Miről árulkodnak a zsidó temetők sírfeliratai?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A zsidó temetők sírkövei a történelem hosszú szakaszáról, generációk hosszú soráról szolgáltatnak hasznos információkat. A 18. században létesült pilisvörösvári zsidó temető példáján mutatjuk be, hogy pontosan milyeneket.

Mint bármely más szöveg, a sírfelirat is saját korának és kultúrájának terméke, így az idő múlásával tartalma és hossza is változott. E változásokat befolyásolhatták olyan praktikus szempontok, mint például a sírkövek mérete vagy a kő minősége; de az adott korra jellemző esztétikai normák, sőt divatjelenségek is.

Még fontosabb azonban, hogy a sírfeliratok meglepően sokat árulnak el arról a társadalmi és nyelvi közegről, amelyben születtek. Következtethetünk belőle az adott közösség nyelvhasználatára: nemcsak arra, hogy melyik nyelvet beszélték és használták ténylegesen, de arra is, hogy hogyan változott az egyes nyelvek társadalmi presztízse. Az akkulturáció fokozatait szintén nyomon követhetjük a zsidó sírkövek feliratain.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ezeket a feliratokat kizárólag az állandó változás vagy egyfajta képlékenység jellemezné. Épp ellenkezőleg, tanulmányozva őket, azt állapíthatjuk meg, hogy állandóan visszatérő formulákból, panelekből állnak, melyek variálódhatnak, aktualizálódhatnak. A hagyomány és az újítás egyidejű jelenlétéről, teremtő feszültségéről van szó tehát, nem pedig az egyik kizárólagos uralmáról.

Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy mivel a judaizmusban egy sírhely „örökre” szóló, a zsidó temetők sírkövei a történelemnek sokkal hosszabb szakaszáról, generációknak sokkal hosszabb soráról szolgáltatnak hasznos információkat éppúgy a helytörténész, mint a művészettörténész vagy a hebraista számára.

Mindezt a 18. században létesült pilisvörösvári zsidó temető példáján mutatjuk be.

A pilisvörösvári zsidó temető bejárata (Fotó: Kormos Szilvia)

Milyen adatokat tartalmazott a sírfelirat?

A temetőben található legrégebbi, tehát az 1700-as évek közepéből származó feliratok láthatóan szűkszavúak: az elhunyt nevén és a halál zsidó naptár szerinti dátumán kívül csak egy általános formulákból álló rövid jellemzést, illetve ritkán a hozzátartozók nevét tüntették fel a sírkövön. Mindez abból a rendkívül prózai okból következik, hogy egyszerűen ennyi fért rá az akkoriban használatos, nagyjából fél méter magas kövekre.

1700-as évekből származó sírkő (Fotó: Kormos Szilvia)

A 19. század második harmadától a sírkövek mérete is megnő, illetve a vésési technikák is egyre kifinomultabbá válnak. Ezzel párhuzamosan a sírfeliratok is közlékenyebbek lesznek, terjedelmük jelentősen megnövekszik. Újabb adatok tűnnek fel a sírköveken, mint amilyen a származási hely vagy az elhunyt életkora; de a sírversek, bibliai idézetek és akrosztichonok is ebben az időben terjednek el. Ez utóbbi alatt egy olyan költeményt kell érteni, amelyben a sorok kezdőbetűi összeolvasva egy értelmes szót – esetünkben jellemzően az elhunyt nevét – tesznek ki. Esetenként az akrosztichon uralta az egész sírfelirat kompozícióját, ily módon a kő szélére szorítva a lényegi részeket.

A 20. században már a számunkra ismerős feliratok tűnnek fel a sírköveken: a felirat hossza egyre csökken, a puszta adatközlésre szorítkozik. Egy példa Pilisvörösvárról:

Krausz Sámuel

1902–1947

Béke hamvaidra!

Krausz Sámuel sírköve (Fotó: Kormos Szilvia)

Mit árulhat el a sírfeliratok nyelve?

A legkorábbi feliratok héberül, láthatóan biztos, élő nyelvtudással íródtak. A közösség, amely megfogalmazta őket, jól ismerte és aktívan használta ezt a nyelvet.

A sírfelirat mint olyan már ebben az időben is egy többé-kevésbé rögzített műfaj volt, léteztek állandó formulák, illetve sablonszövegek, melyeket tulajdonképpen csak aktualizáltak és személyre szabtak egy konkrét sírkő készítésekor. Kiegészítik a halott nevével, a halál zsinagógai naptár szerinti dátumával, egyeztetik nemben a ragozást. Valamivel későbbi sírköveken viszont már arra lehet figyelmes a héberül jól tudó, hogy árulkodó nyelvtani hibák kerülnek a feliratba (elmarad vagy hibás az egyeztetés), vagy nyilvánvalóan rossz dátum szerepel a sírkövön.

Jó okunk lehet feltételezni, hogy egyes hibák egyszerűen a véső tévedésének tudhatók be. Hiszen héberül tudó, zsidó sírköves szinte kizárólag csak a nagyobb közösségekben volt, egyébként a helyi sírköves véste a feliratokat a zsidó temető köveire is. Mivel több mint valószínű, hogy nem tudta, mit vés, a hibák már-már törvényszerűnek tűnnek.

Vannak azonban olyan esetek, amikor a hibák egyértelműen arra utalnak, hogy a héber nyelv, ha nem is feltétlenül idegenné, de ritkán használttá vált az adott zsidó közösség számára is. Ezzel párhuzamosan jelenik meg a sírköveken a többségi társadalom nyelve – Pilisvörösvár esetében ez a német volt, hiszen a községet svábok lakták. Először csak a sírkő hátulján találkozhatunk vele, és valójában itt is csak a nevek és dátumok átírása-fordítása szerepel. Sőt, néhány esetben a dátumot ugyan latin betűkkel és arab számokkal, de a zsidó naptár szerint vésik fel. 

Héber és német feliratú sírkő 1874-ből (Fotó: Kormos Szilvia)

Az akkulturációnak egy következő fázisát jelzi, amikor a német nyelvű feliratok már a sírkő előlapjának aljára kerülnek. Ezek már önálló szövegek, és nem fordítások, nem ragaszkodnak a héber felirathoz, és önálló nyelvi fordulatokat alkalmaznak, külön sémákra épülnek. A 20. század elejére a hangsúlyok annyira eltolódtak, hogy a német felirat vált a hangsúlyosabbá, ez kerül az előlap tetejére, ez foglal el több helyet, és ez a hosszabb. 

A magyar nyelvű sírfeliratok Pilisvörösváron – más településekhez képest – viszonylag későn, csak a 19. század utolsó éveiben jelennek meg, majd a két világháború közötti évekre kiszorítják a német nyelvet a sírkövekről. A legkésőbbi sírok 90 százalékán már csak magyar nyelvű felirat szerepel.

Hozzá kell tenni, hogy ezek a változások a sírfeliratok nyelvében elsősorban az újító szellemű, neológ közösségeket jellemzi, az asszimilációnak ellenálló ortodox közösségek szigorúbban csak héber sírfeliratokat engedélyeztek.

Mindez jól példázza, hogy a közösségi nyelvhasználatban, oktatásban, a mindennapi életben bekövetkezett változások (esetünkben a magyarországi zsidóság 19. században meginduló erőteljes nyelvi asszimilációja) a sírkőfeliratokat is befolyásolják. A zsidó közösségek – eltérő módon és intenzitással ugyan – igyekeztek szabályozni ezeket a változásokat. Már az 1850-es évektől ismerünk olyan hitközségi határozatokat, amelyek kimondják, hogy héber felirat nélkül nem állítható fel sírkő. Volt, ahol úgy rendelkeztek, hogy a sírkő elejére mindenképp héber feliratot kell vésni, és a feliratokat előzetesen be kell mutatni a Chevra Kadisa elöljáróságának.

Van-e különbség a férfiak és nők sírfeliratai között?

Semmiképpen nem mondhatjuk, hogy a női sírkövek bármivel szűkszavúbbak vagy szegényesebbek volnának. Különbséget egyedül a szövegek tartalmában figyelhetünk meg: férfiak esetében a tudást, a bölcsességet, az áldozatos munkát hangsúlyozzák; nőknél pedig a jótékonyságot és kedvességet.

Néhány példa a pilisvörösvári temetőből, férfiak sírköveiről:

  • tökéletes volt cselekedeteiben, és Tóra-tudós
  • igazságos volt útjain, és egyenes minden cselekedetében

A nők sírkövein pedig a következő fordulatok jelennek meg gyakran:

  • „jó feleség és bölcs asszony”
  • „kitárta kezét a szegényeknek, és a rászorulóknak is adott kenyeréből”

Megfigyelhetjük, hogy mindezek a tulajdonságok nem elsősorban egyéniek, nem az elhunyt személyes jó tulajdonságait dicsérik. Sokkal inkább árulkodnak az adott társadalom értékrendjéről, illetve arról, hogy a közösség mit tartott dicséretre méltónak egy férfiban, és mit egy nőben.

Rekonstruálható-e az egyéni sors a sírfeliratokból?

Noha a temetőkutatás, és ezen belül a sírfeliratok fontos adatokkal támogathatják például a családfakutatást, de fontos megjegyeznünk, hogy anyakönyvi bejegyzések nélkül nem, vagy csak nagyon nehezen ismerhetjük meg az elhunyt élettörténetét. Ezek a feliratok ugyanis, mint azt már említettük, jellemzően sablonos, állandó fordulatokból állnak, és ezeken kívül csak a legalapvetőbb tényeket közlik, még a származási helyet vagy a hátramaradt családtagokat is csak ritkán nevezik meg.

Kettős sírkő 1847-ből (Fotó: Kormos Szilvia)

Időnként találhatunk homályos utalásokat arra, hogy az elhunyt nem természetes halállal halt meg. A kettős sírkövek kelthetik még fel a kutatók figyelmét, ugyanis a zsidó temetőkben hagyományosan ilyeneket csak olyankor emeltek, ha egy házaspár (testvérpár, anya-gyermek) két tagja egymáshoz közeli időpontban, jellemzően egy éven belül halt meg.

A szerző az ELTE BTK Vallástudományi MA képzés hallgatója.

Források:

Kormos Szilvia, „Miről szólnak a temető kövei?” és „Miről szólnak a feliratok?” in: Kormos Szilvia – Bányai Viktória, A pilisvörösvári zsidó temető (Budapest: Magyar Hebraisztikai Társaság, 2016), pp. 25– 39.

Bányai Viktória, „Derék asszonyok és jámbor férfiak – sírfeliratok filológus szemmel” Fórum. Társadalomtudományi Szemle, 13. évf. (2011) 4, pp. 25–32.

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp