Eliran Elya: A társadalom mélyrétegei foglalkoztatnak

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Periférián élő fiatal izraeli srácokról forgatta első filmjét Eliran Elya, aki szerint Izraelben még tabunak számít ezekkel a problémákkal foglalkozni. A Jómadarak című film díjat nyert a Jeruzsálemi Filmfesztiválon.

A 7. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál nyitófilmje, JÓMADARAK rendezőjével, Eliran Elyával és főszereplőjével Adar Hazazi Gersch-sel beszélgettünk.

A film személyes élményeken alapul. Mi volt az inspiráció?

Eliran Elya: Amikor még egyetemre jártam, 2010-ben hátrányos helyzetű, házi őrizetben lévő fiatalokat tanítottam önkéntesként Dimonában és Beershebában. Különösen a beershebai csoport állt nagyon közel a szívemhez, közülük pedig egy fiú, aki csinált egy videoklipet az életéről. Később visszatértem Tel Avivba, éltem az, életem. Egyik nap megláttam egy cikket, amely arról gondolkodott, hogyan hordhat kipát egy gyilkos. A cikkhez tartozó képen pedig megpillantottam azt a fiút, Edent, akit még Beershebában tanítottam. Mint kiderült, gyilkosságot követett el, és börtönben ült. Ekkor azt éreztem, hogy el kell mondanom egy történetet a társadalomról, az izraeli hátrányos helyzetű tinédzserekről, a perifériákról. Gyerekként én is hasonló körülmények között éltem, mint ezek a beershebai és dimonai fiúk. A film leginkább az én kapcsolatomat mutatja be a családommal, ezekkel a fiúkkal és saját magammal.

Akkor mondhatjuk, hogy ez a történet önéletrajzi ihletésű.

Eliran Elya: Igen, ez az első filmem, és én a saját tapasztalataimról akartam mesélni. Mélyről, a gyomromból jött ez a történet.

A tanár-diák filmek elég ismertek Európában és Amerikában. Amikor ehhez a témához nyúlt, nem tartott attól, hogy túl sok hasonló tematikájú alkotás van már a piacon?

Eliran Elya: Nem. Én ezzel nem foglalkoztam. Úgy gondolom, ha valakinek van személyes mondanivalója, akkor az úgyis elüt a többitől, eredeti lesz.

Az izraeli filmek általában vallási problémákkal és a háborúval foglalkoznak. Bátor döntésnek tűnik, hogy a periférián élő fiatalokról készített filmet.

Eliran Elya: Manapság nálunk ez még ritkaság és új téma, holott Izraelben is megvannak azok a hétköznapi problémák, amelyek a világ más részein. Én ezt a közeget ismerem, a társadalom mélyrétegei foglalkoztatnak.

Eliran Elya (balra), Adar Hazazi Gersch (jobbra)

Mit tart ma az izraeli társadalom legégettőbb gondjainak?

Eliran Elya: Nagy a különbség Tel Aviv és az ország többi része között. Izraelben ma 400000 fiatal él veszélyeztetett helyzetben. Ez nagyon magas szám. Ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, mint a fiatalok a világ többi részén. Rengeteg helyen jártam a film bemutatása kapcsán, és mindenki pontosan értette ezeket a gondokat. Csak Izraelben nem szeretünk erről beszélni. Ahogy mondta, nálunk a háború és a vallás kérdései vannak előtérben, holott először ezeket a mélyben lévő konfliktusokat kellene megoldani ahhoz, hogy a többivel is előrébb jussunk.

Mennyi időbe telt előkészíteni a filmet?

Eliran Elya: 4 évig írtam a forgatókönyvet. Szerintem fontos, hogy a történet alaposan meg legyen munkálva. 6 hónap volt az előkészítés, amiből a casting nagyon intenzív időszak volt. A filmben amatőr színészek játszanak, és ez komoly válogatást igényelt. A fiatalok semmit sem tudtak a filmezésről, nagyrészt olyan környezetből származtak, mint amit a film bemutat, úgyhogy még azt is meg kellett tanítani nekik, hogy kell csendben maradniuk.

Miért döntött úgy, hogy amatőr színészekkel fog dolgozni?

Eliran Elya: Nem hiszek abban, hogy egy húsz év körüli profi színész hitelesen el tudja játszani ezeket a szerepeket. Én ismerem ezt a közeget, tudom, hogy mozognak, hogy beszélnek, viselkednek ezek a srácok. Biztos voltam benne, hogy amatőr színészekkel ez a történet hitelesebb lesz.

Hogyan találta meg a színészeket és hány ember közül választották ki a szereplőket?

Eliran Elya: Jártam a parkokat, az utcákat, és szóltam az ott kóborló srácoknak, hogy akarnak-e játszani egy filmben. Egy Facebook oldalon is meghirdettük a szereplőválogatást, nagyjából 1500 jelentkezőből választottuk ki a végleges csapatot.

És ön hogyan került kapcsolatba a filmmel? Miért jelentkezett a szerepre?

Adar Hazai Gersch: Egy barátom ajánlotta a figyelmembe ezt a lehetőséget, amikor 15 éves voltam. Akkoriban épp egy iskolai darabban játszottam, gondoltam, megpróbálom.

Mennyire hasonlít a filmben játszott figura a valódi személyiségéhez?

Adar Hazai Gersch: Én egy kibucból származom, nem érzem magamat hátrányos helyzetűnek vagy veszélyeztetett srácnak, tehát ilyen szempontból nem hasonlít rám Eden karaktere. De a lobbanékonyságban, az agresszióra való hajlamban igen. Még akkor is, ha most nagyon kedvesnek tűnök. (nevet)

Mi volt a legjobb és a legnehezebb a forgatásban?

Adar Hazai Gersch: Őrült időszak volt, éjjel-nappal dolgoztunk, és azt akartam, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a karakterből. Nagyon kemény munka volt megformálni ezt a figurát. Először is meg kellett értenem, hogy gyilkosságot követett-e el a fiú vagy csak hirtelen felindulásból ölt. Ez nagy különbség a szerep megformálása szempontjából. Meg kellett értenem a társadalom működését, ezeknek az embereknek az életét ahhoz, hogy el tudjam fogadni, lehet csak úgy véletlenül ölni.

Mit fog csinálni a film után? Kapott újabb szerepeket?

Adar Hazai Gersch: Igen, kaptam, de most egy kis időre van szükségem. Nemsokára érettségizni fogok, aztán jön a katonaság, és szeretném hosszútávon azt csinálni, ami igazán érdekel. Nem érzem azt, hogy nem tudok élni a színészet nélkül. De még bármi lehet. Ha kapok egy olyan felkérést, ami nagyon lázba hoz, lehet, hogy elvállalom, de nem sürget semmi sem.

A filmnek nagy sikere van, a Jeruzsálemi Filmfesztiválon díjat is nyert. Hogyan tovább? Tanítani fog ismét vagy újabb filmet forgat?

Eliran Elya: Jelenleg egy tévésorozatot forgatok, és egy újabb forgatókönyvön dolgozom, ami egy reptér mellett élő kis közösség sorsáról szól. Hiszek a művészetben, de úgy érzem, ahhoz, hogy valóban tehessek a társadalmi változásokért ennél több kell. Ezért alapítottam egy pártot, és elindultam a városunk önkormányzati választásán. Egy hónapja megválasztottak polgármester-helyettesnek. Így ez a feladat is vár rám.

Zsidó és Izraeli Filmfesztivál

November utolsó, december első napjaiban a Művész és a Puskin mozikban több mint húsz filmre és számos ingyenes kísérőprogramra, beszélgetésre ülhetnek be az érdeklődők. A fesztiválon az elmúlt évek legjobb, a zsidó kultúrát, életmódot, emlékezetet bemutató filmjei láthatók, egyebek mellett az Egyesült Államokból, Németországból, Olaszországból, Izraelből és Magyarországról.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp