Magyarország 1944-es német megszállását a szövetségesek provokálták ki, nem érdekelte őket az üldözöttek sorsa – állította Borhi László történész az Indexen megjelent cikkében. Az írás éles kritikákat váltott ki, a történész egy interjúban válaszolva cáfolta ezeket az index.hu-nak.
Számított ekkora felháborodásra és kritikákra?
Borhi László: Nem gondoltam igazán bele. Fel akartam végre kelteni a figyelmet egy szinte elfelejtett történelmi esemény iránt. A megszállás 75. évfordulójáról van szó. A német megszállás a tatárjárás, Mohács, Trianon és a szovjet megszállás mellett a magyar történelem legdrámaibb eseménye, ami hosszú időre alapvetően megváltoztatta Magyarország sorsát. Ehhez képest alig beszélünk róla.
A magyar reakciók alapján sokak szemében az ön cikke a Fidesz emlékezetpolitikáját igyekszik legitimizálni.
B.L.: Semmi közöm a Fidesz emlékezetpolitikájához. Nem szeretem azokat a történészeket, akik nem arra mennek, amerre a kutatás viszi őket, hanem kozmetikázzák az adataikat. Ellenben szeretek olyasmiről írni, ami ellentmondásos, amiről beszélni kell. Amikor a szovjet megszállásról írtam, akkor is három-négy órát veszekedtek velem az úgynevezett ideológiai ellenfelek, hogy miket írok, hogy ez nácizmus és felháborító.
A német megszállás történetét az amerikai-magyar kapcsolatok keretében vizsgálja. Hogy fogadták ezt Amerikában?
B.L.: Nagyon pozitívan, nem tekintették Amerika-ellenes szövegnek. Neves holokausztkutató fejezte ki a döbbenetét, mert a német megszállásnak ezt a hátterét nem ismerte. Ez nem egy „két könyvből lett egy harmadik”, a kiugrás történetét újra össze kellett rakni az alapoktól.
Utal rá a cikkében, hogy nemrég új iratok kerültek elő Amerikában a megszállásról. Mik ezek és mekkora a jelentőségük?
B.L.: Az én családom tagjait is elvitték a holokausztban, és nagyon szerettem volna tudni, hogy ez miért történt meg. A holokausztra és a német megszállásra vonatkozó magyar-német tárgyalásokról nem maradtak fenn pontos jegyzőkönyvek. Az amerikai hírszerzésnek, az OSS-nek azonban volt beépített embere a német külügyminisztériumban, ezért mentem kutatni Washingtonba. A magyar-német tárgyalások összefoglalóit egyelőre nem találtam meg, olyan iratokat azonban igen, amelyek arról szólnak, hogy a szövetségesek, főleg az angolok, mennyire tudatosan törekedtek arra, hogy megszállassák az országot a németekkel. Ez új és döbbenetes, 800 ezer ember sorsával játszottak.
Nem logikus, hogy meg akarták bontani a központi hatalmak szövetségét?
B.L.: Az angolokat és az amerikaiakat 1943 őszéig nem érdekelte, hogy megállapodjanak a románokkal, a bolgárokkal, a finnekkel és a magyarokkal, pedig mind ki akart ugrani. A magyarok egyet akartak, azt, hogy a háború után minket is felszabadított országként kezeljenek, úgy mint azután Ausztriát is, ahol pedig virágokkal és puszikkal köszöntötték Hitlert. ‘43 őszén azonban hirtelen fontos lett a szövetségeseknek a kiugrás. Innen kezdtem a nyomozást, olyan iratokat kerestem, amelyek megmagyarázzák, hogy miért következik be ez a változás.
A teljes cikk itt olvasható:
Kapcsolódó cikkek:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
