Boteach: Lauder tisztességtelen Izraellel szemben

Amerika vezető rabbija szerint válaszért kiált, ha egy közismert zsidó vezető a The New York Times lapjain tisztességtelenül és gyenge érvekkel alátámasztva bírálja Izraelt.

Vegyük sorra egyből a nyilvánvaló tényeket. Mi, zsidók természetesen hiszünk a szólásszabadságban és természetesen hiszünk abban, hogy Izraelnek önkritikusnak kell lennie. Izrael arab szomszédaival épp az az egyik legnagyobb gondunk, hogy nem önkritikusak, és nem demokratikusak. Szóval semmi gond azzal, ha zsidók kritizálják a zsidó államot.
Azonban válaszért kiált, ha egy közismert zsidó vezető a The New York Times lapjain roppant tisztességtelenül és érvekkel gyengén alátámasztva bírálja Izraelt.

Megdöbbentem, amikor láttam, hogy Ron Lauder, az örök cionista, Izrael védelmezője, aki hosszú ideje a Zsidó Világkongresszus vezetője, épp Izrael hetvenedik születésnapján kritizálja a zsidó államot elképesztően igazságtalanul és indokolatlanul. Az a tény, hogy a NYT közreadta ezt, sokkal kevésbé volt meglepő, tekintettel arra, hogy náluk szinte feltétele a szerkesztői jóváhagyásnak Izrael megtámadása. Sokan próbálkoztak – többnyire sikertelenül – azzal, hogy Izrael erényeit próbálják dokumentálni ugyanebben az újságban. Elszomorító látvány, hogy egy Lauder formátumú vezető Izraelre támad, és megdöbbentően felelőtlen kijelentéseket tesz az izraeli politikáról.

Bár sok kritikus joggal állíthatja, hogy Izrael nyilvános kritikája az egyetlen lehetőségük, hogy eljuttassák üzenetüket a címzettekhez, Lauderre ez nem érvényes. Gazdag filantrópként, és egy globális zsidó szervezet vezetőjeként Laudernek közvetlen kapcsolata van az izraeli kormány legfelsőbb szintjeivel. Besétálhatna a miniszterelnök irodájába, és személyesen átadhatná az üzenetét, de őt vagy saját érvei erőtlensége frusztrálja, vagy az a tény, hogy Izrael demokratikusan megválasztott kormánya nem tart igényt a tanácsaira. Az ő pozíciójában nem szokás tekintettel lenni a választókra, úgyhogy talán erre a szokatlan elutasításra adott bosszú ez a nyilvános kirohanás.

Úgy tűnik, Lauder átveszi a J Street attitűdjét, mely lenézi Izrael népét, nem fogadja el demokratikus döntésüket, hogy olyan vezetést válasszanak maguknak, amely a nézeteiket képviseli. Reméljük, olyan mélyre nem süllyed, mint a J Street, hogy azt szorgalmazná, az Egyesült Államok gyakoroljon politikai nyomást Izraelre azért, hogy rákényszerítse a saját elvárásait.

Szánalmas, ha valaki a New York-i penthouse lakásából akarja megmondani, mi az izraeliek legfőbb érdeke. Csak azok az izraeliek tudhatják, hogy melyek azok az ügyek, amelyek a biztonságukat és a békét garantálják, akik ott harcolnak Izraelben. Az izraelieknek újra és újra meg kell küzdeniük és halniuk a szabadságukért, miközben semmi mást nem akarnak, mint békében élni a szomszédaikkal. Óriási áldozatokat hoztak a béke kedvéért, és hatalmas kockázatot vállaltak a Sínai-félsziget evakuálásával, a Gázai övezettel és a Ciszjordánia nagy részével, amely gyakran katasztrofális és szerencsétlen eredményekkel járt. A Sínai-félszigettel való kereskedésnek köszönhetően, amelynek valaha az volt a célja, hogy Egyiptommal békét köthessenek, az ISIS ma Izrael állam határánál van. A palesztinoknak adott engedmények csak nagyobb terrorhoz és bizonytalansághoz vezettek.

Mégis kicsoda Lauder, hogy kioktassa az izraelieket azzal kapcsolatban, hogy lehet további bölcs engedményeket tenniük?

Lauder beleszeretett abba a téveszmébe, hogy a béke egyetlen útja a kétállami megoldás, és hogy az izraeli politika veszélyezteti ezt a lehetőséget. Elismeri, hogy a palesztinok hozzáállása destruktív és rugalmatlan, de mindezt triviálisnak veszi, holott ez a gyökere a konfliktusnak. Neki aztán igazán tudnia kéne, hogy a palesztinoknak akkor sem állna érdekükben, hogy békét kössenek, ha egyetlen zsidó sem élne Ciszjordániában. Az izraeli kormánynak megvan minden joga ahhoz, hogy eldöntse, ki és hol élhet, és hogy a nemzet érdekeit szolgálja-e, ha annektál egy olyan területet, amelyről egyébként még a palesztinok is elfogadták, hogy Izrael része lenne, ha valaha aláírnák a béke egyezményt.

Lauder a vallással kapcsolatos politika miatt is mérges. A diaszpórában élő zsidók eldönthetik, hogy imádkoznak, de nincs beleszólásuk abba, hogyan gyakorolják a vallást Izraelben. A zsidó állam garantálja a vallásszabadságot, és az izraeliek eldönthetik, ha nem tetszik nekik a kormányuk politikája. Lauder érvelésén, miszerint Izrael teokráciává kezd válni, igencsak meglepődne az a sok ezer ember, akik a Tel Aviv-i melegfelvonuláson vettek részt, vagy Izrael szekuláris lakosságát alkotják.

Ez nem jelenti azt, hogy minden izraelinek tetszik az ortodox pártok befolyása. Sőt, nagyon is kifejezik rossz érzéseiket. De az ortodoxok akkor is megválasztott képviselők.

Szintén érthetetlen, hogy Lauder miért Izraelt hibáztatja azért, hogy a világ zsidó közösségei kisebb érdeklődést mutatnak a zsidó haza iránt, sok esetben asszimilálódnak és elidegenednek a zsidó államtól. A diaszpórában élő zsidók nem az izraeli politika miatt hagyják el a hitüket, hanem teljesen más okok miatt, és akkor sem fognak nagyobb érdeklődést mutatni, ha Izrael változtat a telepes politikáján és engedélyezi a Siratófalnál az egalitárius imádkozást.

A vegyes házasságok száma és az asszimiláció igen magas az USA-ban. Ezt a folyamatot próbálja megállítani a Chábád, amely a Rebbe víziója szerint pozitív zsidó üzenetekkel igyekszik a zsidókat más belátásra bírni. Lauder támadó módszere biztos nem segít.

A fiatal zsidók nem hagyják el Izraelt. Igen, talán megkérdőjelezik a politikáját, és nem hajlandók Izrael történetét rózsaszín szemüvegen keresztül nézni. A válasz ismét az, hogy ne azt várjuk, hogy Izrael megváltoztassa a politikáját azért, hogy a fiatal diaszpórában élő zsidók dühét csillapítani lehessen. Laudernak és másoknak több pénzt kéne áldozni arra, hogy a valódi Izraelről minél többet tudhassanak meg ezek az emberek.

Én még emlékszem azokra az időkre, amikor Simon Peresz ellátogatott a Cambridge-i Egyetemre, ahol a diákok egy csoportja le akarta tartóztatni a volt miniszterelnököt azzal a váddal, hogy háborús bűnöket követett el Libanon ellen.
A kampuszokon oktató zsidóknak többet kéne beszélniük arról, hogy Izrael szeretete azon alapul, hogy sok ezer éven át kötődtek a zsidók az anyaföldhöz, valamint hogy az Izrael iránti mély tisztelet az emberi jogok bástyája, ahogy azt Caitlyn Jenner – a világ egyik leghíresebb transznemű ikonja – mondta a színpadunkon két héttel ezelőtt a médiában.

Lauder azt mondja, hogy a zsidó világ vezetői mindig tiszteletben tartották az izraeli szavazók döntését, de a hűséges barátnak ki kell állnia és elmondani a kellemetlen igazságot. Nem, Ron, a hűség azt jelenti, hogy egy barát tisztességesen és tisztelettudóan mondja el a véleményét, még akkor is, ha nem mindenben értekenek egyet, és aztán elfogadja a demokratikus döntés eredményét. Ha nem tetszik a döntés, akkor lehet aliázni, felvenni az állampolgárságot, és a demokratikus eszközök segítségével változást elérni. Szerintem az izraeliek többsége nem kedveli a te pesszimizmusod Izraellel kapcsolatban, és azt gondolja, hogy ez lenne az a kellemetlen igazság, amelyet nagy tisztelettel szeretnének veled megosztani.

Egyébként pedig mindannyian hálásak vagyunk, kedves Lauder, amiért egész életedet a zsidóknak szentelted, különösen Kelet-Európában, ahol tényleg nagyszerű munkát végeztél. És kérjük, hogy továbbra is maradj ezen az úton, és ne Amerika egyik legkomolyabb szövetségesén élesítsd a nyelved, amely demokráciájával kicsillan a Közel-Kelet borzalmas diktatúrái közül.

 Betöltés ...

Shmuley Boteach rabbi a Washington Post szerint Amerika leghíresebb rabbija. 31 bestseller szerzője, köztük a legutóbbi Az izraeli katona címmel jelent meg.