Zsidó írók, jó éjszakát! – 75 éve zúzták be a zsidó szerzők könyveit

A mai napon 75 évvel ezelőtt 22 vagonnyi könyvet zúztak be a budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárban. A hagyományos könyvnappal egybeeső eseményen több mint 150 zsidónak minősített szerző műveit semmisítették meg.

A végéhez közeledik a 90. Ünnepi Könyvhét Budapesten, a mai napon azonban egy szomorú évfordulóra is megemlékeznek majd az eseményen. 1944. június 16-án ugyanis mintegy 500 ezer könyvet szállítottak a budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárba, hogy ünnepélyes keretek között a gyár hatalmas zúzdáiban semmisítsék meg a 120 magyar és 35 külföldi zsidó szerző műveit. Ahogy az egyik jelen lévő újságíró beszámolójából kiderült: „pillanatok alatt szürkés péppé vált mindaz, ami egy fél évszázadon át mételyezte a lelket”.

 

Kolosváry-Borcsa a fényképeszek előtt Kiss József és Franz Werfel köteteinek bedobásával megkezdi a könyvbezúzást (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára)

A könyvmegsemmisítés egy gondosan előkészített és a propaganda által jól megtámogatott esemény volt, amelynek levezénylésében Kolosváry-Borcsa Mihály sajtóügyi kormánybiztos játszott kulcsszerepet. Kolosváry-Borcsa az 1943-ban megjelent A zsidókérdés magyarországi irodalma című kötetében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy „milyen mértékben zsidósodott el a magyar irodalom”. A Sajtókamara elnökeként pedig már korábban is sokat tett azért, hogy megvalósuljon „a zsidóság teljes disszimilálása és kiküszöbölése a magyar nemzet testéből”.

Könyvében Kolosváry-Borcsa számos példával próbálta bizonyítani, hogy „a bölcselet mélységeit feltáró germán szellem, a transcendentális magasságokban otthonos turáni lélek megérthetetlen és megközelíthetetlen idegenség ennek a fürge, csiszolt, de formalisztikus korlátok közé zárt zsidó elmének”. Művének végén pedig egy listát is közzétett, amelyben felsorolja a szerinte „magyarországi zsidószármazású írók” nevét.

A német megszállást követően a Sztójay-kormány idején 1944. április 15-én Horthy Miklós kormányzó Sztójay Döme miniszterelnök előterjesztése alapján Kolosváry-Borcsát államtitkár-kormánybiztos hatáskörbe nevezte ki. Ez gyakorlatilag korlátlan hatalmat jelentett a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgálat működése felett. Feladata volt többek között, hogy megakadályozza a zsidó írók műveinek megjelenését, valamint egy kézben összpontosítsa a hazai és a külföld felé irányuló híreket, vagyis a kormányzatnak megfelelően befolyásolja a közvéleményt.

Könyvszállítmány érkezik az “ünnepélyes” könyvmegsemmisítésre a budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárba (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára)

A frissen kinevezett kormánybiztos nem is tétlenkedett sokáig, 1944. április 29-én már napvilágot is látott az „A m. kir. minisztérium 10.800/1944. M. E. számú rendelete a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyában” elnevezésű rendelet. A rendelet kimondta, hogy a mellékletében felsorolt zsidónak minősülő szerzők könyveit tilos kiadni, a kölcsönkönyvtárakban lévő példányokat pedig újrahasznosításra be kell szolgáltatni a Magyar Papírosipari Nyersanyagbeszerző Kft-nek.

A rendelet értelmében a kiadóknál, nyomdáknál, könyvkereskedőknél összeírt példányokat saját költségen kellett 15 napon belül a kijelölt gyűjtőhelyekre szállítani. A megnevezett Kft.-nek pedig a „megsemmisítéséről összezúzás útján késedelem nélkül gondoskodni”.

Az Országos Széchényi Könyvtár szabotálta a könyvbezúzást

A könyvritkaságok elszállítását Fitz József, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója a végsőkig ellenezte, majd mikor erre utasították, a legközelebbi munkatársaival titokban úgy intézte, hogy a ládákba csak több példányos régiségek kerüljenek, a legértékesebb ritkaságokat ne tegyék ki a várható veszélyeknek. Fitz József emellett a vészkorszak idejére a könyvtár raktáraiba fogadta a deportált Kner Imre, jeles nyomdász és tipográfus gyomai könyvtárát és a Rabbiképző Intézet könyvtárának néhány értékes darabját.

Egy május 26-i rádiós beszédében Kolosváry-Borcsa így foglalta össze a könyvek megsemmisítésének előkészületeit: „Talán még a sajtó újjáformálásánál is jelentősebb kérdés volt a zsidó szépirodalom kiküszöbölése a magyar életből. Most itt is tiszta helyzetet teremtett a magyar kormány. Zsidó szerzők könyve többé nem jelenhetik meg Magyarországon, s zsidó könyvkiadó-vállalatok, zsidó könyvkereskedések bezárultak, a nyilvános- és közkönyvtárak elkülönítve (…) kezelik a zsidó szerzők műveit, betekintést csak a tudományos kutatás nyerhet e zárt gyűjteményekbe. A zsidó könyvek forgalomból való kivonása a befejezés felé közeledik, és a sok tízezernyi kötet komoly nemzetgazdasági feladatot fog betölteni: papírzúzómalomba kerül.”

A beszédet követő pár hét elteltével, 1944. június 16-án sort is kerítettek az összegyűjtött könyvek ünnepélyes bezúzására. A budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárba ezen a napon 2540 intézményből, 44 vidéki és 14 fővárosi gyűjtőhelyen keresztül 447 627 kötet érkezett be, ami 22 vagonnyi „nyersanyagot” jelentett. Maga Kolosváry-Borcsa Mihály nyitotta meg a nagy sajtóérdeklődéssel kísért eseményt, amelyet a korabeli filmfelvételek szerint szinte egy időben tartottak meg az akkor már hagyományos ünnepi könyvnappal.

Kolosváry-Borcsa a fényképeszek előtt saját kezűleg két könyvet dobott a papírmalomba. Először Kiss József verseskötetét, akit könyvében a zsidó szellem behatolásának első jelentős személyiségeként jelölt meg. A második könyv pedig Franz Werfel Musza Dag negyven napja című, az örmények elleni népirtásról szóló regényének egy példánya volt. 

Franz Werfel Musza Dag negyven napja című könyvének bezúzásra váró példányai

A Harc nevű antiszemita lap Zsidó irok, joéjszakát! című beszámolója szerint a könyvzúzásra azért volt szükség, mert „a Molnár Ferencek és Szép Ernők saját külön héber irodalma oly rombolást vitt véghez a magyar néplélekben, hogy már-már tiszta csatanyerésről beszélhettek a Dob-utcában a magyar faj lélekmérgezői”.

Kolosváry-Borcsa Mihályt a háború után letartóztatták, 1946-ban, mint háborús bűnöst kivégezték. A börtönben töltött idő alatt a volt kormánybiztos tizenegy könyvet olvasott el, köztük volt Franz Werfel Musza Dag negyven napja című regénye is, amely egyik példányát a könyvbezúzás kezdetén saját maga dobott be a zúzógépbe.

A könyvbezúzás 75. évfordulójára emlékezve a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) az Ünnepi Könyvhéten felolvasást tart a megsemmisített művekből. A megemlékezésre június 16-án, vasárnap 14 és 17 óra között a Dunakorzón, Shakespeare szobránál kerül sor.

(iNapló, Magyar Narancs, Wikipédia, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp