Hogy vált egy kínai gyümölcs a szukkot szimbólumává?

Régen a zsidók gránátalmát, datolyát, fügét vagy szőlőt is használtak rituális gyümölcsként, állítja egy David Moster nevű rabbi új könyvében.

Nem teljes a sátoros ünnep (vagyis a szukkot) etrog nélkül, amely része az ünnepen használt csokornak. Egy új könyv szerint azonban csak a második Szentély megépülése óta vált egyeduralkodóvá a citromhoz hasonlatos etrog.

Az ősi időkben bármilyen gyümölcs megtette, amit learattak a nyári szezonban. Gránátalma, szőlő, datolya és füge is kerülhetett az ünnepi asztalra, állítja David Moster rabbi, aki az etrog történetének kutatásával foglalkozik egy évtizede, és áprilisban jelentet meg egy könyve ezzel kapcsolatban.

Szerinte a bizonytalanság abból fakad, hogy a Biblia nem fogalmaz egyértelműen. Mózes harmadik könyvében ez áll: „És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgallyakat”. A pálma és a fűz egyértelmű, a sűrű levelű fa a mirtuszra utal. De a szép fa gyümölcse nem egyértelmű, nem véletlenül szokták többféleképpen fordítani.

Moster szerint épp ezért használhattak többféle gyümölcsöt a zsidók szukkotkor. A rabbi egyébként a Bibliai Kulturális Intézet alapítója és vezetője, és online kurzusokat is tart a Bibliából érdeklődők számára.

A második Szentély megépítésekor azonban sok minden megváltozott. Többek között a zsidók megismerkedtek az etroggal vagyis a citrommal.

Kérdés, miért lett ilyen elfogadott ez a gyümölcs szukkot ünnepén? Moster szerint a válasz ott kereshető, hogyan került a citrom Izraelbe.

Az etrog Kínából származik, ahol nem számít túl népszerűnek. A citrom Kelet-Ázsiából Indiába vándorolt, ahol gasztroenterológiai betegségek kezelésére használták – nem véletlen, hogy a gyümölcs neve latinul Citrus medica. Ezen kívül a termékenység szimbólumaként jelent meg a térség ikonográfiájában.

A citrom aztán Indiából Iránba került, amikor a Perzsa Birodalom meghódította Észak-Nyugat Indiát i.e. 518-ban. 21 évvel később a perzsák az ellenőrzésük alá vonták Izraelt is, és a zsidók hamarosan megismerték az etrogot. Ez volt szinte az első gyümölcs, amely külföldről került az országba, állítja Moster, és gyorsan népszerű lett.

Moster szerint nem lehet pontos időpontot mondani, de a második Szentély időszaka alatt már az etrogot használták szukkoti gyümölcsként, és innentől kezdve egyre nagyobb jelentőségű zsidó szimbólummá vált. Temetkezéseken használták, és zsinagógák mozaikjaiban, dísztárgyakon és lámpákon jelent meg.

Az eredeti cikk itt olvasható