Következik:  
Elul 8, 5778 · 2018. augusztus 19, vasárnap

Rubin Eszter: Bagel – Felolvasószínház a könyvből Balatonfüreden

Részletek hallhatók szombaton 16 órától Rubin Eszter Bagel című könyvéből a Zsidó Kiválóságok Házában Balatonfüreden a Terminál Workhouse társulat előadásában. Ez alkalomból ajánljuk a műből az alábbi részt.

Eszedbe jutott már, hogy a háború után a zsidók nem ültek be német éttermekbe, ruhájuk alatt kézigránátokkal felszerelkezve? Nem robbantottak kávézókat és buszokat, pedig biztosan nagyon megértő lett volna velük a világ közvéleménye. Szimpátiatüntetéseket szerveztek volna az öngyilkos zsidó merénylők mellett, akik kabátjuk alatt testükre szerelt bombáikkal, ártatlan német áldozatokat, családokat, gyerekeket válogatás nélkül tépnek darabokra. Meg lehetett volna érteni, elvégre mennyit szenvedtek szegények a koncentrációs táborokban.

A zsidók azonban nem ejtettek túszokat, nem térítettek el repülőgépeket, buszt, vonatot. Nem szerveztek demonstrációkat, nem dobálóztak kővel vagy házi készítésű rakétákkal, kézigránáttal, Molotov-koktéllal. Semmi ilyesmit nem csináltak.

Próbálták folytatni az életüket, újrakezdeni, dolgozni, ahogy azelőtt. Mások hajóra szálltak, hogy hosszú tengeri utazás után, őseik földjén az angolok megöljék, börtönbe vagy internáló táborba zárják őket, vagy egyszerűen csak visszafordítsák hajóikat Németország felé. Sokan eleve ott maradtak Németországban, mert nem volt hova menniük. A legtöbb ország gondoskodott a lágerekben felszabadult túlélőiről. Értük mentek, és hazavitték állampolgáraikat. Hollandiából külön repülőgép indult az életben maradt honfitársaikért. A magyar zsidókért azonban nem nagyon lelkesedett a hazájuk. Ők mégis elindultak gyalog szeretett szülőföldjükre.

– Nagymamámat Ravensbrückből hazafelé megerőszakolta egy orosz katona – meséli Gyuri. – Később megkereste Pesten, feleségül akarta venni, hogy kiköszörülje a csorbát. Úgy látszik, mély nyomokat hagyott benne a nagymama. Szép fiatalasszony volt, bár akkoriban nem a legjobb formájában. Sajnos meg is fertőzte, így soha többé nem lehetett gyereke, pedig fiatal volt még, és újra férjhez ment azután, hogy a nagypapa nem jött haza Borból. Nem jött haza, így mondjuk, ezt szoktuk meg. Minden családban van, aki nem jött haza. Hát ez az igazság. Miért, talán hazajött? Ez nem eufemizmus, mondhatnánk, hogy megölték. Csak ne mondja úgy senki, nagyon szépen kérem, hogy kiirtották a zsidókat. Meg azt, hogy elpusztultak. Hát nem állatokról beszélünk, nem valami bogarakról. Mondhatnánk, hogy gázba küldték, agyonverték, halálra dolgoztatták, éhen halt – de minek. Minek durván feltépni a sebeket, hiszen így igaz: nem jött haza. Ha tudott volna, módjában állt volna, lehetősége lett volna rá, hazajött volna. De mivel megölték, nem jött haza. A bori tömegsírban nyugszik a nagyapám, csonttá soványodott, elgyötört munkaszolgálatos bajtársaival együtt. Ezért nem állt módjában hazajönni.

A lengyel zsidók hazamentek a falujukba, és a szomszédaik megölték őket. Olyan jól berendezkedtek a házaikban, csak nem fogják visszaadni. Ugyan minek jöttek ezek vissza, semmi szükség rájuk, gondolták a lengyel parasztok. Remekül megvoltak zsidók nélkül.

Abraham nagybátyám Bergen-Belsenben született. De nehogy azt hidd, Virág, hogy akkor. Két évvel a háború befejezése után még mindig ott voltak. El tudod ezt képzelni? Nem volt hova menniük. Csak ezután jutottak ki Izraelbe. Abraham bácsikám születési anyakönyvi kivonatában ez áll: Bergen-Belsen 1947. Az ilyesmi rányomja a bélyegét az ember egész életére. És a halálára is. Pedig tényleg megpróbálták. Felépítettek egy új, igaz, erős alapokon nyugvó életet egy észak- izraeli moshav[1]-ban. Zöldellő avokádó, narancs- és pomelo ligetek fái alatt nevelték fel három gyermeküket. De hiába, nem segített a házat belengő narancsvirágillat sem. Egyik fiuk elesett a libanoni háborúban. Elesett – ez is milyen jó szó. Meghalt. Megölte egy arab repeszdarab. Abraham pár év múlva, halott fia születésnapján lőtte főbe magát az olajfa alatt, amelyet először ültetett Erec Israel – Izrael földjébe.

[1]      Izraeli termelőszövetkezet.

Az eseményről: 

A Bagel bolt forgalmas színhelye adja a keretet a történeteknek, amelyek mindannyiunkról szólnak. Talán van egy titkos hozzávalója a szeretettel készített házias ételeknek, amely arra ösztönzi Virág törzsvendégeit, hogy részt vegyenek ezekben a lenyűgöző, hosszú beszélgetésekben a pultnál, és a reggeliért cserébe életük történeteit és egyedi nézeteiket kínálják fel nekünk, olvasóknak. Az előadás után beszélgetés Rubin Eszterrel, a darab alapjául szolgáló regény szerzőjével, és kóstoló a virtuális Bagel bolt írójának valóságos péksüteményéből.
A belépés díjtalan!

 

 

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp