Megyeri: Ki kit reprezentál, avagy válasz vélt sérelmekre

A „hová álljanak a belgák” kérdése korunk egyik legégetőbb problémája különösen hazánkban, ahol a vegyes házasságok elsöprő többségben vannak. A problémával muszáj foglalkozni egyrészről prevenciós oldalról, azaz propagálni annak fontosságát, hogy zsidó zsidóval kössön házasságot. Megyeri András Jonatán válasza Ráckövesi Péter cikkére.

Ráckövesi Péter barátom billentyűzetet ragadott és megírta, mi is az, ami a szívét nyomja, és mik azok az értékek, melyeket ő személyesen megtestesíteni kíván, ahogy fogalmaz: „amit reprezentálni szeretne”. Meglepődésem kettős. Egyrészről, mert Ráckövesi több, egymástól független állítást is megfogalmaz és írásából nehezen tudom kiolvasni mondandójának lényegét. Másrészről furcsállom azt, a neológia köreiben divattá és szinte dogmává váló „Chabad-ellenességet”, ami ellen Ráckövesi, még mielőtt a miskolci hitközségben funkciót töltött volna be, maga is felemelte a szavát, amikor elkezdődött az a „boszorkány-üldözés”, amit a mainstream hitközségi vezetés a Miskolcon szolgálatot teljesítő Fuchs rabbi ellen indított. Sajnálom, hogy Ráckövesi is beállt a bűnbak-képzők táborába, gondolom, volt oka rá a hitközségi funkciókon túl is.

Megyeri András Jonatán

Mivel sok, egyenként is hosszabb választ igénylő kritika került megfogalmazásra irányomban, illetve általánosan a Chabad mozgalom és annak hitközségi manifesztációja, az EMIH vonatkozásában, az alábbiakban igyekszem röviden kifejteni szubjektív álláspontomat:

Ráckövesi helyesen rajzolja fel a magyarországi zsidóság kórképét, amikor megjegyzi, hogy a vegyes házasságokból származó utódok, akik édesapjuk oldaláról örökölték zsidó származásukat, komoly dilemmával szembesülnek. Sok esetben zsidónak tartják önmagukat, gyermekeiket szeretnék zsidó értékek szerint nevelni, ugyanakkor a zsidó vallásjog, a háláchá, mely anyai ágon eredezteti a zsidó származást, nem tekinti őket zsidónak.

A „hová álljanak a belgák” kérdése korunk egyik legégetőbb problémája különösen hazánkban, ahol a vegyes házasságok elsöprő többségben vannak. A problémával muszáj foglalkozni egyrészről prevenciós oldalról, azaz propagálni annak fontosságát, hogy zsidó zsidóval kössön házasságot már csak annak érdekében is, hogy gyermekeink ne kerüljenek ilyen típusú kulturális és vallási csapdába, másrészről adekvát választ kell adni a már „belgák” ügyére is.

A neológ oldalról – és így Ráckövesi részéről is – leggyakrabban ismételt sérelem, hogy a Chabad irányzat nem fogadja el a neológ vallási vezetők által végzett betéréseket, mely tulajdonképpen a neológia vezetésének expressz válasza a „belgák” helyzetének orvoslására. Azonban a jó szándék a legtöbb esetben nem csak a vallási törvények teljes zárójelbe tételével párosul, hanem felfoghatatlan károkat okoz épp azokban az emberi életekben, amelyeket megmenteni akar. Hiszen egyfajta kasztrendszert eredményez, ahol első és másodrangú állampolgárok (betértek) próbálják megérteni, kinek mi a baja a másikkal, és ez sértettséget, zavarodottságot és komplexusok sokaságát szüli.

Épp ezért nem csak a Chabad, de semmilyen ortodox irányzat, a legmodernebbtől az ún. ultraortodoxig, a Vasvári utcától a Kazinczy utcáig, az izraeli állami Rabbinátustól a bécsi Israelitische Kultusgemeinde-ig, egyik sem fogadja el a neológia betéréseit, és erre nagyon jó oka van. A betérés egy vallási intézmény, melyet a vallási törvények alapján kell végrehajtani, máskülönben nincs semmi értelme. Anélkül, hogy részleteiben kifejteném, mik ezek a vallási szabályok, hiszen a téma összetett és nem ennek az írásnak a feladata összefoglalni, legyen elég annyi, hogy alapfeltétel a szombati törvények, a kóserság és a házassági tisztaság törvényeinek makulátlan betartása. Ha valaki ezeket a betérés pillanatában nem gondolja komolyan és eleve tudja, hogy ahogy kijön a rabbinátus bírái elől, meg fogja szegni ezeket a szabályokat, úgy a betérés megáll a szép szavak és az üres képmutatás szintjén.

Kétségtelen, hogy mivel emberi sorsokról van szó, sokakban ez sértettséget válthat ki, de fontos felismerni, hogy ahhoz, hogy az ember kulturálisan, emocionálisan és egyéb okokból zsidónak érezhesse magát, nincs szükség a vallási törvények ilyen szintű, nyílt arculcsapására.

A Chábád, és így az egész ortodox irányzat „bűne” mindösszesen annyi, hogy ragaszkodik a Sulchán Áruch, mint a legfőbb vallásjogi iránymutatás betűihez és eszmeiségéhez.

Ezért tévesen rosszindulatú feltételezés, ha nem egyenesen ostobaság a fentieket odáig csavarni, hogy a Chábád, vagy bármely más ortodox irányzat ne tekintené teljes jogú tagnak azokat, akik a vallási törvények szerinti betérésen keresztül mentek. Annál is inkább, mivel a Misna bölcseinek jelentős része betért volt vagy betértek családjából származott. Ilyen volt például Rabbi Akiva, Smajá vagy Avtalion. Szintén betért volt a bibliai próféta Ovadja, vagy a leghíresebb biblia-fordító Onkelosz.

Ráckövesi szintén felteszi a kérdést, hogy vajon „Magyarországon ki a reprezentatívabb, a Chabad vagy a sok százéves Miskolci Zsidó Hitközség? Azaz, a Miskolci Autonóm Ortodox Anya Hitközség”, mely kérdés már önmagában is csúsztatásokkal teli. Egyrészről, mert a miskolci hitközség, mely a közelmúltig legalább nevében ortodox volt, ma már sajnálatos módon nevében sem az, másrészről mivel Ráckövesi abból a téves premisszából építkezik, hogy a Chábád mozgalmat képviselő EMIH magának vindikálná a hazai, vagy akárcsak a miskolci zsidóság reprezentálását. Mi sem áll távolabb az igazságtól. Az EMIH vezető rabbija egy nemrég napvilágot látott interjúban egyértelműen kifejtette, hogy nem hiszi, hogy a hazai zsidóság egészét bármelyik szervezet, akár Mazsihisz vagy EMIH, képviselné, erre felhatalmazást egyik szervezet sem kapott.

Végül, de nem utolsó sorban Ráckövesi személyeskedésbe átcsapó vádját kell visszautasítanom, magam, de még felhatalmazás hiányában is kollégáim és (a szó pozitív értelmében) elvtársaim nevében, miszerint: „Miért lenne szükségünk magyarul alig beszélő „haszid” csoportokra a hitközségeinkben? Gondolkodjunk már el egy kicsit! Engem ne reprezentáljon a Chabad/EMIH, ne vegzáljon folyamatosan Megyeri András, ne reprezentáljon ő sem”.

Úgy érzem beszélek olyan jól magyarul, mint Ráckövesi, de hasonlóan jól beszélnek magyarul például Köves és Faith rabbik is. Mindhárman itt születtünk, magyar állampolgárok vagyunk, magyar az anyanyelvünk, igaz, beszélünk azon kívül még néhány nyelvet.

Saját magamon kívül nem reprezentálok senkit és véleményemet nem az éppen aktuális „propagandához” igazítom, ahogy soha nem igazítottam ahhoz.

Konstruktív kritikának is felérő zárszóként azt üzenem, hogy

ideje volna, ha a Mazsihisz és az ahhoz köthető személyek valódi programot, tényleges cselekvési tervet és a hazai zsidóságot érintő égető kérdésekre valódi válaszokat dolgoznának ki, hiszen az ellenségkép gyártás nem „zsidó műfaj” és maximum egy-egy hitközségi választást lehet vele megnyerni, problémát orvosolni aligha.

Kapcsolódó cikkünk:

Ráckövesi Péter: Amit én szeretnék reprezentálni? – Kibic Magazin

Miért érdekel minket, hogy a Chabad kit fogad el zsidónak? Melyikőtök szeretne/tudna klasszikusan ortodox módon élni? Újra megkérdezem, miért erősítenénk, és adnánk valóban „tömeget” a Chabad mögé? Miért ragadtam billentyűzetet, ennek apropója Fináli Gábor rabbi es Megyeri András Jonatán „csatája”.

 

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp