A 70-es években sok New York-i – többek között számos nyugdíjas zsidó – érkezett ide. „New York-ban folyton a saját halálodon rágódsz”, mondta egy nő. Ezzel szemben Miamiban élvezhették a napsütést.
Az 1940-es előtt Miami tengerpartja nem számított felkapott helynek. A második világháború vége után azonban az ingatlan fejlesztők elegáns hoteleket építettek ide, ahol a vendégek Frank Sinatrát vagy Liberace-t láthatták fellépni esténként. Az 1960-as és 70-es években az országban rengeteg volt a politikai feszültség, kivéve Miami Beach-et, amely napos és csendes volt ebben az időszakban is.
A 70-es években sok New York-i – többek között számos nyugdíjas zsidó – érkezett ide. „New York-ban folyton a saját halálodon rágódsz”, mondta egy nő. Ezzel szemben Miamiban élvezhették a napsütést.
Gary Monroe és Andy Sweet nevű fotográfusok az 1950-es években születtek, és a zsidó közösség kötelékeiben nőttek fel. Egyetemi tanulmányaik befejezése után 1977-ben költöztek vissza Miamiba, és megegyeztek abban, hogy 10 éven át fényképezik a városukat és annak lakosait.
Annak ellenére, hogy hasonló volt a témájuk, a stílusuk meglehetősen különbözött. Mondroe-t a formák és a kompozíció érdekelte, Sweet inkább érdekes karaktereket keresett.
Az 1970-es évek után Miami Beach csillaga kezdett leáldozni. A nyugdíjasok száma fogyatkozott, ahogy a törzsvendégek közül egyre többen haltak meg. A hotelek állapota is romlott.
1980-ban Fidel Castro engedélyezte a kubaiaknak, hogy elhagyják az országot. Miami több mint 125000 bevándorlót fogadott be. A bevándorlók élettel töltötték meg Miami kulturális világát, de sok bűnöző is érkezett Kubából. Kolumbiai drog bárók is beszivárogtak Miamiba, megindult a kokain kereskedelem, hamarosan drog háborúk robbantak ki.
A városban tombolt az erőszak, amelynek végül Sweet is áldozatául esett. 1982 októberében a 28 éves Sweet-et holtan találta otthonában Monroe. 27 késszúrással végeztek vele, az okok a mai napig tisztázatlanok.
A teljes cikk itt olvasható:
