Izgalmas feladat, hogy lehet kereteken belül kreatívnak lenni

Kiss Eszter 25 éve a Katona József Színház tagja. A Jurányi Házban a Gólem Színház Lefitymálva című darabjában láthatjuk, amelynek áprilisban lesz a 90. előadása. Szerinte a gúny és a torz önarckép nagyon szellemesen és elegánsan van keverve ebben az előadásban, ezért bárki számára élvezhető.

Azt olvastam, hogy öt évet töltöttél az Egyesült Államokban. Hol és mit csináltál?
Két ösztöndíj miatt töltöttem egy évet Bloomingtonban, az Indiana Egyetem magyar tanszékén, majd négy évet Chicagóban. Az Indiana Egyetemen Szegedy-Maszák Mihály professzor magyarul kiválóan beszélő amerikai diákjainak tartottam versolvasást- és értelmezést. De nem csak ők jártak az órámra, hanem az egyetemen mást tanuló magyar diákok is. Nagyon izgalmas volt. A diákok nyomtatva megkapták az anyagot, és együtt olvastuk a verseket. Hazatérve ugyanezt a módszert használva kezdtem el irodalmi klubokat tartani, és ezt is már majdnem 10 éve csinálom több helyen. A The University of Chicagón pedig egyrészt a drámatanszéken tartottam órákat, másrészt egy izgalmas folyamatba csöppentem rögtön. David Bevington, aki Shakespeare amerikai kiadásait jegyzi, vezetett ott kurzust, aminek keretében egy tanévben négy Shakespeare előadást csináltunk. Ő volt a fővédnöke ennek a társaságnak, aminek Az elnök emberei után, The Dean’s Men, A dékán emberei volt a neve. Bárki felvételizhetett ide, David darabokra castingolt. Engem azonnal megtaláltak, mint acting coachot. Elképesztő feladat volt. Nagyon érdekes, hogy mi, európaiak hogyan állunk egy ilyen darabhoz, és ők, amerikaiak hogyan. Az nehéz volt, hogy David ragaszkodott ahhoz, hogy húzás nélkül a teljes shakespeare-i szöveget használjuk. Irdatlan szöveganyag, magyar színházakban nem kerülhetne így színpadra. Ezekre nagyon nehéz volt szituációkat kitalálni. A négy év alatt több előadásban is részt vettem. A vége pedig az lett, hogy én is rendeztem egyet, mégpedig a Sok hűhó semmiért-et. Színészként is dolgoztam rengeteg társulatnál az öt év során. Amerikában úgy van, hogy az ember vagy benne van a szakszervezetben és fizet tagsági díjat és a színészetből él, külön castingra küldik, vagy vannak azok, akik dolgoznak valamit, vagy családanyák, és mindemellett még színészkednek is. Ezért is jár pénz, csak nem annyi. Szóval vannak a szakszervezeti és a nem szakszervezeti színészek. A nem szakszervezeti színészekkel nagyon jó munkáim voltak. Több társulatnál is kísérleti előadásokat csináltunk.

Mi történt, miután hazajöttél?
Elkezdtem a Színműn a doktori programot, ahol az a témám, hogy összehasonlítom az európai és amerikai színészképzési tendenciákat. Öt év távollét után visszakerültem a Katonába, és nagyon furcsa volt, mert akkor változott meg a Katona arculata.

Hogy kerültél a Gólem Színház Lefitymálva című előadásába?
Először Nagy Mari, Sára asszony szerepét vettem át. Borgula András felhívott, hogy lenne egy szerep, pedig nem is ismertük egymást korábban. Akkor még Dióssy Gábor játszotta felváltva Simon szerepét Tamási Zoltánnal. Huzella Julitól Gergely Katalin vette át Gyöngyvér szerepét, tőle pedig én, miután Mari visszajött. Nagyon szeretem játszani, ez igazi fürdés a szerepben!

Szeretsz szerepet átvenni?
Igen, mert egy élő figura bőrébe kell bújni, rengeteg dolgot meg kell tartani, mert a kollégák ahhoz szoktak hozzá. Izgalmas feladat, hogy lehet kereteken belül kreatívnak lenni. Már nagyon sok szerepet vettem át. Az első dolog, hogy ugyanazokkal a hangsúlyokkal, szünetekkel kell mondani a szöveget, hogy bekerüljön abba a meglévő vérkeringésbe, tartani kell a szabályokat. De 3-4 előadás után már a kolléga is megnyugszik, hogy nem a megszokott arcot látja, és akkor lehet új dolgokat belecsempészni.

A múltkor megleptem a kollégákat a Lefitymálva közben. Az egyik jelenetben épp Tamási Zoli beszél, és van egy hatalmas zaj a kulisszák mögött. Eddig az volt, hogy csak hátra nézünk, megdermedünk, majd átveszem a szót, mintha mi sem történt volna, próbálom oldani a feszültséget, felteszek egy kérdést. De legutóbb megbeszéltem Kern Dórival, az asszisztenssel, hogy amikor csinálja a zajt, akkor ki fogok trappolni és adok neki egy pofont. Kértem, hogy jajduljon fel. Ez megtörtént, visszajöttem, leültem, és feltettem a szokásos kérdést. Mindenki nagyon meg volt döbbenve.

Tavaly Izraelben voltatok a Lefitymálva előadással. Milyen élmény volt neked?
Imádok külföldön játszani, a Katonával is sokat járunk, egészen különleges élmény. Tel-Avivban nagyon jól sikerült előadásunk volt. Benne maradt az agyamban és a lelkemben.

Kiknek ajánlanád az előadást?
A múltkori előadáson volt bent egy nagymama a 10-12 éves unokájával. Olyan furcsa volt, mikor megláttam őket, kicsit megijedtem, de aztán láttam, hogy a kisfiú nevetgél, érti a poénokat. A gúny és a torz önarckép nagyon szellemesen és elegánsan van keverve ebben az előadásban. Ez bárki számára élvezhető.

A Lefitymálva legközelebb március 20-án 20.00-kor és április 13-án 20.00-kor látható a Jurányi Házban.

Bordás Katinka
Portré: Nánási Pál

JEGYVÁSÁRLÁS ITT…

 

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp