Következik: 

Svát 14, 5779 · 2019. január 20, vasárnap
Menu

Köves Slomó: Jom kipur, lehetőség a felemelkedésre

Jom kipurt egyfajta iránytűként használva, egy kicsit magunkba mélyedhetünk, és feltehetünk néhány régóta halogatott kérdést: Ki is vagyok valójában? Hová tudok eljutni? Mi a szerepem ebben a világban? – Köves Slomó ünnepi gondolatai.

Úgy tűnik, Jom kipur, vagy ahogy Magyarországon gyakran mondják, Jankiper a szocializmus évtizedeinek vallásellenességével is dacolva, a rendszerváltás hajnaláig meg tudott őrizni egykor magától értetődő, páratlan jelentőségéből valamit. Amint a változások szelével a lassan magához térő zsidó közösséghez is eljutott a szabadság levegője, úgy teltek meg – igaz, egyelőre csak a zsidó újév, Ros Hásáná, illetve Jom kipur, azaz az  Engesztelés Napja alkalmával – a zsinagógák, idősebbek mellett immár fiatalokkal is. Persze, ezek az alkalmak elsősorban a rég nem látott ismerősök és családtagok évi rendes találkozójához szolgáltak apropóként, mégis, a családi hagyományt követve, vagy inkább újra felvéve, esetleg az ünnep szentségét megérezve sokan megtartották, sőt, legnagyobb örömömre tartják meg egyre többen az ilyenkor előírt 25 órás böjtöt. Az embertpróbáló böjt miatt azonban sokan némi kelletlenséggel, félelemmel néznek a jeles nap elé, az ilyenkor szokásos jókívánság is: „Könnyű böjtöt!” mintha azt sugallná, kívánom, hogy minél előbb vészeld át ezt a látszólag végtelenbe nyúló napot!

Holott e nap a Talmud szerint (Ta’anit 26b) egyike a legboldogabb napoknak. Hogyan lehetséges ez? Bölcseink azt tanítják, hogy ezen a napon lehetséges megszabadulnunk valamennyi tévelygésünktől, a múltban elkövetett hibánktól, rossz cselekedetünktől, illetve ezek következményeitől. A boldogságunk ugyanis a szellemi tisztaságból következik, amit azonban csak a Teremtőnktől, illetve a legmélyebb, egyben legtisztább önmagunkhoz elérve nyerhetünk el. Ehhez azonban először a létünk forrása felé kell fordulni, ami noha bármely pillanatában lehetséges, sőt, kívánatos is, a zsidó hagyomány szerint ilyenkor sokkal egyszerűbb, mint máskor. Az Örökkévaló ugyanis, valósággal szomjazva a közelségünket, igyekszik minél közelebb engedni magához bennünket. Ezt a célt szolgálja a böjt is, amelyen – és persze az imáinkon – keresztül fokozatosan eltávolodhatunk a hétköznapok terheitől, valamint az anyagi létünk kötelmeitől. A hagyományunk úgy tartja, helyes erőfeszítéssel ilyenkor magunk is egy kicsit az angyali lét felé közeledhetünk. Akármeddig jutunk azonban, az ünnepnap emelkedettségének mind teljesebb megtapasztalása mindenképp megér egy próbát.

Ehhez nincs szükség többre, mint hogy a Jom kipurt egyfajta iránytűként használva, egy kicsit magunkba mélyedjünk, és feltegyünk néhány régóta halogatott kérdést: Ki is vagyok valójában? Hová tudok eljutni? Mi a szerepem ebben a világban? Milyen változtatásokra van szükség magamon ahhoz, hogy kiteljesedhessek egyedi és nélkülözhetetlen szerepemben, a saját és közösségem javát egyaránt szolgálva? Ha őszintén magunkba nézünk, biztosan megtaláljuk a választ. Felelősségteljes, egyben inspiráló és nagyszerű eredményekkel kecsegtető utunkon segítségünkre lehet a közösségünk által kiadott, Sámson fohásza: Az Engesztelőnap Imarendje című ünnepi imakönyv is, amely ma már valamennyi zsinagógában megtalálható, és amelyet követve lépésről-lépésre feltárul előttünk Jom kipur üzenete.

A magyarországi zsidó közösség valamennyi tagja számára kívánok Ktivá vechátimá tová – jó beírást és bepecsételést!

Köves Slomó

az EMIH vezető rabbija

A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp