja cikkében Angela Hamilton a watoday.com.au nevű ausztrál oldalon.

Az apám teljes titok volt a számomra. Csak az élete azon pillanatait ismertük, amelyekben erősnek tűnt.

Az otthonunk egyik fő helyén egy fekete-fehér kép állt róla, ezen egy német harci repülő – Messerschmitt – mellett pózolt. A dátum: 1941, vagyis az az év, amikor Magyarország a náci Németország szövetségese lett.

A háború idején és az azt követő években az apám a fotók tanúsága szerint divatos, elegáns életet élt. Mintha a háború utáni éveket végigautókázta volna Svájc és Ausztria alpesi városkáiban. Mindig egy-egy csinos nő feszített az oldalán.

Szerettem volna megtudni, milyen volt valójában ez az ember.

Elutaztam Romániába, ahol annak idején apám született. Minden nap közelebb kerültem a valósághoz, és rájöttem, ki volt és mit csinált valójában Európában, mielőtt Ausztráliába költözött.

Fél füllel hallottam arról, hogy apám börtönben ült Európában, de ez mindig úgy jött szóba, mintha ez csupán egy jelentéktelen momentuma lett volna az életének.

Romániában egy hatalmas épületbe vezettek, amely ma már nem üzemel. Megtudtam, hogy ez volt az a börtön, ahol raboskodott, és ahol megkínozták. Olyan volt, mint egy középkori kínzókamra, hátborzongató volt.

Életemben először láttam az apámat sérülékenynek. Ez teljesen összezavart, és megkérdőjelezte a róla kialakított képet. A könnyeimmel küszködtem.

Angela Hamilton

Végig utaztunk Románián, és eljutottunk a szülővárosáig, Borsába. Hirtelen ott találtam magam az otthonában. Már régóta elhagyottan állt a ház, de épp ettől volt teljesen autentikus. Megérintettem az ajtókat, a kilincseket, megnéztem a családi képeket, amelyek többek között a nagymamámat és a nagyapámat ábrázolták, akiket sosem láttam. Furcsa volt kisfiúnak látni ezt az embert a szüleivel, akit én már csak egy erőszakos felnőttként ismertem.

Elmentünk a temetőbe, ahol az apám első felesége, Rózsi nyugodott. 1943-ban, 29 évesen halt meg szívelégtelenségben. Döbbenten tudtam meg, hogy Rózsi zsidó volt. Az én apám felesége, aki hírhedt zsidógyűlölő volt.

Néhány nappal később az egyik domboldalon üldögéltem, mellettem egy zsidó kutató foglalt helyet. Lenéztünk Borsa városára, és ekkor tudtam meg, milyen szerepet játszott az apám a városka életében a háború alatt.

Ő felelt a zsidók összegyűjtéséért, teljes családokat fogtak el a parancsára, és küldtek a fagyos és hófödte hegyekbe. A kutató szerint itt nem volt szükség se golyóra, se sírokra. A vadállatok felfalták a tetemeket.

Ez már túl sok volt a számomra. Korábban az apám varázsát az adta, hogy titokzatos volt a múltja. Egyfajta misztikum vette őt körül, és bűvölt el minket vele kapcsolatban. Mindez gyökeresen megváltozott Romániában. Mos már pontosan tudtam, ki volt ő és mit tett.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp