Következik:  
Sábát · Hetiszakasz: Lech-Lecha · Havdala: 18:36 · Hesván 11, 5779 · 2018. október 20, szombat

Kint is vagyok, bent is vagyok, zsidósággal foglalkozok

Kevés meglepőbb van a magyar színházi életben, mint hogy egy alapvetően szórakoztató előadással dolga legyen a nézőnek, írja Stermeczky Zsolt Gábor a Gólem Színház Kiválasztottak című új darabjáról. 

Borgula András Kiválasztottak című rendezésének középpontjában az a váratlan, megdöbbentő alaphelyzet áll, hogy ma, 2018-ban egyszer csak világszerte eltűnnek a zsidók. Semmiféle nyomot nem hagynak maguk után, csupán az emléküket, amely persze bőven elég ahhoz, hogy meglepő és mulatságos helyzeteket generáljon. Pláne egy olyan műfajban, mint a kabaré, és pláne egy olyan helyen, mint Magyarország. Ez utóbbi állítás akár rendezői megjegyzés is lehetett a produkció megszületése közben, az abszurd helyzetek egy része ugyanis annyira konkrét és aktuális, hogy ennél konkrétabb és aktuálisabb már nem is lehetne.

Így például egy, a miniszterelnöknek tartott sajtószemle keretében végighallgathatjuk, vajon hogyan közlik le a drámai hírt a kormánypárti és az ellenzéki médiumok. Végignézhetjük egy civil kezdeményezés kialakulását egy négytagú társaságban, akik a szavak polkorrektségét egyenként alaposan megrágva próbálnak összerakni egy sajtóközleményt. Aztán beleshetünk a Budapesti Színházigazgatók Találkozójára, amelyen eleinte a Katona László által játszott „Attila” azt fejtegeti a Nádasi Iván által alakított „Gyurinak”, hogy érthető, hogy a jelenlegi helyzetben csak ők ketten vannak jelen. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor mások is megjelennek, és kiderül, hogy „Pali” is csak késik a találkozóról, mert még fésülködik a mosdóban.

[…]

Van az előadásnak egy másik arca is, amely kevésbé élesen szemtelen, mint a fent említett jelenetek. Szeretetteljesen önreflexív – és ezzel együtt is nagyon szellemes – például, hogy a zsidó színház önmagát is belekeveri a zsidók eltűnése okozta káoszba, nem is beszélve az egész produkció slusszpoénjáról, amelyről itt legyen elég annyi, hogy tökéletes görbe tükröt tart az összeesküvéselmélet-gyártás egészének.

Sőt ugyanebben a jó értelemben vett karikaturisztikus dimenzióban mozog a Katona László által alakított, először csak finoman, később egyre világosabban zsidófóbiás lakótelepi apuka karaktere, aki már-már Kabos Gyula-szerű kicsinyes kisembersége okán válik szerethetően viccessé.

Az előadásnak ebben a dimenziójában a rasszizmus eszméje nem megsemmisítő balegyeneseket kap, hanem olyan szelíd, apró pofonokat, amelyek kiválóan ellensúlyozzák az ennél erőteljesebb, de talán rövidebb ideig ható aktuális, közéleti utalásokat.

A teljes kritika itt olvasható:

Kint is vagyok, bent is vagyok, zsidósággal foglalkozok / Kiválasztottak a Jurányiban / PRAE.HU – a művészeti portál

„Hová tűntek a zsidók?” – teszi fel a kérdést dalban Tasnádi Bence a DEKK színház és a Gólem Színház közös szatirikus kabaréjában. A Kiválasztottak úgy mutatja be a magyar köz- és magánélet lehetséges reakcióit egy csoport váratlan eltűnésére, hogy a fővárosi közegen kívül valószínűleg jóval kevesebben kacagnának bizonyos jelenetein, mint a Jurányi biztos falai között.

 

 

 

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp