Borgula András: A zsidóság önmagában nem érték

Telt házas előadásaik vannak, mégsem működnek anyagi biztonságban, mert sem az állam, sem a nagyobb zsidó szervezetek nem támogatják őket jelentős összegekkel. Borgula András, a Gólem Színház vezetője szerint sok magányszemély vár arra, hogy megszólítsák őket a civilek. De mindkét oldalnak keresnie kell a másikat és jól, világosan, tisztán, értékek mellett kommunikálni.

A Szombat nemrég közölt egy cikket a Mazsihisz és az EMIH intézményalapítási lázáról, és a zsidó civilek kiszolgáltatott helyzetéről. Ennek kapcsán körkérdést intéztünk több zsidó civil szervezethez, hogy látják ők a saját helyzetüket, melyek a legnagyobb sikereik és a legnagyobb nehézségeik, mennyire tudnak elérni a tényleges zsidó közösséghez.

 Szerinted a Gólem Színház előadásai sok emberhez elér-e? Elégedettek vagytok-e ilyen téren?

Borgula András: Mennyi az a sok, kérdez vissza a zsidó? Egy évadban 12 000 jegyet adunk el, a havi rádióadásunkat (Kinevetsz a végén!) kb 20-25 ezren hallgatják minden alkalommal. Szerintem ez sok, de nem vagyok elégedett, szeretném a látogatottságunkat a következő években megháromszorozni.

Miben mérhető a közösségre gyakorolt hatásotok? Milyen visszajelzéseket kaptok nézőktől, emberektől ebből a szempontból?

Borgula András:  A művészet közösségre mért hatása nehezen mérhető és sajnos az országban látható tendenciák, nem azt igazolják, hogy egy nyitott elfogadó, a kisebbségeire büszke országban élünk, ahol bármelyik kisebbség magára is könnyen büszke lehet. A visszajelzések rendkívül pozitívak, mind magánszemélyektől, mind intézményektől. A kritikusokkal azonban még harcban állunk 🙂

Telt házas előadásaitok vannak. Ez az eredmény mennyiben áll arányban a támogatásotokkal, anyagi biztonságotokkal?

Borgula András: Sajnos ez nem igaz. Vannak teltházas előadásaink, de nincs annyi előadásunk amennyit tarthatnánk. Havi egyszer-kétszer meg tudjuk tölteni a termeinket, de ez is rendkívül nehéz a mai magyar színházi körülmények között. Jó színházakkal és nagyon támogatott színházakkal létezünk egy platformon, és a mi helyzetünkből nézve néha nagyon igazságtalannak tűnik a rendszer. Anyagi biztonságról nehezen beszélhetünk a bizonytalan jogi környezet, például a TAO ügy miatt (vagyis, hogy megszűnt az előadóművészetek TAO támogatása – szerk.), és azért, mert sem az állam, sem a nagy érdekképviseleti szervezetek nem támogatnak minket jelentősebb összeggel.

Mennyire járható út ma nektek mint civil szervezetnek, független színháznak, hogy ne pályázati pénzből szerezzetek magatoknak bevételt?

 Borgula András: A bevételünk nagyobb része ma sem pályázatokból származik. A múltban sem volt így. A jegybevétel, korábban a TAO-ból, a támogatóktól és vállalkozásból befolyt összegek tartják el a színházat. A pályázatok csak egy láb az öt közül. Ezen az arányon még tovább akarunk javítani.

Van-e nyitottság a támogatásotokra magánszemélyek részéről?

Borgula András: Persze. Több mint száz magányszemély támogat minket havi rendszerességgel (1%, GóleMenza, Ezer Gólem, privát támogatók) és a jegyeink 99.9%-át magánszemélyek vásárolják, ami szintén támogatásnak számít.

Mégis úgy hallani, hogy magánszemélyek csak ritkán támogatják a civileket. Szerinted miért van ez? Valóban hiányzik a közösségi felelősségvállalás vagy kevés a jó projekt, ami tényleg megmozgatja az embereket?

Borgula András: Szerintünk sok magánszemély vár arra, hogy megszólítsák őket. Vannak jó projektek és közösség is van, amely képes eltartani ezeket a projekteket. Mindkét oldalnak keresnie kell a másikat és jól, világosan, tisztán, értékek mellett meggyőzni a lehetséges támogatókat. Itt jegyzem meg: önmagában a zsidóság nem érték.

Hogy érzitek, fontosak vagytok-e a közösség intézményeinek, vezetőinek?

Borgula András: Igen, érezzük a megbecsülést a Bálint Ház, a Csányi 5, a JOINT és még a Mazsihisz vezetőinek részéről is, és folyamatos munka- és talán már baráti kapcsolatban is állunk velük. A kisebb szervezetekkel is jó viszonyt ápolunk.

Hogy látjátok a 2 nagy intézmény versengését? Inkább árt vagy használ a közösségnek?

Borgula András: Nem látok két nagy szervezetet, csak egyet. Az EMIH egy fantasztikusan jól kommunikáló, csodálatosan érdekérvényesítő, de apró szervezet. Sok lehetőséggel, forrással és befolyással, amit remélem, hasznosan és a teljes közösség részére használnak fel. A Mazsihisz nagy szervezet és épp ezért lassú, mint egy mamut. De úgy látom (remélem és bízom benne, hogy ez így is marad), jó irányba fordította a világi vezetés a szervezetet. Hibák vannak, de ez a munka is az életünk része. Ki a fene akar tökéletes lenni egy tökéletes világban??? Rém unalmas lenne.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp