Szólhatok a papnak, ha ver a férjem?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A Goldmark teremben szervezett vallásközi konferencia sorozat első része olyan volt, mint a mesebeli okos lány. Ott is volt, meg nem is. Szó is esett a fontos, aktuális dolgokról, meg nem is. Persze, nem sok minden fér bele öttől negyed hétig. Csak amit bele akarnak tenni. De van, hogy hiába akarnak.

Miről beszélgethet egymással Verő Tamás főrabbi, Erdő Péter bíboros, Fischl Vilmos, az ökumenikus tanács vezetője? A MAZSIHISZ által szervezett vallásközi konferencia-sorozat első részének témája ezúttal a család volt. Veiszer Alinda leültette alanyait az asztalhoz, egymás mellé, várva mi sül ki belőle. Bevallom, én nem vártam csodát. Három évet lehúztam egy keresztény teológiai főiskolán, és ott alaposan belém verték, mi hogyan, mettől meddig. És ne tovább…

Fischl Vilmos, Erdő Péter, Verő Tamás és Veiszer Alinda (balról jobbra)

 A párbeszéd fontos, elengedhetetlen. A kölcsönös tisztelet, érdeklődés jele. Az egyetértés nem kötelező.

Három vallási méltóság, egy kívülálló, laikus szerepében jelen levő műsorvezető. Feltette azokat a kérdéseket, amelyeket bárki a közönségből feltehetett volna. Külön dicséret neki azért, hogy mert és tudott helyt állni a néha feszültté váló helyzetekben. Alinda végig kívülálló maradt, és nem hagyta magát lerázni a megszokott, sablonos válaszokkal. Mindig tovább és továbbkérdezett, míg egyértelmű, és bárki számára érthető feleletet nem kapott nagyon is gyakorlati kérdéseire.

Az első, alapozó kérdés az volt, kell-e házasodni. A katolikusoknál nem kötelező, de ajánlott, mert a házasság szentség. Erdő Péter rámutatott arra, hogy a civilizációs fejlődés miatt az emberek a pillanatnak élnek, minden cserélhető, a házasság pedig felelősség, és életen át tartó elkötelezettség. Szó szerint egy életen át. Ugyanis a katolikusoknál konkrétan nincs válás, a házassági eskü örökre szól. Indokolt esetben külön lehet válni, de ettől az égben köttetett frigy nem szűnik meg, amit Isten összekötött, ember szét nem választhatja. Ha mégsem működik a dolog, azt mondják, hogy eleve érvénytelen volt.

Fischl Vilmos azzal kezdte mondandóját, hogy a házasság férfi és nő között köttetik, ennek a tételnek hangsúlyozása után a melegházasságra már rá sem lehetett volna kérdezni. Megtudtuk, hogy a protestánsok másodszor is esketnek párokat, igaz, ő, pont ő, ez alól kivétel.

Tetszett, ahogy Alinda feldobta a kérdést, hogy mi lenne, ha az egyházi szabályok igazodnának a kor igényeihez? A bíboros úr a maga részéről le is zárta az ügyet azzal, hogy szembe kell menni a trendekkel. Keresni kell a válaszokat, de mindig a „tiszta forrásra” való hivatkozással.

Verő Tamás méltósággal várt a sorára, nem vágott bele a másik két résztvevő mondandójába. Elmesélte a gyűrűátadás tórai eredetét, viccesen megjegyezte, hogy a régi időkben elvileg akár egy elsózott étel miatt is be lehetett adni válólevelet. A zsidóknál a férfinak és a nőnek is joga van válni, akár írásban is be lehet nyújtani az erre való igényt.

A házasság megromlásának egyik leggyakoribb tényezője a gyermektelenség. Ez akár válóok is lehet. Még sosem hallottam egy bíborost sem az impotenciáról beszélni. Ám Erdő Péter rezzenéstelen arccal ecsetelte a témát, természetesen szigorúan egyházjogi szempontból. Az impotencia ugyanis lehetetlenné teszi a házasság „elhálását”, és a „sokasodjatok” parancsának sem tesz éppen jót. Ha az impotencia gyógyíthatatlan a tudomány jelenlegi állása szerint, hozzájárulhat a házasság érvénytelenítéséhez. Ezen férfiúi probléma esetében két szabály érvényesült az ókorban, egymással párhuzamosan. Az egyik vélemény szerint csak a férfi terméketlensége a válóok, a másik szerint mindkét félé. A herélt eunuchok házasságát ezért egyöntetűen nem tartották érvényesnek. Régen a gyermektelenséget és akár az impotenciát is rontásnak tekintették, az egyház azonban tiltja a mágia mágiával történő „kezelését”. Hogy ilyenkor az imán kívül milyen eszközökhöz folyamodtak, arról nem esett szó, pedig érdekelt volna.

A keresztény felek többször hangsúlyozták, hogy a válás mindig és minden esetben negatív. A moderátor azért kicsalt egy konkrét történetet Fischlből, aki evangélikus lelkészként sok híve életébe beleláthat. Elmondta, hogy

egy asszony elárulta neki, hogy a férje veri. Joggal következett a kérdés, hogy hogyan segített ebben az esetben. Imával. És hogy miért nem beszélt az erőszakos férjjel? Erre azt a választ adta, nem volt rá szükség, mert a pár továbbra is együtt él, biztos rendeződtek a dolgaik. De vajon honnan tudta, hogy már nem veri a férj a feleségét? Onnan, hogy a nő nem panaszkodott róla.

No komment.

A püspök úr is többször hivatkozott arra, hogy a pap nem rendőr, és nem is pszichológus. Ez utóbbival vitatkoznék, mert bár tényleg nem az, de a hívek vele beszélik meg legbelsőbb lelki ügyeiket. Azért is hívják „lelkipásztornak”. Igenis felelős „nyája” lelki egészségéért. És bizony nem mindig lehet megúszni pár imával. Akkor sem, ha azt gondoljuk, hogy a hit mindenre megoldás. Realizált tettek nélkül mit sem ér.

 Örültem volna, ha Verő Tamás többször jut szóhoz, de a bíboros úr szónokiassága mellett senkinek nem lett volna esélye. Hozzáteszem, Erdő Péter mintha végig egy betanult szöveget mondott volna, nyilván, hogy még véletlenül se térjen el a bevett hagyománytól. Úgy éreztem, a rabbi szándékosan hagyja a másik két felet érvényesülni. A néhai Raj Tamás rabbit idézte, aki egyik könyvében racionális magyarázatát adta az egyiptomi tízcsapásnak. És nem volt véletlen a példa. Gyanítom, arra adott választ, hogy a hit és a tudomány nem zárja ki egymást, sőt egymás feltételei. Nyilvánvalóan az előtte elhangzott felelősséghárításra reagált így, burkolt formában.

Ha a pap nem is világi szakember (pszichológus, orvos, családterapeuta, rendőr stb.), azért ez nem mentesíti a hívekkel kapcsolatos feladatok alól.

A hitnek tárgyi eszközök is a segítségére siethetnek (ahogy a Tízcsapás egyikét létező baktériumtörzs okozhatta, a vihar meteorológiai szempontból is valódi, természeti jelenség volt), és ez cseppet sem von le a hit értékéből.

 Felvetődött egy igen kényes téma. Mi van akkor, ha a pap látja, hogy az esküdni készülő pár nem illik össze? Van joga megmondani nekik? Fischl szerint van, de általában nem merik vállalni a felelősséget. Jellemző.

Egy kérdező felvetette a különböző felekezetekből, kultúrából jött emberek, egy muszlim és egy keresztény házasságát. Erre egyöntetűen kimondták a nemet.

Szerintük, azoknál a pároknál, akik nagyon eltérő vallási környezetből jöttek, hosszú távon, a szerelem rózsaszín ködjének elmúlásával kiütköznek a különbségek, és egymás meg nem értése. Ebben mindhárman egyetértettek.

Némiképp jobb a helyzet a kereszténységen belüli különböző felekezeteknél, tette hozzá Fischl Vilmos, aki őket legalább bizton összeadja…

Összességében a vallásközi konferencia ezen felvonásáról elmondható, hogy olyan volt, mint a mesebeli okos lány. Ott is volt, meg nem is. Szó is esett a fontos, aktuális dolgokról, meg nem is. Persze, nem sok minden fér bele öttől negyed hétig. Csak amit bele akarnak tenni. De van, hogy hiába akarnak.

Érdekeltek volna olyan témák, mint a mesterséges megtermékenyítés, örökbefogadás, melegházasság, csonka családok. Nyilván kényes kérdésekről van szó. Olyannyira, hogy egyszerűbb őket épphogy érinteni, és átsiklani rajtuk, vagy épp szót sem pazarolni rájuk.

Kérdés, hogy az egyházak milyen funkciót és milyen mértékben kívánnak betölteni egy, a korral menthetetlenül haladó társadalomban.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp