Az egyenlőség lehetetlen elve

Izrael sosem volt liberális állam, állítja Natan Sznaider izraeli szociológus, aki szerint az USA támogatásával közeledett a zsidó állam a kelet-európai illiberális államokhoz. Alább a nemzetállami törvényről és az egyállami megoldásról szóló cikkét ajánljuk.

2018 július 19-dikén az izraeli parlament elfogadta a nemzetállami törvényt. Az izraeli kormány úgy üdvözölte a jogszabályt, mintha ebben újraírták volna az 1948-as függetlenségi nyilatkozatot. Az ellenzéki pártok, különösen pedig az arab lakosság úgy vélte, hogy ezzel az aktussal lezárult az izraeli demokrácia története. Külföldről szintén többen aggodalmuknak adtak hangot.

Kérdés, mit is jelentett valójában ez a törvény? Ha visszatekintünk az időben, akkor azt látjuk, hogy Izraelt annak idején a zsidók államaként alapították meg. A cionizmusnak pedig mindig is az volt a célja, hogy megteremtse a zsidó szuverenitást egy saját országban. Akkor viszont nem világos, mi a gond egy olyan törvénnyel, amely kimondja azt, ami a cionizmus kezdetétől deklarált cél volt függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali kormány van-e épp hatalmon.

„Izrael földje a zsidó emberek történelmi otthona, ahol Izrael államát is megalapították”, olvasható a törvény elején. Persze igaz az is, hogy az arab lakosság régóta él ezen a földön vallásos kisebbségként és állampolgárként. Jelenleg 1,7 millió arab él Izraelben, és a lakosság 21%-át alkotják. Az állampolgárság formálisan egyenlő jogokat jelent.

Arab outsider-ek és a hiányzó zsidó biztonságérzet

A törvény rögzíti Izrael himnuszát, azt a dalt, amely sok arab számára sosem volt elfogadható, mivel úgy érzeték, a benne foglaltak kizárják őket a nemzetből. Való igaz, hogy nemzetileg és etnikailag az arabok tulajdonképpen a palesztin néphez tartoznak, miközben izraeli állampolgárok. Ők a cionista projekt igazi kívülállói, mivel nem tudnak szimbolikus viszonyt kialakítani a zsidó állammal. 1948 óta fennáll ez a helyzet, csak eddig nem foglalták mindezt törvénybe.

Ugyanakkor az arab lakosság jelenléte a zsidók számára folyamatos emlékeztetőül szolgál arra, hogy a zsidók szuverenitása nem magától értetődő. Ebből a szempontból a törvény a zsidók mély bizonytalanságát is kifejezi a saját országukban betöltött identitásukkal kapcsolatban. A nemzeti identitás elvesztésétől való félelem a meglehetősen illiberális nacionalizmushoz való visszatérést is jelent, amely párhuzamokat mutat az Európában és Amerikában zajló folyamatokkal.

Arabok új generációja

 Más változások is zajlanak a társadalomban. Az évek során az arab populáció olyan részévé vált az izraeli kollektívának, amely folyamatosan kihívások elé állítja az állam zsidó karakterét. Arabok új generációi nőttek fel Izraelben. Izrael közel állt a Nyugathoz, itt van a legjobb oktatási rendszer az egész Közel-Keleten, az országban demokrácia van, és a fiatalabb arab generációk már nem akarnak másodrendű állampolgárok lenni. Ezért az új törvény valódi funkciója az, hogy visszaállítsa a kizárás múltbeli helyzetét.

Különösen az utóbbi években nagyon sok tekintetben változott az arab populáció. Az arab vezetők egyre inkább palesztinné váltak, és azt követelték, hogy a zsidó állam az országban élő minden polgár állama legyen. Ezek a vezetők harcoltak általában az egyenlőségért és az autonómiáért is. A palesztin elit publikált például írásokat a kétállami megoldásról. Tehát a mostani törvény igazából egy olyan időszakra készült fel, amikor a területfoglalás nyomán kialakult status quo nem fog már működni.

Az arabok irredentizmusra való hajlama mindig is létezett, és ők mindig lojálisabbak volt a palesztinok, mint Izrael felé. Minél jobban ki van zárva az arab populáció szimbolikusan és a gyakorlatban a zsidó állam közös javaiból, annál nagyobb erővel képviseli magát kisebbségként.

Ugyanakkor minél hasonlóbbá válik az arab a zsidó populációhoz, annál nagyobb zavart fog ez okozni azok között, aki fontosnak tartják az etnikai homogenitást. Az egyenlőség iránti növekvő igény növekvő diszkriminációt fog eredményezni a másik oldalon. Ez az egyik legmélyebb oka az új törvény megszületésének. És épp ezért lengettek palesztin zászlókat a törvény elleni tüntetéseken.

A Kelet felé mozduló illiberális Izrael

Izrael sosem volt liberális állam. A liberális elvek alapja az egyenlőség. Az etno-nacionális elvek az egyenlőtlenség elvei. A liberális elvek az univerzalizmus, míg az etno-nacionalista elvek a helyi sajátosságok hangsúlyozásán alapulnak. Ebben az értelemben Izrael hasonlít Lengyelországhoz, Magyarországhoz, Szlovákiához, Észtországhoz és Litvániához. Ezek az országok etnikai demokráciákként határozzák meg magukat. Orbán deklarálta a liberális demokrácia végét, és most ugyanez történik Izraelben is.

Nagyon sokakat – különösen Németországot – irritál az a gondolat, hogy Izrael ezek közé az illiberális államok közé sorolódik. Pedig valójában csak a cionizmus ért el logikus konklúziójához. Izrael valaha egy európai országnak számított a nem-európai Közel-Keleten, és most megkülönbözteti magát a nyugati demokratikus modelltől, és kelet felé mozdul el az új Európa nem-liberális államaival együtt. Ezt a folyamatot egyébként az USA is támogatta. Épp ezért nem véletlen, hogy Izrael politikai kapcsolatai egyre szorosabbá váltak ezekkel az államokkal.

A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp