Itt nem kell szégyellnem, hogy Dávid-csillag lóg a nyakamban

A magyar Maccabi-csapat legidősebb tagja, a 73 éves Klein Sándor 60 éve pingpongozik. 50 évet különböző MB3-as klubokban játszott civil foglalkozása mellett, és 10 éve veterán versenyeken vesz részt az ország különböző pontjain, heti rendszerességgel. A budapesti Maccabi Európa Játékokra is komolyan készül, minden héten 3-szor edz, hogy karban tartsa magát.

Klein Sándor 35 éves volt, amikor megtudta, hogy zsidó. Szülei kerülték ezt a témát, édesapja a háború alatt munkaszolgálatos volt, az anyukája a budapesti gettóba került. A vidéki nagyszülők mind Auschwitzban haltak meg. Születésekor még a Koltai Sándor nevet kapta, hiszen az apja még a születése előtt magyarosította a nevét. Végül édesanyja halála után, 19 éve vette fel a Klein nevet, mert az anyukája féltette őt a megkülönböztetéstől.

„Emlékszem, amikor először mentem versenyezni ilyen néven, akkor hiába szólítottak az asztalhoz. Végül az egyik csapattársam figyelmeztetett, hogy a Klein név nekem szól”, meséli.

A névcsere valóban hozott némi változást az életében, volt, hogy akasztófát rajzoltak a levelesládájára, lezsidózták, de Klein Sándor azt mondja, mindig büszke volt a zsidóságára és ilyenkor kiállt magáért. A nyakában is Dávid-csillagot visel, és nem érdekli, ha emiatt az emberek furcsán néznek rá.

A Maccabi VAC-cal 2013-ban került kapcsolatba, korábban nem volt kötődése a zsidó közösséghez, mivel szülővárosában, Dunaújvárosban nincsen zsidó élet. A húga, Koltai Judit hívta fel a figyelmét a Tel Avivban tartott „zsidó olimpiára”, és bátorította, hogy jelentkezzen a magyar csapatba. Végül a húga a foci-, Klein Sándor pedig pingpongcsapat tagja lett a Tel Aviv-i versenyen, ahol a férfi párosban egy ausztrál sporttárssal az 5. helyen végzett.

A nyári budapesti Maccabi Európa Játékokat is izgatottan várja, nem aggódik amiatt sem, hogy az itteni ismerősei megtudják a származását. „Legalább legközelebb, ha én győzök, mondhatom nekik, hogy na, megvert benneteket egy kis zsidó gyerek”, teszi hozzá nevetve.

Klein Sándor a fiait már más szellemben nevelte, mint őt a szülei. A gyerekek tudtak a származásukról. Idősebb fia ma Izraelben él, de a kisebb is 4 évet töltött Izraelben, és végül Ausztráliában telepedett le.

Egyszer Auschwitzban is jártak a családdal. „Megnéztünk mindent, láttuk a cipőket, a fotókat, a barakkokat. Aztán bementünk a magyar házba, ahol állt egy tábla az áldozatok egy részének nevével. Megfagyott a vér az ereimben, amikor megtaláltam a listán a Klein Sándor nevet. Nagyapámat is így hívták. A név mellett nem volt dátum, nem tudhatom, valóban rá utalt-e a felirat, de az egyezés akkor is a szívembe markolt. Szörnyű volt a saját nevem olvasni Auschwitzban. Sosem fogom megbocsátani a németeknek, hogy nem ismerhettem a nagyszüleimet”, mondja.

Klein Sándor rendszeresen követi a zsidó híreket, és az itthoni Élet menetére is el szokott menni. A budapesti Maccabi Játékokon egy veterán versenyzőtársával, Szalai Istvánnal együtt játszik majd, akivel úgy barátkoztak össze, hogy meglátta egy meccsen a Dávidcsillagot a nyakában. A mostani versenyre is Klein hívta el a barátját.

És hogy mi volt számára a legkedvesebb emlék a Tel Aviv-i zsidó olimpiáról? „Bárhol jártam a verseny alatt, soha senki nem tett megjegyzést arra, hogy Dávid-csillag van a nyakamban. Ez igen szokatlan és felszabadító volt a számomra”, mondja.