Kevés meglepőbb van a magyar színházi életben, mint hogy egy alapvetően szórakoztató előadással dolga legyen a nézőnek, írja Stermeczky Zsolt Gábor a Gólem Színház Kiválasztottak című új darabjáról.
Borgula András Kiválasztottak című rendezésének középpontjában az a váratlan, megdöbbentő alaphelyzet áll, hogy ma, 2018-ban egyszer csak világszerte eltűnnek a zsidók. Semmiféle nyomot nem hagynak maguk után, csupán az emléküket, amely persze bőven elég ahhoz, hogy meglepő és mulatságos helyzeteket generáljon. Pláne egy olyan műfajban, mint a kabaré, és pláne egy olyan helyen, mint Magyarország. Ez utóbbi állítás akár rendezői megjegyzés is lehetett a produkció megszületése közben, az abszurd helyzetek egy része ugyanis annyira konkrét és aktuális, hogy ennél konkrétabb és aktuálisabb már nem is lehetne.
Így például egy, a miniszterelnöknek tartott sajtószemle keretében végighallgathatjuk, vajon hogyan közlik le a drámai hírt a kormánypárti és az ellenzéki médiumok. Végignézhetjük egy civil kezdeményezés kialakulását egy négytagú társaságban, akik a szavak polkorrektségét egyenként alaposan megrágva próbálnak összerakni egy sajtóközleményt. Aztán beleshetünk a Budapesti Színházigazgatók Találkozójára, amelyen eleinte a Katona László által játszott „Attila” azt fejtegeti a Nádasi Iván által alakított „Gyurinak”, hogy érthető, hogy a jelenlegi helyzetben csak ők ketten vannak jelen. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor mások is megjelennek, és kiderül, hogy „Pali” is csak késik a találkozóról, mert még fésülködik a mosdóban.
[…]
Van az előadásnak egy másik arca is, amely kevésbé élesen szemtelen, mint a fent említett jelenetek. Szeretetteljesen önreflexív – és ezzel együtt is nagyon szellemes – például, hogy a zsidó színház önmagát is belekeveri a zsidók eltűnése okozta káoszba, nem is beszélve az egész produkció slusszpoénjáról, amelyről itt legyen elég annyi, hogy tökéletes görbe tükröt tart az összeesküvéselmélet-gyártás egészének.
Sőt ugyanebben a jó értelemben vett karikaturisztikus dimenzióban mozog a Katona László által alakított, először csak finoman, később egyre világosabban zsidófóbiás lakótelepi apuka karaktere, aki már-már Kabos Gyula-szerű kicsinyes kisembersége okán válik szerethetően viccessé.
Az előadásnak ebben a dimenziójában a rasszizmus eszméje nem megsemmisítő balegyeneseket kap, hanem olyan szelíd, apró pofonokat, amelyek kiválóan ellensúlyozzák az ennél erőteljesebb, de talán rövidebb ideig ható aktuális, közéleti utalásokat.
A teljes kritika itt olvasható:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
