Mihály Amichay Éva: Mi a bajom a baloldali értelmiséggel

Ma, amikor a magukat palesztinnak nevező arabok zászlaja lebeg a CEU falán és hazugságok sorát terjesztik az egyetem falai között, nem tudom tisztelni azokat a baloldali értelmiségieket, akik gondolkodás nélkül szajkózzák ugyanazt évtizedek óta, holott ma már a vaknak is látnia kellene a valóságot, írja a szerző véleménycikkében.

Múltkor azon kaptam fel a vizet, hogy valaki kiplakátolta, hogy ne repüljek… mert a repülők szennyezik a levegőt… Nem kétlem, hogy így van, mégis felháborított az, ahogy kioktatnak, miként korlátozzam magam a nagy zöld gondolat mentén… foglalkozzon mindenki saját magával – böktem oda, mert az a gesztus, ahogy el akarják hitetni velem, hogy micsoda aljas vagyok, hogy nem óvom a Földet és nem megyek vonattal Izraelbe, legalább annyira undorító számomra, mint az, amikor vágóhidak rémképeivel riogatnak, hogy egyek csak zöldséget.

Mellesleg, ahová csak tudok gyalog megyek, a napi átlagom 10 kilométer fölött van, annak ellenére, hogy a munkám egy része az asztalhoz köt, és világ életemben sokkal több zöldséget ettem, mint húst – de ez a saját belátásom, saját akaratom és nem holmi “légy jó ember reklám” szerinti direktíva.

Utálom, ha megmondják, hogy milyen kritériumok szerint kell éljek ahhoz, hogy a “humánus kultúremberek” körébe tartozzam! Elég idős vagyok ahhoz, hogy a saját tapasztalataim, tanulmányaim alapján saját véleményt alkossak a világ dolgairól és annak megfelelően éljem az életem, legyen véleményem a világ eseményeiről!

A baloldali értelmiségiek egy részével azóta van konfliktusom, mióta ki merem mondani azt, amit gondolok, és nem mondom fel a kötelezőt.

Ehhez köze van Izraelnek, az ott kiteljesedett önálló akaratomnak, annak, hogy nem félek. Akkor sem, ha számomra kedves emberekkel keveredem ezért vitába.

Mihály Amichay Éva

A baloldalt, Magyarországon és Izraelben is, azért hagytam el, mert azt látom, hogy álomvilágban él, nem a realitások és az ésszerű cselekvés talaján. Mások az okok a két országban és miután életem utolsó szakaszát Izraelben akarom leélni, többet foglalkozom azzal, ami ott van.

Nem lettem jobboldali, biztos nem abban az értelemben, ahogy egyesek a balból kiszakadt embereket minősítik (fasiszta, náci, stb.), csak egyszerűen fenntartom a szabad gondolkodás és vélemény nyilvánítás jogát minden esetben és megvetem a siránkozást az ésszerű cselekvés helyett.

Ami a legtöbb konfliktust okozza köztem és a barátaim, ismerőseim között az Izrael léte. Ez olyan, mintha a gyerekeimet szidná valaki – utolsó csepp vérig harcolok értük, akkor is, ha zsidó és/vagy izraeli az illető. Azért bővítem az ismereteimet, hogy az érzelmeimen túl az értelem erejével hadakozzak azok ellen, akik Izraelben látják a világ baját, az arab-zsidó konfliktus okát.

Ma, amikor a magukat palesztinnak nevező arabok zászlaja lebeg a CEU falán és hazugságok sorát terjesztik az egyetem falai között, nem tudom tisztelni azokat a baloldali értelmiségieket, akik gondolkodás nélkül szajkózzák ugyanazt évtizedek óta, holott ma már a vaknak is látnia kellene a valóságot:

Oslót a zsidóság hatalmas tévedései között kell számon tartani! Csak azért nem akkora tévedés, mint a Holokauszt előtti két évtizedé, mert Izraelben az épeszű többség nem hagyja, hogy kiteljesedjen.

Ötven évvel a Holokauszt előtt Herzl látta a születendő jövőt és az életét tette rá, hogy a zsidók megértsék: nem szabad Európában maradniuk, saját államot kell alapítaniuk! Ha akkor hallgattak volna rá, ma nem 7 millióan, hanem 15-20 millió zsidó élne a zsidó államban a Jordán mindkét partján, ahogy a Balfour nyilatkozatban a britek kijelölték a zsidó otthont.

Oslóban saját magukat csapták be az izraeli vezetők, amikor elhitték, hogy Arafattal lehet békét kötni… nem értették, hogy az araboknak nem a Nahsza (1967) a céljuk, nem területi viszályról van szó, hanem a Nakba (1948), Izrael léte a problémájuk. Nem Izrael mellett, hanem helyette akarnak még egy arab államot és ebben az európai, a “haladó nyugati” értelmiség mellszélességel támogatja őket…

A baloldaliság a kommunista diktatúrák után ideológiai válságban van, mert hatalmas űr van a képzelet és a tények között. Az ideológia dogmatikus vallássá lett – aki nem ugyanazt fújja az “eretnek”.

A szocializmus szimpatikus eszméi megbuktak a valósággal ütközve. A bukást elismerni nem képes, és éppen ezért az ideológiát korrigálni sem tudó baloldal egyes témákba kapaszkodik bele, amely problémákat ugyan megoldani nem képes, de jó sokat lehet róluk fecsegni és bizonygatni, hogy rendes ember csak úgy gondolkodhat, ahogy ők.
Sematikus világ ez, amiben az erősnek sosincs igaza, csak annak, aki bebizonyítja, hogy milyen magatehetetlen.

Izrael függetlenségét 1948-ban kiáltották ki, de előtte 50 éven át építették a zsidó bevándorlók. Mire megalakult hivatalosan, működőképes rendszer volt, mert ahogy Harari mondja, a zsidó nacionalizmus a honfitársak szeretetén és együttműködésén alapul, nem a gyűlöleten, ami az arabokat (talán csak az arab vezetőket?) fűti…

Az 1993-as oslói megállapodás óta nem képes minimálisan működő rendszert kiépíteni a palesztínai arab lakosság. Segélyekből, izraeli infrastruktúrán csüngve csődről csődre vergődnek, a világon semmit nem tettek a saját boldogulásukért!

Rakétákat lőni, terroralagutakat építeni tudnak, a gyűlölet lehelletével fertőzni a saját gyerekeiket – megtanulták, de ennyi… 25 éven át bizonygatják a világnak, hogy magatehetetlenek és a baloldal keblére öleli őket, a sikeres, egyre gazdagabb Izraellel szemben. Mert a baloldaliság a gyengét támogatja, függetlenül attól, hogy az illető miért is szerencsétlen!

Na ezt a hazugságot már nem kellene bevenni!

A cikk eredetileg a szerző Facebook oldalán jelent meg:

https://www.facebook.com/plugins/post.php

 

 

 

 

 

A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp