A zsidóság egy túlélő, győztes tradíció, nem az áldozatszerepre vagyunk hivatottak

Lőwy András igazi műkedvelő a sportot illetően. A harcművészettől, a squashon, a teniszen, a vízisín, a jógán, a búvárkodáson át egészen a futballig és a futásig számtalan sportágban kipróbálta magát. És nem csak kipróbálta, hanem többet egész komoly szintre is fejlesztett. Ennek eredményeként ért el harmadik helyezést futóként 2017-ben a Maccabi Világjátékokon, Jeruzsálemben.

„A Maccabi versenyeken csak az tud eredményt elérni, aki tényleg nagyon magas színvonalon sportol. Kemény, profi verseny folyik a különböző nemzetek zsidó játékosai, csapatai között”, mondja.

A 39 éves Lőwy András alapító tagja volt az MTK szurkolói csapatának, ahol 5-6 évig futballozott, és ebben a sportágban már részt is vett külföldi versenyeken, például Bécsben a Maccabi Európa Játékokon, 2011-ben. A focit végül abbahagyta, mert elmondása szerint túl nagy a sérülésveszély, de 2012 óta szerelmese a futásnak. Először Balatonfüreden indult egy félmaratonon, ahol saját magát is meglepte azzal, hogy az első tíz versenyző között végzett. Ezután kezdett komolyabban foglalkozni a futással.

„A futás nagyon sokat ad. Testileg és lelkileg is felfrissít, méregtelenít, pucol. Ez egy aktív meditációs állapot a monotonitás miatt, úgyhogy én teljesen rákattantam”, mondja Lőwy András.

Már aktívan edz a nyári Maccabi Európa Játékokra, ahol a 21 kilométeres félmaratonon fog indulni. Hetente legalább hatszor fut, van, hogy egy nap kétszer is, és nagyjából 50-60 kilométert tesz meg minden héten. Az edzésprogramot Szabó Imre, a BEAC edzője elvei alapján állította össze, akitől egyébként nagyon sokat tanult, nagy hatással volt rá.

„A futás nagyon sok energiát igényel, semmihez sem hasonlítható. Különösen a hosszútávfutásnál fontos, hogyan osztja be az ember az energiáját. Ismernünk kell önmagunkat, különben túl hamar elégetjük a tartalékainkat, és akkor már csak kínlódás az egész”, mondja.

Lőwy András ráadásul nem csak a saját erőnlétével törődik, hanem egy másik versenyzőnek, Eisler Gábor Andrásnak is segít a felkészülésben. Egy versenyszámban fognak indulni, mégsem bánja, hogy egy riválist támogat. „Gábor nagyon motivált, rengeteget edz, még az is lehet, hogy engem is megelőz majd”, mondja nevetve, aztán komolyabbra fordítja a szót: „Gábor példája is mutatja, hogy akiben van szorgalom és kitartás, és nagyon beleszeret ebbe a sportágba, az nagyon sokat tud fejlődni.”

Lőwy András otthon van a budapesti zsidó közösségekben, de a barátait nem származás alapján válogatja meg. Gyerekként a Wesselényi utcai zsidó iskolába járt, tud héberül olvasni, kicsit beszéli is a nyelvet, szereti Izraelt, de nem kedveli a túlzásokat. „Büszke vagyok a zsidóságomra, de arra ugyanannyira, hogy magyar vagyok”, jelenti ki, és épp ezért fontos a számára az, hogy idén Budapesten rendezik meg a Maccabi Európa Játékokat. „Ez egy jó lehetőség, hogy összekapcsolódjon a magyarság és a zsidóság”, teszi hozzá.

Szerinte nem szerencsés folyton a különbségeket hangsúlyozni, büszkén, de szerényen kell képviselni a zsidóságot. „Sokszor tapasztalom, hogy az emberek idegenkedve fogadják a zsidókat, ami szerintem abból is fakad, hogy nem ismernek minket eléggé.”

Lőwy András fontosnak tartja azt is, hogy a zsidók nem feledve a múltat, előre tekintsenek. Erre nagyszerű lehetőségnek tartja a sportot és kiemelten a Maccabi Európa Játékok megrendezését Budapesten. „A zsidóság egy túlélő és győztes tradíció, nem az áldozatszerepre vagyunk hivatottak”, mondja.

És hogy mit szeret még ezen kívül a Maccabi versenyekben? „A felkészülés utolsó hete nagyon fontos, ilyenkor minden apróságnak tétje van, iszonyos összpontosítás és borzasztó nagy akaraterő kell hozzá.” A sportoló szerint nagyszerű érzés, hogy ilyenkor bele lehet kóstolni egy profi sportoló életébe, meg lehet tapasztalni, mennyi örömmel és mekkora lemondással jár ez az életmód.

https://emg2019.hu/news/116