Gulisio Tímea: Antiszemita zsidók márpedig léteznek

Persze lehet öngyűlölő zsidónak lenni. (A szabad akarat nevében.) Viszont nem éri meg, mert az embert megbetegíti a tagadás. Ahogy öngyűlölő homoszexuálisnak sem jó lenni. – Gondolatok a Füst Milán-ügy kapcsán.

– Ne menj, hozzá, az egy zsidó, és a zsidók gyerekvért isznak! – mondta Nagymamám Anyukám első komoly udvarlójára. Nem ment hozzá. De nem is utálta a zsidókat – okos, tehetséges embereknek tartotta őket. Ám anyám saját magát nem tekintette közéjük tartozónak, mert nem is tudott a származásáról. Nagyanyám eltitkolta. Ahogy azt is, miért volt szeretett bácsikája koncentrációs táborban, ahonnan csontig soványodva, elfagyott lábakkal tért haza. Talán nem is számolt be az ott történtekről. Vagy csak mi nem beszéltünk róla. Mikor rákérdeztem, Józsi bácsi mit csinált ott, azt mondta, őrizte a zsidókat. És hogy milyen rendes volt velük, elengedte őket. Már gyerekként éreztem, hogy ez a történet sántít. Aztán kiderült, hogy a neve magyarosított. Majd hogy a férje, a Nagyapám, akiről büszkén hirdette, hogy olasz, valóban Rómából jött, de gyaníthatóan zsidó származású volt.

Tizenhárom éves koromban jöttem rá, hogy részben zsidó vagyok. (Az egy külön történet lenne, hogyan.) Átestem az identitásfejlődés minden szakaszán a kutatatástól, vonzalmaktól kezdve a tagadáson (!) át, egészen a büszkeségig. Tizennyolc évesen lett egy vőlegényem, akit többek között durva neonáci nézetei miatt hagytam el. Egy délután, miközben a majdani közös életünket tervezgettük, lakást újítottunk, és a könyvespolcot rendeztük át, a lábamra esett egy régi kötet. Egy zsidó imakönyv. Az ortodox apa fia neonáci lett. Sosem tudtam meg, miért.

Gulisio Tímea

Ugye milyen döbbenetes ez a két történet? Mert ugye a két fogalom, a zsidó és az antiszemita ütik egymást.

A romák is szoktak „cigányozni”, ám náluk ezt a jelenséget sokkal inkább érzem egyfajta vicces szokásnak, már-már hagyománynak, mint mély öngyűlöletnek. A cigányozó romák megvédik egymást. A zsidózó zsidókról ugyanez nem mondható el. Az antiszemitizmust a gyűlölet táplálja. Zsidóknál talán az öngyűlölet valamiért, amiről nem ők tehetnek. Egy olyan nép fiai, akiket – hacsak egy időre is – de legyőztek.

És hát ki akar a vesztesek közé tartozni? Az önérzet néha felülírja a közösségvállalás érzését. Vagy talán az életben maradás ösztöne dolgozik a tagadókban? Mert mi van, ha a történelem ismétli önmagát?

Sokunk szülei, nagyszülei nem is mondták el gyerekeiknek az igazságot, hogy megvédjék őket a tehertől. Vannak, akik holokauszt-tagadókká válnak, így képzeletükben mintegy meg nem történtté téve a felfoghatatlan tragédiát.

A legújabb kutatások szerint nem lehetetlen, hogy a Soá tragédiája lenyomatot hagyott a túlélők utódainak génjeiben. És talán nem is kell látnokhoz fordulnia annak, aki szeretné tudni, miért álmodik újra és újra szögesdrót kerítésről, kegyetlen, idegen nyelven ordítozó emberekről…

Antiszemitizmus van. Antiszemiták vannak és köztünk élnek. Mégsem szólnak róluk egész estés mozifilmek, mint a pszichopatákról. Pszichopatának lenni divat. Ahogy a bulvármagazinok is bárkit „pszichológussá” avatnak sablonos, felszínes cikkeikkel. És akkor bárki diagnosztizálhatja a munkatársait. Az antiszemitizmus szerencsére még nem lett menő.

Viszont a zsidózás mellett újabban megjelent az antiszemitázás is.  A híressé-hírhedtté vált Gerő-ügyre célzok ezzel. Gerő András már nem első alkalommal „antiszemitázott”. Romsics Ignác történész után most Füst Milán került terítékre. Szerinte a zsidó származású író csak baloldalisága miatt maradhatott egy zsidó szervezet (MAZSIKE – Magyar Zsidó Kulturális Egyesület) páholyának névadója.

Füst Milán naplójában tényleg vannak félreértelmezhetetlen részek. Például a Weisz illatszergyár kapcsán jön elő, hogy neki ez a név büdös. És hogy a zsidók megérettek a pusztulásra. Továbbá, hogy semmiféle közösséget nem vállal ezzel a néppel, melynek tagjai szerint aljas, ostoba, negédes hazudozók.

Mint személyes, családi példáim is mutatják, a zsidó származás nem garancia az antiszemitizmus ellen. Ahogy a baloldaliság sem.

Mikor a népességszámláló bekopogtat, és rákérdez a nemzetiségünkre, jogunk van azt mondani, amit akarunk. Aki például nem vallja magát romának, nem tekinthető annak. Ha ilyen egyszerű a dolog, Füst Milánt nem kell zsidónak vennünk.

És akkor visszajutunk Gerő kérdéséhez, hogy milyen jogon viseli a nevét a zsidó páholy? Hogy őszinte legyek, nem is érdekel. Vannak ennél égetőbb problémáink is. Adyt se kérdezték meg róla, milyen utcát nevezzenek el róla, és a Petőfiről elnevezett irodalmi társaságoknak sincs sok közük a Nemzeti Dal szerzőjéhez. De ha már mindenképp véleményt kell mondjak,

Füst Milán jeles író volt, identitásától vagy identitásválságától függetlenül.

Ezt nem lehet elvitatni tőle. A többivel meg sáfárkodjon az utókor, ahogy tud és akar.

Antiszemita volt-e Füst Milán? – Kibic Magazin

Gerő András szerint antiszemita volt a zsidó származású Füst Milán író, aki csak baloldalisága miatt maradhatott egy zsidó szervezet páholyának névadója. Schein Gábornak és a Mazsike elnökségének minderről azonban egészen más véleménye van.

 

Talán nem követek el nagy blaszfémiát azzal, ha a zsidóság vállalását a kereszthez hasonlítom. Ám ez egy olyan kereszt, ami, bár nehéz, a Teremtő akaratának elfogadását jelenti. És aki nem önként veszi a hátára, az is érzi a súlyát. Akkor már nem jobb beteljesíteni a nekünk szánt sorsot?

Zsidónak lenni nem kötelező. Gyermekeink, ha nem tudnak származásukról, nem lesznek zsidók, és itt megszakad a lánc. Az meg már legyen a mi lelkiismereti kérdésünk, miféle hagyományoktól, életérzéstől, közösségtől fosztjuk meg őket.

Persze lehet nem-zsidónak lenni, az nem fáj. Meg öngyűlölő zsidónak is. (A szabad akarat nevében.) Ám ez utóbbinak lenni nem éri meg, mert az embert megbetegíti a tagadás. Ahogy öngyűlölő homoszexuálisnak sem jó lenni.

A gyűlölet megmérgezi a lelket, és a körülöttünk lévőkre is kihat. Utáljuk magunkat, negatív érzelmeinket kivetítjük a világra, és boldogtalan, vagy akár kegyetlen emberekké is válhatunk.

A zsidó nem térítő vallás. Zsidónak születni kell (betérés lehetséges, de nem cél). A zsidóság úgy öröklődik, mint az ember családneve, arcvonásai, a kedves hasonlóságok a szeretett nagyapával, vagy a testvérrel, aki az örökségünkre pályázik. Hozzánk tartozik, elválaszthatatlan tőlünk, mint a személyiségünk, aminek erőszakkal lehasíthatjuk, vagy eltakarhatjuk egy darabját, attól még ott van, és tudjuk, hogy ott van. Mint egy ikertestvér, aki átölelhetsz és el is taszíthatsz, de attól még összetartoztok.

Gulisio Tímea (1989-) költő, író, újságíró, festő, audiovizuális előadó. Jelenleg zenét tanul.

 

A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp