Sok a félremagyarázás a zsidóság és a kommunizmus kapcsolatában

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Zsidóság a kommunista hatalomátvétel árnyékában címmel rendezett pódiumbeszélgetést a Milton Friedman Egyetem Magyar Zsidó Történeti Intézete.

Az esemény moderátora Novák Attila PhD, Történész, a Nemzeti Közszolgálat Egyetem tudományos főmunkatársa, a MFE Magyar Zsidó Történeti Intézet tudományos tanácsadója volt. Beszélgetőpartnerei pedig Zima András PhD, Történész, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem adjunktusa, Dr. Zinner Tibor, Történész, a MFE Zsidó Történeti Intézet tudományos tanácsadója, Kovács András, Szociológus, a MTA doktora, egyetemi tanár voltak.

A Zsidóság a kommunista hatalomátvétel árnyékában című pódiumbeszélgetés résztvevői (Fotó: Magyar Zsidó Történeti Intézet)

A Magyar Zsidó Történeti Intézet a sajtó számára eljuttatott összefoglalójából kiderül, hogy a résztvevők a beszélgetés során elsődlegesen azt vizsgálták, hogy mi jellemezte a háború utáni időszakban a zsidó közösség helyzetét, a többségi társadalomhoz és a hatalomhoz való viszonyát.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy nincs még olyan két fogalom a magyar történetírásban és közgondolkodásban, amelyhez annyi félremagyarázás társult, mint amilyen a zsidóság és kommunizmus. A kettő összefüggésbe hozása pedig sokszor zsidóellenes célokról árulkodik.

Kovács András szerint a zsidó közösség a holokauszt során átélt szörnyűségek hatására alapvetően baloldali politikai orientációjú volt. Így nem csak élményanyaga, de speciális érdekei is mások voltak, mint a nem zsidó eredetű magyar többségé, legyen szó kárpótlásról vagy a háborús bűnösök megbüntetéséről. Ezek az érdekek általában a kommunisták számára túl sokrétűek voltak, hiszen ők – legalább is a kezdeti, koalíciós időkben – a magyar társadalom egészének megnyerésére törekedtek, kerülve azokat a konfliktusokat, melyek felesleges feszültséget okoztak volna közöttük.

A cionizmus hazai képviselői ellen indított támadások nem nélkülözték a gazdasági megfontolásokat. Ilyen volt például a JOINT segélyszervezettel szembeni fellépés 1948/1949-től, ami nem csupán a cionisták, hanem a zsidóság számos képviselőjének a meghurcolásához vezettek.

Zinner Tibor arról beszélt, hogy a zsidóságnak a koncentrációs táborokat túlélt része hazájába visszatérve – családtagjaikat, vagyonukat elveszítve – a korábbi társadalmi hierarchia felbomlásával szembesült. Az új hatalmi helyzetben új – a megszálló szovjet hatalom támogatta – politikai erőkkel ismerkedhettek meg.

A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének közgyűlése 1958. május 4-én (Fotó: FORTEPAN/Bauer Sándor)

A kezdeti években ugyan a különböző zsidó irányzatok még szabadon vitatkozhattak a jövőről, azonban 1947 őszétől, az expanzív szovjet politika erősödésével nem csupán a zsidók, hanem valamennyi társadalmi réteg mozgástere leszűkült. A politikai hatalmat kisajátító kommunista diktatúra a zsidósággal szemben ekkor már alkalmazta mindazokat a repressziókat, amelyekkel az ország nem zsidó lakosságát sújtotta.

Zima András a magyar zsidóság szervezeteiről és sajtójáról szólva elmondta, hogy azok a háború után fokozatosan vesztették el autonómiájukat és ezzel együtt jelentőségüket. Az a kulturális sokszínűség, amely addig a zsidó sajtóorgánumokat jellemezte, a negyvenes évek végére a múlté lett. A folyamat végén pedig a magyar állammal megkötött szerződés, illetve az ortodox és neológ szervezetek egyesítése várt rájuk.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp