A 100 éves magyar holokauszt túlélő szerint az élet tele van csodákkal

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A magyar származású Olga Perlmutter jelenleg Kanadában él. A századik születésnapját pedig a kanadai Côte Saint-Luc-ön ünnepli a barátaival és a családjával.

Olga Perlmutter elmúlt 20 éves, amikor a nácik elfogták a családját, megölték a rokonait és kényszermunkára vitték Auschwitzba. Mégis, ha visszatekint a múltra, az életet csupa áldásnak látja.

„Az egész életem tele volt csodákkal”, mondta, miközben a koncentrációs táborból szabadult barátok társaságában kártyázott Côte Saint-Luc-ön.

„Először is csoda, hogy itt vagyok”, mondta a századik életévét betöltött asszony, holott sokszor még most is arra ébred éjszakánként, hogy attól retteg, jönnek érte a nácik. Mindenért hálás, amit elért – két fiúgyereke született, négy unokája, két dédunokája van, barátok, akik olyan közel állnak hozzá, mint a család.

„Hosszú az élettörténetem, és nem tudom, hol kezdődik és hol ér véget”, mondja Perlmutter mosolyogva.

„Nem volt könnyű, de sosem adtam fel. Mindent a gyerekeimért tettem.”

Perlmutter 1919 március 2-dikán született, Magyarországon, Sárospatakon. Zsidó családban nőtt fel 7 testvérével együtt. A nácik előre nyomulásakor elmenekülhetett volna a bátyjával, Taub Józseffel, de nem akarta elhagyni a családját.

Deportálás, tetoválás és kényszermunka

Az otthon maradókat hamarosan Auschwitzba deportálták, és Perlmutter az A21364-es rab lett. A náci tetoválás mára már elhalványodott, de az emlékek sosem múlnak el.

Az öccsét és a húgát a szeme láttára végezték ki, a család többi tagja a gázkamrában végezte. Csupán két testvére maradt életben, az egyiket kényszermunkára fogták, a másik megpróbált elszökni.

Sok részletet mesélt arról az időről, amelyet a táborban töltött. Többek között tífuszos lett, és egyszer egy fegyveres őr titokban kenyeret adott neki.

A háború után egyedül tért vissza szülővárosába, ahol megismerkedett és később feleségül ment egy másik holokauszt túlélőhöz. A neve pedig Olga Taub Danczinger lett. A férje azonban hamarosan megbetegedett és a nő megözvegyült. Ekkor már egy hat és egy kétéves gyereke volt.

Olga Taub Dancziger szenvedett a magyarországi politikai helyzet miatt, és először Ausztriába, majd Rómába, végül Izraelbe menekült. Nevelte a gyerekeit, és egy azbeszt gyárban dolgozott éjszakánként.

„Egy barakkban éltünk”, mondta fia, Joseph Perlmutter, aki ma már egy kaliforniai ingatlan befektető. „Borzasztó kosz volt és mindenütt patkányok. Emlékszem, ültem az ablakban, és lestem, mikor látom anyát közeledni a biciklijén.”

Olga Perlmutter családja

Új élet Kanadában

Olga Perlmutter megtudta, hogy József nevű bátyja Montreálban él. 1951-ben Kanadába emigrált, ahol három másik családdal együtt éltek egy lakásban.

A 93 éves Hedvig Landau szintén emlékszik, mennyit dolgozott a barátnője egész életében. Napközben egy vendéglátó cégnél vállalt munkát, éjjel házimunkát végzett, sosem pihent, hogy mindenkiről tudjon gondoskodni.

„Nagyon szorgalmas nő volt egész életében”, mondta Landau.

Edith Katz-cal (középen) és Hedvig Landauval

Olga Taub Danczinger Montreálban is egy magyar holokauszt túlélővel házasodott össze. Ekkor lett a neve Perlmutter.

A férje, Max Perlmutter a nevére vette a fiait és egy ikerházban éltek. Olga egy fodrász szalont nyitott az unokatestvérével a Parc Avenue-n, és sikeres vállalkozást vitt a következő évtizedekben.

Ma már a barátai adják számára a legtöbb elfoglaltságot. Néha akár öt órán át is kártyáznak, Olga Perlmutter ebéddel várja őket minden alkalommal. Még mindig szeret főzni és sütni.

A társaság jelmondata: legyél tevékeny és élvezz ki minden pillanatot.

„Az édesanyámnak vasakarata van, sosem találkoztam hozzá hasonló emberrel”, mondja a fia, Tom Perlmutter dokumentumfilm rendező, a Kanadai Nemzeti Film Tanács korábbi elnöke. Elmondása szerint az édesanyjának mindig célja volt, hogy megérje a századik születésnapját, és ugyan az orvosok ezt nem tartották valószínűnek, mégis elérte, amit szeretett volna.

A fia szerint az anyja a mai napig kemény harcos, akik sosem hátrál meg.

barátokkal

„Újra és újra megmutatta, hogy kell kitartani és alkalmazkodni az új helyzetekhez. Megpróbáltak elpusztítani minket, de mi itt vagyunk, és élünk”, mondja Tom.

Auschwitz még mindig kísérti az édesanyját álmaiban, sírva ébred fel, miközben a múlt alakjaihoz beszél, akiket elvesztett. A tekintete hideg lesz, amikor a nácikra gondol, akik elpusztították a családját. „Sosem bocsátom meg nekik, amit velünk tettek”, mondja a százéves asszony.

Az  eredeti cikk itt olvasható:

Looking back on 100 years, Holocaust survivor sees a life of ‘miracles’ | CBC News

Olga Perlmutter was in her mid-20s when the Nazi regime captured her family, killed her siblings and forced her into slave labour at Auschwitz. Yet, looking back over the past century, she sees a life full of blessings.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp