Szombattól hétfőig közel 700 rakétát lőttek ki a Gázai-övezetből Izrael területére, amelyre Izrael mintegy 320 gázai célpont megtámadásával válaszolt. A négy halott és a 10, repeszektől sérült izraeli a zsidó állam legnagyobb veszteségét jelentette a véres 2014-es gázai háború óta. De miért csinálják, ha nem akarnak háborút?
- Miért indít rakétatámadást egy főleg csempészfegyverekkel felszerelt brigád a világ egyik legerősebb hadserege ellen, amikor tudja, hogy úgysem fognak semmilyen stratégiai célt elérni, ráadásul ha Izrael úgy dönt, akkor valóban képes a középkorba visszabombázni nemcsak a Hamászt, hanem egész Gázát?
- De ha már elszánta magát, akkor miért köt tűzszünetet?
- És miért éri meg, hogy néhány óra alatt elpazarol egy csomó rakétát, bevállalja egy csomó, éveken át építgetett, rejtegetett objektumának – előre borítékolható – pusztulását?
- Na és az izraeliek miért elégszenek meg ennyivel? Miért nem pusztítják el a Hamászt, mely nemcsak a szomszédaik számára jelent nyűgöt, hanem Gáza kétmillió lakóját is piócaként szipolyozza?
- És miért játsszák el ezt ilyen gyakran?
[…]
Bár kétségtelen, hogy ha valamikor a Hamász ölébe pottyanna egy nukleáris robbanófej, akkor akár azt is bevethetné, a mostanihoz hasonló rakétatámadások már sokkal inkább a szervezet saját politikai stabilitását szolgálják – és ezzel Izraelben is tökéletesen tisztában vannak.
Ez konkrétan úgy néz ki, hogy ha a Hamász úgy érzi, Irán bizalma a rivális palesztin terrorszervezet, az Iszlám Dzsihád felé fordul, vagy pedig nő a társadalmi elégedetlenség – például blokád, a hadigazdálkodás és a Hamász korrupciója által közösen megalapozott 51 százalékos munkanélküliség miatt –, akkor előránt néhány száz rakétát.
Izrael természetesen nem hagyhatja annyiban, és erői pont akkora válaszcsapást mérnek a Hamász és a tőle független Iszlám Dzsihád infrastruktúrájára, hogy az kellően grandiózusnak tűnjön a hazai közvélemény előtt. Mivel a gázai vezetés saját irodáit és bázisait az évek alatt a föld alá költöztette, ezért magát a szervezetet annyira súlyosan nem érinti egy ilyen válaszcsapás. Azért sem, mert bár az izraeli csapások egy konvencionális háború esetén több ezer harcos és civil megölését jelentenék, a hadsereg – elvi és gyakorlati okokból kifolyólag – nem akar vérfürdőt rendezni a palesztinok között.
A teljes cikk itt olvasható:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
