Meghalt az újságíró szakma egyik nagyja, Baló György

Életének 72. évében méltósággal viselt, hosszú betegség után hétfő reggel meghalt Baló György televíziós újságíró.

Nyáry Krisztián a következőket idézte fel Baló Györgyről:

“Demokrácia. Örökzöld és mindig számon kérhető. Tudjuk-e, mivel jár? Hosszadalmas. Energia kell hozzá. Türelem. Modor. Nagyvonalúság, Egymás tisztelete. Nálunk mindennek kialakulása »a szokásosánál« is hosszabb lesz. Mert ebben – elsorvadtak szerény hagyományaink. Mert először mindazt meg kell majd hallgatni, beszélni és vitatni, ami felgyülemlett. Számlák gyűjtögetése folyik. Pedig meg kell beszélnünk a dolgainkat. De valakiknek dönteniük kell majd. És a döntésekért felelősséget kell majd vállalniok. A magyar demokrácia piacán erős túlkínálat van: irigységből, féltékenységből, kárörömből, ellendrukkerségből, monopoldemokráciából.”

Ezt Baló György írta több mint 30 évvel ezelőtt. Még előtte voltunk, de ő tudta, hogy az átállás hosszabb lesz a szokásosnál. Neki volt hozzá energiája, türelme, modora és nagyvonalúsága. Csak a harminc év, az nem volt elég. Nyugodj békében, Gyuri!

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10157141033969855&set=a.165101444854&type=3&theater

Baló György 4 évvel ezelőtt a következőket nyilatkozta újságírásról, médiáról az RTL Klubnak:

Ha újra dönthetnék, biztos nem lennék se újságíró, se televíziós. Nem tudom, hogy a mai világban, különösen Magyarországon létezik-e független média. A rendszerváltozás egyik legnagyobb hiányossága volt és maradt, hogy nem sikerült megteremteni az igazán független, szuverén közmédiát, amire nagy szükség van. Ütőképes, független közmédia nélkül nincs civil társadalom, ütőképes civil társadalom nélkül nincs független közmédia, és a kettő nélkül nincs igazi demokrácia

Csepelyi Adrienn újságíró így írt Baló Györgyről Facebook oldalán:

Vannak emberek, akik valami furcsa úton-módon az életünk részévé válnak, pedig nem is ismerjük őket. Jönnek szembe az utcán, és rájuk köszönünk, elfeledve, hogy ők azt sem tudják, kik vagyunk. De mégis muszáj, hiszen gyerekkorunktól ott voltak a mindennapjainkban. Ránézünk a tévére, és tudjuk, hogy minden rendben, mert Baló György kérdez. Akkor is kérdez, ha épp nem mond semmit, mondja az alany, hebeg-habog, de mondja. Mert nézéssel is lehet kérdezni, de az csak a legnagyobbak sajátja. Például a Baló Györgyé.

Egyetlen egyszer találkoztam vele, stúdióvendég voltam a műsorában. Alig mertem odaadni neki a könyvemet. Annyi év távoli csodálat után hihetetlen volt közelről látni, hogyan dolgozik: úgy figyelt a válaszokra, hogy közben két kérdéssel előttünk járt. Tökéletesen fókuszban volt, minden rezdülése azt sugallta, hogy nem lehet kizökkenteni.
Hazafelé a kocsiban azon gondolkodtam, mégiscsak gyönyörű szakma ez a mienk: ha az ember jól csinálja, az pont olyan, mint amikor a jó karmester vezényel, és a zenekar hibátlanul, ihletetten játszik. Meg hogy milyen pokoli nehéz lehet olyan jól csinálni, mint Baló. Szerintem még nem is sejtjük, mennyire fog hiányozni.

A Mazsihisz is megemlékezett az újságíróról honlapján. Mint írják:

“Baló György szinte egész felnőtt életét a nyilvánosság előtt élte le, de nem tudunk róla pletykákat, nem ismerjük a magánéletét, nincsenek róla történeteink. Baló György egyszerűen csak szerény volt, felkészült, profi és megbízható. Csak mindent tudott és mindenről tájékoztatott. Egy ember a nyilvánosságban, még 2019 januárjában is, akit nem saját maga érdekelt, hanem a tények, az összefüggések, a nézők. Nem celeb volt és nem propagandista, hanem, bármilyen hihetetlenül is hangzik, újságíró. Pontos, kiegyensúlyozott és széles látókörű. Mindenkitől egyformán kérdezett, nem volt vehemens, támadó, ellenzéki, kormánypárti. Ő tudta, hogy a függetlenség nem semlegesség. Tartása volt, ő volt a demokrácia szelleme, mert ahhoz, hogy felelősen választhassunk politikai pártot, bizalmat szavazzunk bárkinek az életünk és a gyerekeink élete felett, az kell, hogy pontosan tudhassunk mindenkiről mindent. Ez volt az ő dolga, ebben segített. Minden tárgyilagos ismertetése és kérdése harcos kiállás volt a nyilvánosság, a demokrácia, szóval a népuralom és a magyar nép mellett. Szenvedélyes volt és elkötelezett.”