Következik:  
Szukot I · Gyertyagyújtás: 19:27 · Tisri 15, 5779 · 2018. szeptember 24, hétfő

Rubin Eszter: Izraelkritika – a kedvenc újbeszél szó

Milyen lenne, ha a világ nem tenne úgy, mintha valóban elhinné, hogy a Közel-Kelet egyetlen apró demokráciája, amelyben a nők, a melegek és a kisebbségek jogai messzemenően tiszteletben vannak tartva, eltiporja a szomszédos, és a területén élő népek jogait, és rabigába hajtja a demokratikus arab államok lakosait.

Képzeljük el, milyen érdekes lenne, ha az ENSZ határozatok megszavazásában nemcsak a számtalan arab állam vehetne részt, hanem zsidó államból is sok lenne. Például úgy, hogy a Közel-Kelet országaiból a népes zsidó közösségeket nem üldözték volna el és/vagy irtották volna ki, a világ hallgatólagos egyetértésével, hanem kétállami megoldásokkal mindenütt saját országot kaptak volna. Így az Izraelt rutinszerűen elítélő rendszeres ENSZ határozatokat egyöntetűen megszavazó arab tagállamok nem lennének elsöprő többségben.

Hogy néhány példát említsünk, mint a térség többi országában, Irakban nagyszámú zsidó közösség élt a babiloni idők óta, egészen addig, míg a negyvenes évek elején a náci uszítás hatására megváltozott a helyzet, és pokoli vérengzés helyszínévé vált a Savuot éjszakáját tanulással töltő bagdadi zsidók imaháza. A következő években a zsidók számára engedélyezték a kivándorlást, emellett azonban teljes ingó és ingatlanvagyonuk hátrahagyására kötelezték őket.

Rubin Eszter

Etiópiában a 20. század elején még kétszázezer fős zsidó közösség élt, de a 90-es évek elejére számuk közel nullára csökkent, mivel Izraelnek légihídon kellett kimenteni őket az országból.

Miért magától értetődő, hogy a zsidókat az arab államokból el lehetett űzni és/vagy meg lehetett ölni? Miért természetes, hogy a világ egyik legkisebb állama, Izrael az összes menekülni kényszerülő zsidót befogadja, majd amikor mindenki hazatért, újra és újra meg kell osztania a cseppnyi országot, amely a különös terület és térfogatszámítás, a csak a zsidókra érvényes geometriai törvényszerűség szerint akármekkora tömeget be tud fogadni, ugyanakkor végtelen sokáig és sokszor meg lehet/és kell osztani. Pedig Ciszjordánia mintájára lehetne akár Ciszirak és Ciszetiópia nevű zsidó autonóm terület is.

Milyen lenne, ha a világ nem tenne úgy, mintha valóban elhinné, hogy a Közel-Kelet egyetlen apró demokráciája, amelyben a nők, a melegek és a kisebbségek jogai messzemenően tiszteletben vannak tartva, eltiporja a szomszédos, és a területén élő népek jogait, és rabigába hajtja a demokratikus arab államok lakosait. Mert ezt senki nem hiszi el, az bizonyos. De egy világméretű társasjáték részeként úgy kell tenni, mintha igaz volna. A játéknak kiváló újbeszél neve van: Izraelkritika. A legtrendibb új kifejezés. Egyetlen országnak sincs saját szava, nem létezik pl. Líbiakritika, Iránkritika, Szaud-Arábiakritika. Nyilvánvaló, hogy a többi országban minden rendben van.

Tehát a társasjáték: fő szabálya pusztán annyi, hogy egy adott ponton be kell vetni a semmilyen jelentéstartalommal nem bíró újbeszél szót, és az ellenfél szűkölve menekül, mint a lovagok elől, akik azt mondják: Ni.

A kritika tárgya ebben az esetben az ország határvédelmének joga és ezzel állampolgárai biztonságának szavatolása. De nincs senki, aki venné a fáradságot, hogy bármilyen érvet felhozzon az önvédelem jogossága ellen, amely Izraelen kívül minden más államot megillet, sőt részükről elvárt kötelesség. Ebben a játszmában a zsidók lehajtott fejjel állnak szemlesütve vádlóik előtt, és a bűntudat súlya alatt sokan meggörnyedve önmagukra mutatnak. A rettegés öngyűlöletbe csap, és úgy tesznek mintha valóban igaz volna a vád, hogy a zsidók arab kisgyerekek vérét veszik, hogy belesüssék a pészachi pászkába.

Bács-Kiskun megye méretű zsidó állam léte elviselhetetlen idea a Föld jóérzésű polgárai számára, meg kell szüntetni, és sóval behinteni a helyét, hogy az évezredekig terméketlen pusztaság, melyet a zsidó pionírok rafináltan termővé tettek, abban a hitben, hogy lesz számukra egy talpalatnyi hely a Föld bolygón, végre újra érintetlen sivatag lehessen.
A zsidóktól meg kell szabadulni megint, erre időről időre szüksége van az univerzumak, mert ezek semmiből nem tanulnak, és minden visszametszés után csak egyre erősebbek lesznek. Ez tényleg bosszantó, érthető, hogy sokkal könnyebb az imperialista agresszor sztereotípiát ráhúzni Izraelre, mint tájékozódni, hiszen akkor nem lehetne eufemisztikusan, békés fegyvertelen tüntetőknek nevezni az elmúlt hónapokban 6000 hektár izraeli termőföldet lángba borító Hamasz harcosokat, akik miatt a naponta megszólaló izraeli légvédelmi szirénák hangjára kénytelenek óvóhelyekre menekülni a zsidó emberek, ahelyett, hogy a határmenti zavargásokhoz hurcolnák gyermekeiket, hogy plasztikusan bemutathassák szenvedésüket.
Úgy látszik, a valóság kellemetlen, ezért senki nem akar tudni róla, hogy az 1917-es Balfour nyilatkozat kimondta, hogy az Oszmán Birodalom alól frissen felszabadult területen létre kell hozni a zsidó nemzeti otthont. A többi ott élő nép önrendelkezési jogának szavatolása miatt 1922-ben a brit mandátum területének több mint háromnegyed részén, 77%-án megalakult egy újabb arab állam: Jordánia. És a terület kevesebb mint negyedrészén, 23%-án kiáltották ki 1948-ban a zsidó államot, amelynek 60 %-a lakhatatlan sivatag volt. A maradék, Bács-Kiskun megye nagyságú országot, születése másnapján megtámadták a sokszoros túlerőben levő arab államok, de az életösztön motiválta elszántság mégis győzött. Azóta folyamatosan élethalálharcot vív a zsidó nép, hogy megmaradhasson ezen az egyetlen magyarországi megye méretű területen, és a világnak azóta szinte semmi fontosabb dolga nincs minthogy ezt megkérdőjelezze.
A 48-as háborúban az egyiptomi kormány felszólította az arabokat, hogy hagyják el Izraelt, és maradjanak Gázában, amíg a zsidókat beszorítják a tengerbe. Erre azonban azóta is várunk. Azok az arabok, akik nem dőltek be a hamis egyiptomi propagandának, izraeli állampolgárságot kaptak, és képviseletük van a Kneszetben.
A Gázai övezetet 1948-tól 67-ig Egyiptom tartotta megszállás alatt, és ezalatt a 19 év alatt semmit nem tett saját népének tagjaiért, a miatta ott élő arabokért.
2005-ben az izraeliek kivonultak Gázából, amiért cserébe a Hamasz terroralagutakat ás, és heti rendszerességgel rakétákat lő évek óta a határmenti települések civil lakosságára. Minden egyes gesztusra ez a válasz. A világsajtó ezekről a tényekről azonban nem hajlandó tudomást venni, hiszen nem illik bele az eddig elsajátított biztonságos világképbe, amelyben a gaz gyarmatosítók leigázzák szegény egyszerű, elnyomott népeket.
Nincs más választásunk, költözzünk a Marsra. Itt az ideje a Marsi Zsidók Állama (MAZSIKÁM) megalapításának. Hátha ott nem zavarunk senkit. Persze csak addig, míg bevezetjük a sivatagi kibucokban kifejlesztett csepegtetéses öntözéssel meghonosított marsi almatermesztést. Akkor végre jöhetnek a jól ismert konteók, hogy a zsidók megtizedelték és táborokba zárták szegény marslakókat, jönnek az ENSZ BT elítélő határozatai, és a felszabadító hadsereg. De nem baj, majd újra felkerekedünk, és továbbállunk egy távoli galaxisba.

-Írásom a múlt heti nyomtatott hvg-ben jelent meg. Ez a szerkesztetlen változat. A cikknek külön aktualitást ad, hogy azóta az USA kilépett az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából, mivel ahogy Nikki Haley amerikai ENSZ nagykövet rámutatott: “az Emberi Jogi Tanács munkáját nem az emberi jogok helyzete, hanem politikai megfontolások motiválják. Ezt bizonyítja az is – mondta -, hogy a szervezet aránytalan mértékben foglalkozik Izraellel és folyamatosan elfogult Izraellel szemben, álszent és öncélú, és valójában gúnyt űz az emberi jogokból.”

(Az eredeti cikk itt, a szerző blogján olvasható, és szerkesztett változata a HVG-ben jelent meg.)
A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.
  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp