Hová tűntek a békési árva zsidó kisfiúk?

Három és fél évig nevelkedett nyolc zsidó kisfiú egy dél-alföldi nagyközségben a háború kirobbanása előtti időben. Nevelőnőjük pedagógiai naplót vezetett napjaikról, ami a kor és az akkori magyar társadalom állapotát ábrázoló dokumentummá lett.

 1941. június 22-én írta be gondosan vezetett pedagógiai naplójába Farkas Erzsébet, hogy „ma délután a srácoktól értesültem, hogy hajnalban kitört a német–orosz-háború. Kidobolták, hogy megint légvédelmi sötétítés lesz. Egyikük mesélt egy faemberről, amit a németek megtöltöttek robbanóanyaggal, hogy az ellenséges katonák felrobbanjanak. Utálatos dolog, hogy az emberek azon törik az eszüket, mivel lehet másokat ezrivel gyilkolni. »Hát minek jöttünk a világra, ha így kell élni?« – mondja valamelyik.”

A pedagógiai naplót még pár hónapig vezetheti Farkas Erzsébet, azután az általa 1938 ősze óta fenntartott kicsi békési gyerekotthon megszűnik.

Az árva és félárva zsidó kisfiúk, akik akkor már majd három éve vele együtt éltek, felkerültek a fővárosba, más árvaházakba. Ez volt mindannyiuk szerencséje. Budapesten, bujkálva, a gettóban éhezve, de mégiscsak túlélték a háborút.

Békésből viszont mind Auschwitzba vitték a helyi zsidókat, néhányan túlélték ugyan, de a többség, a tehetősek és a szegények is odavesztek. Ahogy elpusztult gyakorlatilag a teljes magyar vidéki zsidóság.

A könyv, amelyből a fenti idézet származik, nem holokauszttörténet, hanem társadalomleírás, betekintés a harmincas-negyvenes évek magyar világába, szokásaiba, társadalmi rétegzettségébe, kultúrájába.

Egyben a nagyon strukturált magyar zsidó világba is. A naplóíró, Farkas Erzsébet (1907–1991) gondosan gyűjtött minden egyéb olyan dokumentumot, igazolást, amely a Békésen eltöltött évekkel, majd családjának életével volt kapcsolatos. Halála után fia, Hódos Mátyás mérnök a papírokat lányára,

A naplót Hódos Mária, Farkas Erzsébet unokája szerkesztette könyvvé, egészítette ki a családi papírok között fellelt többi dokumentummal. Nyomozással felérő kutatásokat végzett, hogy feltárja a napló főszereplőinek további sorsát.

Kiderült, hogy volt, aki még a háború alatt elesett partizánként, volt, aki kijutott Palesztinába még Izrael megalakulása előtt. Volt, aki rendőrbesúgó és ’56-os felkelő lett egy személyben.

(Hódos Mária–Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? Tinta Könyvkiadó, 2019, 589 oldal, 5779 forint)

A teljes cikk itt olvasható:

Fiaim, hol vagytok? – A békési zsidó kisfiúk körül a közönyből gyűlölet lett

Három és fél évig nevelkedett nyolc zsidó kisfiú egy dél-alföldi nagyközségben a háború kirobbanása előtti időben. Nevelőnőjük pedagógiai naplót vezetett napjaikról, ami a kor és az akkori magyar társadalom állapotát ábrázoló dokumentummá lett. 1941. június 22-én írta be gondosan vezetett pedagógiai naplójába Farkas Erzsébet, hogy „ma délután a srácoktól értesültem, hogy hajnalban kitört a német-orosz-háború.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp