Szabad-e a zsidó bölcseket kritizálni? Múlt heti cikkünk nyomán alább Kántor Anita Berlinben élő rabbihallgató gondolatait olvashatják.
Múlt héten arról írtunk, hogy Fináli Gábor a hászidizmushoz köthető zsidó bölcsektől mai szemmel meglehetősen visszás kijelentéseket posztolt a Facebook-on az utóbbi időben. A Mazsihisz rabbitestületéhez fordult Megyeri J. András, aki szerint nem megengedhető ezeket az óriásokat rossz színben feltüntetni. Cikkünkben Kántor Anita Berlinben élő rabbihallgató gondolatait olvashatják.
A kritika többféleképpen értelmezhető. Van pozitív, építő jellegű és annak ellentéte. A kritika kétélű fegyver lehet, hozzá nem értő kezekben.
A Tóra az Örökkévalótól származik, annak interpretációja igenis emberi. Nem égi fenomén, hanem igencsak kemény text-elemzés.
A lehetséges magyarázatoknak több fajtája is ismert, de mindegyik egyetlen Bölcstől származik és az nem más, mint az Örökkévaló.
Az új értelmezések, novumok jelentősége nem lekicsinylendő, mert nem csak egy válasz létezik egy kérdésre.
De mi lesz, ha a sokféle válasz káoszt és anarhiát okoz: kérdezhetik egyesek.
Nem, mert egy kritika akkor elfogadható, ha az a korábbi tudós rabbik örökségére alapozva alakítja át vagy egészíti ki mondanivalóját egy adott témában, így segítve napjaink generációját a Tóra szavainak megértésében.
Talán az egyik legjobb korabeli magyarázat a Talmud Chagiga 3b traktátusában van leírva, rabbi Elazar ben Azarja Kohelet könyve 12. fejezet 11. sorától használja az idézetet, melyet úgy magyaráz, hogy a nyáj szabadon kóborolhat, de az ösztöke segítségével mindig visszatalálnak a legelőre, a szögekhez, melyek a tanítók szavai, és a pásztorhoz, vagyis az Örökkévalóhoz, akitől származnak az eredeti tanítások.
Viták mindig voltak, különben nem virágozhatott volna a zsidó kultúra ilyen magas szinten.
A talmudi vitákban résztvevő rabbik nem csak a saját generációjukkal vitatkoztak, hanem a korábban élt bölcsek munkáit is górcső alá vették.
Abban a pillanatban, ahogy a Második Szentély elpusztult, az áldozatok és papok nélkül maradt zsidóságnak új utat kellett találnia az Örökkévalóhoz. Ennek az útkeresésének a része maga a Halacha (Zsidó Vallásjog, „Útkeresés”), bár látszólag lezárásra került, de tovább él az úgynevezett Reszponza Irodalomban, amikor a rabbik az eredeti forrásból kiindulva – tehát a Tórából – valamint a korábbi bölcsek tudását felhasználva interpretálnak egy bizonyos halahikus kérdést a mai körülményekhez igazítva.
Tehát a kritika jó dolog, ha megfelelő felkészültség és tudás áll mögötte.
Fináli Gábor rabbinak csak egyet tudok kívánni, áldja meg az Örökkévaló olyan kiváló tudású vitapartnerekkel és kritikusokkal, akikkel együtt mindannyiunk javát szolgálják.
|
Kántor Anita a Potsdami egyetemen tanul zsidó teológiát, az Abraham Geiger Kolleg rabbihallgatója. Rendszeresen ír a Talmud nem csak nőknek részére, valamint előadásokat tart Németországban, Magyarországon.
Egy tanévet töltött tavaly Jeruzsálemben a Conservative Jeshiva-ban, valamint egy szemesztert a HUC-ban a tanulmányai kiegészítésére.
|
Kapcsolódó cikkünk:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
