Zsidó írók, jó éjszakát! – 75 éve zúzták be a zsidó szerzők könyveit

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A mai napon 75 évvel ezelőtt 22 vagonnyi könyvet zúztak be a budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárban. A hagyományos könyvnappal egybeeső eseményen több mint 150 zsidónak minősített szerző műveit semmisítették meg.

A végéhez közeledik a 90. Ünnepi Könyvhét Budapesten, a mai napon azonban egy szomorú évfordulóra is megemlékeznek majd az eseményen. 1944. június 16-án ugyanis mintegy 500 ezer könyvet szállítottak a budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárba, hogy ünnepélyes keretek között a gyár hatalmas zúzdáiban semmisítsék meg a 120 magyar és 35 külföldi zsidó szerző műveit. Ahogy az egyik jelen lévő újságíró beszámolójából kiderült: „pillanatok alatt szürkés péppé vált mindaz, ami egy fél évszázadon át mételyezte a lelket”.

 

Kolosváry-Borcsa a fényképeszek előtt Kiss József és Franz Werfel köteteinek bedobásával megkezdi a könyvbezúzást (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára)

A könyvmegsemmisítés egy gondosan előkészített és a propaganda által jól megtámogatott esemény volt, amelynek levezénylésében Kolosváry-Borcsa Mihály sajtóügyi kormánybiztos játszott kulcsszerepet. Kolosváry-Borcsa az 1943-ban megjelent A zsidókérdés magyarországi irodalma című kötetében foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy „milyen mértékben zsidósodott el a magyar irodalom”. A Sajtókamara elnökeként pedig már korábban is sokat tett azért, hogy megvalósuljon „a zsidóság teljes disszimilálása és kiküszöbölése a magyar nemzet testéből”.

Könyvében Kolosváry-Borcsa számos példával próbálta bizonyítani, hogy „a bölcselet mélységeit feltáró germán szellem, a transcendentális magasságokban otthonos turáni lélek megérthetetlen és megközelíthetetlen idegenség ennek a fürge, csiszolt, de formalisztikus korlátok közé zárt zsidó elmének”. Művének végén pedig egy listát is közzétett, amelyben felsorolja a szerinte „magyarországi zsidószármazású írók” nevét.

A német megszállást követően a Sztójay-kormány idején 1944. április 15-én Horthy Miklós kormányzó Sztójay Döme miniszterelnök előterjesztése alapján Kolosváry-Borcsát államtitkár-kormánybiztos hatáskörbe nevezte ki. Ez gyakorlatilag korlátlan hatalmat jelentett a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgálat működése felett. Feladata volt többek között, hogy megakadályozza a zsidó írók műveinek megjelenését, valamint egy kézben összpontosítsa a hazai és a külföld felé irányuló híreket, vagyis a kormányzatnak megfelelően befolyásolja a közvéleményt.

Könyvszállítmány érkezik az “ünnepélyes” könyvmegsemmisítésre a budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárba (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára)

A frissen kinevezett kormánybiztos nem is tétlenkedett sokáig, 1944. április 29-én már napvilágot is látott az „A m. kir. minisztérium 10.800/1944. M. E. számú rendelete a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása tárgyában” elnevezésű rendelet. A rendelet kimondta, hogy a mellékletében felsorolt zsidónak minősülő szerzők könyveit tilos kiadni, a kölcsönkönyvtárakban lévő példányokat pedig újrahasznosításra be kell szolgáltatni a Magyar Papírosipari Nyersanyagbeszerző Kft-nek.

A rendelet értelmében a kiadóknál, nyomdáknál, könyvkereskedőknél összeírt példányokat saját költségen kellett 15 napon belül a kijelölt gyűjtőhelyekre szállítani. A megnevezett Kft.-nek pedig a „megsemmisítéséről összezúzás útján késedelem nélkül gondoskodni”.

Az Országos Széchényi Könyvtár szabotálta a könyvbezúzást

A könyvritkaságok elszállítását Fitz József, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója a végsőkig ellenezte, majd mikor erre utasították, a legközelebbi munkatársaival titokban úgy intézte, hogy a ládákba csak több példányos régiségek kerüljenek, a legértékesebb ritkaságokat ne tegyék ki a várható veszélyeknek. Fitz József emellett a vészkorszak idejére a könyvtár raktáraiba fogadta a deportált Kner Imre, jeles nyomdász és tipográfus gyomai könyvtárát és a Rabbiképző Intézet könyvtárának néhány értékes darabját.

Egy május 26-i rádiós beszédében Kolosváry-Borcsa így foglalta össze a könyvek megsemmisítésének előkészületeit: „Talán még a sajtó újjáformálásánál is jelentősebb kérdés volt a zsidó szépirodalom kiküszöbölése a magyar életből. Most itt is tiszta helyzetet teremtett a magyar kormány. Zsidó szerzők könyve többé nem jelenhetik meg Magyarországon, s zsidó könyvkiadó-vállalatok, zsidó könyvkereskedések bezárultak, a nyilvános- és közkönyvtárak elkülönítve (…) kezelik a zsidó szerzők műveit, betekintést csak a tudományos kutatás nyerhet e zárt gyűjteményekbe. A zsidó könyvek forgalomból való kivonása a befejezés felé közeledik, és a sok tízezernyi kötet komoly nemzetgazdasági feladatot fog betölteni: papírzúzómalomba kerül.”

A beszédet követő pár hét elteltével, 1944. június 16-án sort is kerítettek az összegyűjtött könyvek ünnepélyes bezúzására. A budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárba ezen a napon 2540 intézményből, 44 vidéki és 14 fővárosi gyűjtőhelyen keresztül 447 627 kötet érkezett be, ami 22 vagonnyi „nyersanyagot” jelentett. Maga Kolosváry-Borcsa Mihály nyitotta meg a nagy sajtóérdeklődéssel kísért eseményt, amelyet a korabeli filmfelvételek szerint szinte egy időben tartottak meg az akkor már hagyományos ünnepi könyvnappal.

Kolosváry-Borcsa a fényképeszek előtt saját kezűleg két könyvet dobott a papírmalomba. Először Kiss József verseskötetét, akit könyvében a zsidó szellem behatolásának első jelentős személyiségeként jelölt meg. A második könyv pedig Franz Werfel Musza Dag negyven napja című, az örmények elleni népirtásról szóló regényének egy példánya volt. 

Franz Werfel Musza Dag negyven napja című könyvének bezúzásra váró példányai

A Harc nevű antiszemita lap Zsidó irok, joéjszakát! című beszámolója szerint a könyvzúzásra azért volt szükség, mert „a Molnár Ferencek és Szép Ernők saját külön héber irodalma oly rombolást vitt véghez a magyar néplélekben, hogy már-már tiszta csatanyerésről beszélhettek a Dob-utcában a magyar faj lélekmérgezői”.

Kolosváry-Borcsa Mihályt a háború után letartóztatták, 1946-ban, mint háborús bűnöst kivégezték. A börtönben töltött idő alatt a volt kormánybiztos tizenegy könyvet olvasott el, köztük volt Franz Werfel Musza Dag negyven napja című regénye is, amely egyik példányát a könyvbezúzás kezdetén saját maga dobott be a zúzógépbe.

A könyvbezúzás 75. évfordulójára emlékezve a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) az Ünnepi Könyvhéten felolvasást tart a megsemmisített művekből. A megemlékezésre június 16-án, vasárnap 14 és 17 óra között a Dunakorzón, Shakespeare szobránál kerül sor.

(iNapló, Magyar Narancs, Wikipédia, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp