Kosztolányi Dezső 3 évig írt és szerkesztett antiszemita cikkeket

Kosztolányi szélsőjobboldali cikkeit gyűjti össze Arany Zsuzsanna a Pardon című nemrég megjelent kötetben. Három év terméséről van szó, amelyet a Tanácsköztársaság bukása után napilapként újraindított Új Nemzedék című katolikus sajtótermék Pardon című rovatában jelentek meg. A rovatnak Kosztolányi volt a szerkesztője és sok cikk szerzője is.

A cikkeket Kosztolányi névtelenül írta, ám meglehetősen durva antiszemita szövegekről van szó, ami egyébként a korban nem számított ritkaságnak. A 168 óra írása szerint a „Pardon rövid, ironikus vagy éppen gyilkosan sebző írásait olvasva az embernek arra a kínos belátásra kell jutnia, hogy az 1925-ben megjelent Mein Kampf meglepően keveset tudott hozzátenni az Új Nemzedék zsidóképéhez”.

Az írásokban feltűnik a gazdag, minden rezsimhez dörgölőző, a hazát csak a pénze átmeneti szállásaként kezelő kapitalista zsidó, az alulról hatalomra törő, szakszervezeteket uszító, forradalmat csináló kommunista zsidó – aki persze felsőházi tagsághoz jutva már a polgári rend szigorú őre –, a liberális zsidó, akinek szabadságvágya csak a háziurakat, szénüzéreket és tőzsdéseket szolgálja, ezenkívül pedig a bármilyen, kizárólag a fajtársakhoz lojális zsidó, aki a forradalomban letiporta az országot, de még a nemzeti kurzus alatt is uralja a földjétől, folyóitól, munkájától és vagyonától megfosztott őslakosságot.

Egyesek szerint a cikkek háttere az antiszemitizmuson túl az, hogy az ekkoriban létrejövő kommünnek főként zsidók lettek a vezetői. Tamás Gáspár Miklós egy korábbi cikke szerint ez nem magyar jelenség. „Nagyon sok zsidó játszott szerepet a bolsevik, a mensevik, a szociálforradalmár (eszer) és anarchista mozgalomban 1917–1921-ben Oroszországban, jelentős részben zsidók voltak a Bajor Tanácsköztársaság vezetői, a németországi és ausztriai szociáldemokrata és kommunista párt vezetői.”

A kor embere pedig magyarázatot akart az elvesztett háborúra és a két forradalomra, a terrorra, a társadalom és a gazdaság széthullására.

Egy rész a Pardon rovat egyik cikkéből:

„Most az a mániája annak a bizonyos Nyugatnak, hogy mi csupa aszkétákat, ártatlan vegetariánusokat és szandálban járó teozófusokat akasztunk a Margit körúti fogház udvarán. Hol egy német újság nevezi angyalkájának Lukács Györgyöt, hol Anatole France, az agg félzsidó tiltakozik Korvin Klein Ottóék barbár elintézése ellen. Pardon, Európának könnyű. Használat előtt van a vörös ciánkálival, de mi használat után. Mi tudjuk, mi a gajdesz, ők nem.”

A névtelenség ellenére Kosztolányi elég gyorsan lebukott. Előbb Szabó Dezső leplezte le, majd Kosztolányi felesége, a zsidó származású Harmos Ilonka fecsegte ki, hogy a rovatot férje találta ki és viszi. 1921-ben, amikor már páriának számított baloldali és liberális körökben, Kosztolányi kilépett a laptól, és soha nem beszélt erről a korszakáról.