Leonard Bernstein amerikai zeneszerző és karmester Ukrajnából kivándorolt, vallásos zsidó családban született az Egyesült Államokban, 1918. augusztus 25-én. Egyik leghíresebb műve a West Side Story című musical, amelyből azonos címmel 10 Oscar-díjat nyert film is készült.
Első zenei élménye a zsinagóga orgonája és kórusa volt. Tizenegy évesen zongorát örökölt, s ezzel szavai szerint
“Megtaláltam a saját világmindenségemet, azt a helyet, ahol biztonságban érzem magamat: a zenét.”
A Google kereső a mai napon videó animációval tiszteleg az emléke előtt:
A Harvard egyetemen zenét és bölcsészetet tanult, 1939-ben kitüntetéssel végzett; a magyar származású Reiner Frigyes azt mondta róla: “a valaha volt legtehetségesebb tanítványom.” Dirigensi karrierje 1943-ban egy bravúros beugrással indult: a 25 éves, ismeretlen Bernstein Bruno Walter betegsége miatt néhány órás felkészülés után állt a New York-i Filharmonikusok élére és leírhatatlan sikert aratott a Carnegie Hallban. Egycsapásra Amerika kedvence lett, a nagy zenekarok valósággal versengtek kegyeiért. Lelkesedése, átéléssel telt dirigálása, a belőle áradó zeneélvezet a nem zeneértő közönséget is magával ragadta. 1957-ben első amerikaiként lett a New York-i Filharmonikusok művészeti vezetője, a zenekarral tizenkét éven át dolgozott, s a muzsikusok a Laureate Conductor címmel tisztelték meg.
Zeneszerzőként 1944-ben mutatkozott be a bibliai témájú Jeremiah szimfóniával, első musicalje, az Egy nap a városban 463 előadást ért meg és meg is filmesítették. A Voltaire regényéből készült Candide nem volt sikeres, annál inkább az lett az 1957-ben színre került West Side Story. A modern kori Rómeó és Júlia bejárta a világot, dallamait olyan operasztárok is énekelték, mint Kiri Te Kanawa és José Carreras, s feledhetetlen film is készült belőle Natalie Wood főszereplésével. Modern, kicsit dzsesszes hangzású komolyzenei művei is kedveltek, ezekben felhasználta a country-dalok, mexikói táncok és a néger zene elemeit is. Három szimfóniát írt, az 1963-ban komponált Kaddish-t 1977-ben átdolgozta, a keresztény liturgiát követő Mise nagy vihart kavart.
Zenei ismeretterjesztőként ritka adománnyal rendelkezett: képes volt a zenét közérthetően, a lényeget feltáró módon közel vinni a hallgatósághoz, felnőtthöz, gyerekhez egyaránt. Előadásait a New York-i filharmonikusokkal illusztrálta – közben ő is zongorázott. Az előadások szövege könyv alakban a világ számos nyelvén megjelentek, magyarul A muzsika öröme címmel 1976-ban.
Első budapesti vendégszereplésekor, 1948 májusában a Zeneakadémia félig sem telt meg, de az előadást közvetítette a rádió, így a második részben már zsúfolt nézőtér fogadta. A közönség vállra emelve vitte vissza a szállodába, szavai szerint ez azóta sem történt meg vele. 1983-ban a Bajor Rádió szimfonikus zenekarát dirigálta az Erkel Színházban, 1985 nyarán pedig Kaddish-szimfóniáját vezényelte Budapesten, az Európai Ifjúsági Zenekar élén.
Kicsapongó fiatalkora után 1951-ben feleségül vette Felicia Montealegre Cohn (1922-1978) chilei színésznőt. Három gyermekük született: Jamie, Alexander és Nina. Házas évei alatt Bernstein próbálta diszkréten intézni a házasságon kívüli kapcsolatait, ám a meleg mozgalom erősödésével Bernstein bátorsága is megjött, és összeköltözött szeretőjével Tom Cothrannel. Kollégái egy része szerint Bernstein egész életében vívódott családja és szexuális vágyai között. Shirley Rhoades Perle, Bernstein egyik bizalmas barátja szerint
„szexuálisan a férfiakhoz, érzelmileg a nőkhöz vonzódott”
1990 októberében, orvosai tanácsára vonult vissza a vezényléstől. A gyertyát két végén égető Bernstein olykor egy hét alatt 39 koncertet vállalt, napi 100 cigarettát szívott el és esténként még megivott egy üveg whiskyt. Tüdőtumorban halt meg 1990. október 14-én, New Yorkban.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
