Egy napra mi is mádi zsidókká váltunk

Először tartottak esküvőt a mádi zsinagógában és rabbiházban a holokauszt óta idén augusztusban. Bedő Viktória és Jonah Fisher azért döntött Mád mellett, mert vonzotta őket egy olyan hely, ahova vissza kell hozni a régi zsidó élet örömét.

Augusztus végén több mint 200 fős vendégsereg érkezett a Tokaj környéki kis faluba, Mádra, ahol először a zsinagóga, majd a régen jesivaként is működő rabbiház újult meg az EMIH irányítása alatt. A falu végén lévő domboldalon kis zsidó temető áll, amelyet mára megtisztítottak a szakemberek. Jelenleg folyik a sírokból kinyerhető adatok feldolgozása, illetve egy kis imaház is épül a temető mellett.

A régi rabbiház ma vendégfogadóként és múzeumként is működik, egymásnak adják itt a kilincset a turista csoportok. Ebben az épületben tartotta meg esküvőjét Jonah Fisher és Bedő Viktória a népes rokonsággal augusztusban .

A magyar származású Viktória 2009-ben érettségizett a Lauder Javne Gimnáziumba, majd 2 évig élt Izraelben, 2011-ben pedig az USA-ba költözött, ahol a Brandeis University növendéke volt. Jelenleg New Yorkban él, és egy ottani konzervatív rabbiképzőben tanul rabbinak.

A sors iróniája, hogy férjével mégsem Amerikában ismerkedett meg, hanem Magyarországon, ahol a nyarakat és a szabadságokat szokta tölteni. Mindketten a szarvasi táborban dolgoztak 2016-ban, Jonah-val együtt vezették az amerikai csoportot.

Egyébként Jonahnak is van magyarországi kötődése. Anyai ágon a családja Munkácsról származik, nagyapja innen vándorolt ki Izraelbe a második világháború után, majd később az USA-ba költözött.

Jonah tanácsadóként dolgozik a Seeds of Peace nevű, ún. társadalmi vállalkozásokat támogató szervezetnél. A fiú már 5 éve Izraelben élt, amikor megismerkedett leendő feleségével, akinek a kedvéért most ő is New Yorkba teszi át a székhelyét, holott a zsidó államban tervezte a jövőjét.

Viktória elmondása szerint először az édesanyjával járt Mádon sok-sok évvel ezelőtt, aki megjósolta neki, hogy egyszer még itt lesz az esküvője. A lány tényleg beleszeretett a zsinagógába és a környékbe, egy későbbi út során pedig a vőlegény is.

„Ezen a vidéken olyan haszid zsidó élet volt régen, amely ritkának számított még Közép-Európában is. Megfogott a hely szelleme, szinte tapintani lehet itt ezt a zsidó atmoszférát”,

mondja arra a kérdésre, miért döntöttek úgy, hogy itt rendezik meg az esküvőjüket.

Aztán elmeséli, hogy hiába élnek aktív zsidó közösségi életet az USA-ban, mindkettejüket vonzotta egy olyan közeg, ahova vissza kell hozni a régi zsidó élet örömét. Úgy gondolják, hogy

a zsidóság nem szólhat csak a gyászról, a siránkozásról, hanem fontos a jövő, az élet építése is.

Ezért volt szimbolikus jelentőségű, hogy egy olyan településen tartották az esküvőt, ahol a Soá óta egyetlen zsidó sem maradt, csak a műemlékek.

„Egy napra mindannyian mádi zsidókká váltunk”, jelenti ki Viktória.

Az esküvőt hagyományos halachikus szabályok szerint tartották, de belecsempésztek néhány olyan elemet is, amely személyesebbé tette a szertartást. A hüpe alatt nem csupán a szokásos áldásokat mondták el, hanem a fiatal pár beszélt egymáshoz arról, milyen jövőt képzelnek el, és hogy miért szerették meg egymást. Ezen kívül minden héber nyelvű áldás után személyes jókívánságok hangzottak el angolul vagy magyarul a vendégek részéről is.

„A meghívottak között voltak olyanok, akik nem ismerik túlzottan a zsidó hagyományokat, ezért szerettük volna, ha ők is tudnak kapcsolódni a szertartáshoz. Ezen kívül pedig fontos volt nekünk, hogy úgy érezhessük, ez az esküvő a mi kettőnk világát is tükrözi”, mondja Bedő Viki. A fiatal párt Seth Braunstein rabbi adta össze, aki egyben a Szarvasi Tábor amerikai igazgatója is.

A friss házasok azóta már visszatértek az Egyesült Államokba, Viktória ismét a New York-i rabbiképzőben tanul, ahol most kezdte a harmadik évét. Az iskola ötéves, így várhatóan 2021-ben kaphatja meg a diplomáját.

Viktória elképzelhetőnek tartja, hogy rabbiként dolgozzon egy konzervatív közösségben, amelynek Amerikában nincs akadálya, de nem zárja ki azt sem, hogy iskolában vagy a civil szférában helyezkedjen el.

Magyarországon a nők egyelőre nem dolgozhatnak hivatalosan rabbiként. Egyedül Kelemen Katalin végez ilyen feladatot a Szim Shalom reform zsidó közösségben, meglehetősen kirekesztve a zsidó közösség fő sodrából. De sem a Mazsihisz, sem az EMIH nem avat női rabbikat. Az OR-Zse egyetemén még az sem engedélyezett, hogy a nők rabbinak tanuljanak. Ezen a helyzeten változtathat majd, ha elindul a rabbiképzés az EMIH hittudományi karán, de a rabbivá avatást itt sem ígérik. Bedő Viktória azonban optimista. Szerinte a helyzet előbb-utóbb változni fog, nem valami drasztikus forradalom következtében, hanem azért, mert úgy véli, a világ erre halad, és ez előbb-utóbb itt is éreztetni fogja a hatását.

Viktória egyelőre nem gondolkodik abban, hogy hazaköltözzön Magyarországra, bár egy néhány évvel ezelőtti interjúban még ambicionálta az itthoni életet, női minjent szervezett, és arról beszélt, hogy lát fantáziát a magyar zsidó közösségi élet felélénkítésében. Az akkor még 18 éves lány, ma már így fogalmaz:

„nem akarok feminista forradalmár lenni, és harcolni olyan dolgokért, amelyek számomra természetesek. Ez nem az én utam. Én csak rabbi, és nem női rabbi (!), szeretnék lenni, és nem akarom azzal tölteni az életem, hogy bizonygassam másoknak a saját létjogosultságomat”,

mondja végül utalva arra, hogy korábban többen vélték úgy karakteres személyisége alapján, hogy képes lenne akár radikálisan is változtatni a nők közösségen belül betöltött szerepén.