Következik:  
Jom HaAliyah · Hesván 7, 5779 · 2018. október 16, kedd

Egy krízishelyzetet kell most menedzselnünk

Most vasárnap mutatták be a Mazsihisz közgyűlésének az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) frissen kinevezett rektorát. Vajda Károllyal többek között az intézet jövőjéről, a rabbiképzés megújításáról és a nők neológián belüli szerepéről beszélgettünk. 

A rektori pályázatát az egyetemi tanács többsége nem támogatta, végül az intézmény fenntartója, a Mazsihisz vezetősége megfordította a tanács által javasolt sorrendet.

A felsőoktatási törvény szerint rektor csak professzorképes (habilitált) személy lehet. A pályázók között rajtam kívül senki sem felelt meg ennek a követelménynek. Amikor a Mazsihisz vezetősége megfordította a sorrendet, akkor egyszerűen érvényt szerzett a felsőoktatási törvény vonatkozó rendelkezéseinek. Olyan személyre szerették volna rábízni a rektori funkciót, aki az egyetemi szférából jön és megfelelő tudományos teljesítménnyel rendelkezik.

Vajda Károly

Az a tény, hogy az egyetemi tanács nem az ön pályázatát támogatta, nem fog nehézségeket okozni a rektori munkája során? 

Az egyetemi tanácsban megjelent, tudományos fokozattal rendelkező oktatók zöme engem támogatott. Az intézményen belüli szakmai körökben tehát megvan a kellő támogatásom, ez azonban bizonyos, intézménypolitikai okoknál fogva nem tudott érvényesülni a szavazáson. Úgy gondolom azonban, amikor hivatalba lépek, az intézmény tudományos fokozattal rendelkező oktatói egy emberként állnak majd az új konstrukció mögé. Ebből a szempontból nem hiszem, hogy nehézségeim lennének a rektori időszakom alatt.

Miért van szüksége az intézménynek erre az új konstrukcióra?

Az OR-ZSE bizonyos szempontból krízishelyzetben van, és ezt a helyzetet kell most menedzselni. Az egyetem jelenleg elszakadt attól a felsőoktatási közegtől, amelyben léteznie kellene. Nem jutottak érvényre maradéktalanul bizonyos minőségbiztosítási elvek, a magyar akkreditációs bizottság ajánlásait nem szívleltük meg kellőképpen. Egy egyetem ugyanis nem önmagában létezik, hanem egy felsőoktatási struktúrába ágyazottan, amely segítséget nyújt, impulzusokat ad a kisebb, vagy átmeneti nehézségekkel küzdő intézmények számára. A jövőben mindenképpen erősítünk az egyetem minőségbiztosításán és újraépítjük, megerősítjük nemzetközi kapcsolatrendszerünket, ezt kitüntetett prioritásként fogjuk kezelni.

Hogyan került az OR-ZSE ebbe a krízishelyzetbe?

Egyrészt az évek óta elodázott döntések miatt, amelyeket az intézmény folyamatos működésének érdekében minél hamarabb muszáj meghoznunk. Másrészt pedig a nemzedékváltás kényszeréből, tehát abból a körülményből fakadóan, hogy a tanári kar meghatározó személyei nyugállományba vonulnak. Mindez most arra teremti meg a lehetőséget, hogy fejlődjünk, egyetemhez illő szóval élve: tanuljunk. Saját hibánkból is, de a bennünket körülvevő társintézményektől is.

A rektori programja kapcsán többször említette a digitális fejlesztések szükségességét. Ez mit jelentene az intézmény ’90-es évek elején megrekedt honlapjának lecserélésén kívül? 

Ide tartozik még a tantermek felszereltsége, a vetítés lehetőségének hiánya is sok egyéb mellett. A 21. század elején már nem elegendő, hogy a termekben vannak táblák, és azokra krétával akár körmölni is lehet. Az e-learning lehetőségét is meg szeretnénk teremteni.

A digitalizáción kívül még milyen lényeges változtatásokat lát szükségesnek ahhoz, hogy az említett lemaradás minél előbb megszűnjön?

A legfontosabb jelenleg a doktori iskola akkreditációjának megújítása, ez adja ugyanis az intézmény egyetemi rangját. Mivel az akkreditáció a jövő nyáron lejár, és már februárban be kell adni a kérelmet, ezért az elkövetkezendő időszakban ez lesz az egyetem legfontosabb teendője. Ezzel összefüggésben már szeptemberben új oktatók jelennek meg az intézményben. Ez egyrészt az amúgy is végbemenő nemzedékváltás miatt szükséges, másrészt pedig azért is megkerülhetetlen, hogy az egyetemen erősödjenek az aktuális tudományos szemléletek, módszerek. Ennek érdekében fiatalabb hebraisták, judaisták kerülnek majd az intézménybe.

Az OR-ZSE épülete (Fotó: jozsefvaros.hu)

Konkrét neveket tudna esetleg mondani?

Neveket még nem szeretnék mondani, mert egyelőre tárgyalási szakaszban állunk, és mivel hivatalba sem léptem, így munkáltatói jogkörömet sem gyakorlom még. De minden esetben rangos, nyugatot látott, idegen nyelvű környezetben már bizonyított oktatókról van szó.

Említette korábban a nemzetközi kapcsolatok hiányát. Az új tanári karban lehetnek külföldi, más intézményekből érkező vendégoktatók is?

Az Európai Közösség támogatja, hogy vendégoktatók érkezzenek az egyetemekre. Ez a procedúra pályázatok útján zajlik, amelyeket mi is be fogunk adni. Szeretnénk külföldi kutatókat és oktatókat pályázati úton, európai forrásokból az intézménybe hozni. Rajtuk kívül vannak olyan magyar származású tanárok, akiknek a judaisztikai tudására számítunk, és akiket meg fogunk keresni, hogy vállaljanak szerepet az egyetemi oktatásban. Ezen kívül tervezzük felvenni a kapcsolatot az európai, izraeli és amerikai társintézményekkel. Ez részben régi kapcsolatok helyreállítását, részben pedig új kapcsolatok létrehozását jelentené. Azt szeretnénk, hogy a hallgatók külföldi intézmények konkrét képzéseiben is részt tudjanak venni, illetve más egyetemekkel közös szakokat is indítanánk.

A programjában is szó van új szakok indításának szükségességéről. Ezekre a közös képzésekre gondolt, vagy az OR-ZSE saját szaki struktúrája is átalakulna?

A Mazsihiszen belül már hónapok óta műhelymunka folyik, ahol a zsidó közoktatás, a Scheiber és a Lauder iskolák képviselői is jelezték, hogy szükségük lenne új vallástanárokra. Így a vallástanár lenne az egyik újonnan induló szak. Korábban ugyan már volt judaisztika tanári képzés, de ez az akkreditációs rendszer változása miatt lehetetlenné vált. Most azt tervezzük, hogy egy nagyobb egyetemmel összefogva indítanánk el tanárképzést, amelyben mi a szakirányi részt biztosítanánk, a pedagógiai jellegű oktatás jelentős részét pedig a másik egyetem adná.

Megbízott rektor

Vajda Károlyt a Mazsihisz, mint megbízott rektort nevezte ki 12 hónapra, ez az időszak további egy évvel hosszabbítható meg. Ennek az oka, hogy Vajda jelenleg még nem rendelkezik egyetemi tanári címmel, amely törvény szerinti feltétele annak, hogy valaki rektor lehessen. A fenti megbízási időszak alatt kell megtörténnie az egyetemi tanárrá való kinevezésnek. Vajda Károly szerint ez formalitás, az intézménynek kell benyújtania a kérelmet, és ezt követően a köztársasági elnök fogja kinevezni egyetemi tanárnak munkásságára való tekintettel. Ezután kaphatja meg – szintén a köztérsasági elnöktől – a rektori kinevezést. Vajda reményei szerint az egész procedúra fél év alatt lezajlik majd, és ezt követően kezdődhet meg a rektori funkció ötéves időszaka.

A rabbiképzés miként folytatódik majd az intézményben? Egy másik pályázó programjában például leválasztásra került volna a rabbiképzés az egyetemi oktatástól.

Nem látom a szükségét a rabbiképzés és a többi szak intézményi elkülönítésének. Az egyetem olyan kicsi, hogy nem lenne célszerű intézetekre tagolni, pláne egy szakot a többiről leválasztani. A hallgatók a mostan szervezeti rendben közös kurzusokon vesznek részt, ami a rabbiképzésnek is kimondottan jót tesz, ugyanis így a tudományosan magasabban jegyzett szakok órái mérceként szolgálhatnak a rabbiképzés számára.

Miután kijött a hír, hogy az OR-ZSE új rektora az intézmény történetében először nem egy rabbi lesz, az egyik kommentelő a következő kérdést tette fel: „Hová tűntek a tudós rabbik?”. Valóban, hová tűntek?

Régen a Rabbiképző klasszikus teológiai főiskola volt, ahol olyan rabbik oktattak, akik a Pázmány Péter Tudományegyetem valamely szakát is elvégeztek, sőt doktori fokozatot is szereztek ott. Ez nem választható opció volt, hanem kötelesség. Addig föl sem avatták őket rabbivá, amíg doktori címüket meg nem szerezték. Ezzel párhuzamosan magán a rabbiképzőn csak olyan rabbi professzorok tevékenykedtek, akiknek nem volt hitközségük. A „tudós” jelző a rabbi cím előtt nem tiszteleti megjegyzés, hanem egyfajta életmódot jelöl, ezek a rabbik hivatásukat nem gyakorolták, ehelyett a tudománynak szentelték az életüket. 

Ez a rendszer alapjában változott meg 1949 után, amikor is ráhúzták a hitközségre a vasfüggönyt, és elválasztották az egyetemi oktatástól a rabbiképzést. Az utolsó olyan generáció, amely még a klasszikus rendszer szerint végzett, az néhai Schweitzer József főrabbié volt. Ezt követően a Rabbiképzőn lehetőség volt úgy rabbidiplomát kapni, hogy a végzettek ne találkozzanak másféle tudománnyal, és az a fajta tudományos igényesség, ami korábban jellemezte az intézményt már nem volt követelmény. A körülmények úgy hozták, hogy az egyedüli cél az egyre fogyatkozó közösségek rabbikkal történő ellátása volt egy ideológiailag ellenséges politikai közegben.

Hogyan terveznek változtatni ezen?

Az új rektori időszakban hangsúlyt helyezünk arra, hogy kialakuljon a rabbiképzésben annak az ethosza, hogy legyenek olyan tehetséges, a tudomány iránt nyitott hallgatók, akik képesek annyira megmártózni a talmudi tudományokban, hogy tudományos szinten műveljék a vallásbölcseletet vagy, mondjuk, a halachát, s ezt tekintsék fő tevékenységi körüknek. Ahhoz viszont, hogy egy rabbi kizárólag a tudománnyal foglalkozzék az is kellene, hogy ne legyen egyben közösségi vezető is. Mindkét feladat teljes embert kíván ugyanis. Ezért is állhatott elő olyan helyzet, hogy jelenleg nincs alkalmas rabbi a rektori pozícióra. Nem a rabbik teljesítenek tehát alacsony fokon, hanem a munkaviszonyaik változtak meg, és ezáltal túl nagy lett a terheltségük.

1949 előtt  tehát csak akkor avattak rabbinak valakit, ha előzőleg egy világi szakon doktori fokozatot szerzett. Visszatérhet-e valamikor ez a gyakorlat?

Nem, időközben ugyanis teljesen megváltozott a felsőoktatási rendszer. Míg korábban a rabbiképző egyfajta, intézményileg elkülönített teológiai fakultásként jött létre, és emellett jártak a hallgatók a Pázmányra valamilyen más szakot, például irodalmat, filozófiát vagy ritkábban jogot tanulni, addig ma már a teológiai főiskolák – köztük az OR-ZSE is – kezdtek el különböző fakultásokat, szakokat létrehozni. Ezáltal a rabbiképzős hallgatóknak sem szükséges más egyetemre járniuk. A jövő mindenképpen az OR-ZSE képzési palettájának szélesítése kell, hogy legyen.

„Az OR-ZSE zászlóshajó lehet a neológia megújulásában” – Kibic Magazin

Élénk viták, belháborúk előzték meg és követték az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem (OR-ZSE) új rektorának kinevezését. Az új rektor tegnapi bemutatkozásán azt mondta, ki kell alakítani a neológ képzési arculatot, ezt vonzóvá és színvonalassá kell tenni. Célja, hogy a rabbiképző feladatát magasabb hatásfokon tudja ellátni.

A neológia jövőjével kapocslatban az utóbbi időben többféle vélemény is napvilágot látott. Az egyik központi kérdés pedig a nők helyzete a vallási életen belül. Az OR-ZSE-n jelenleg nem tanulhatnak nők rabbi, illetve kántor szakon. Schőner Alfréd főrabbi, a leköszönő rektor ezt az intézmény 140 éves hagyományaival és a halacha vonatkozó törvényeivel indokolta. Elképzelhető valamilyen változás ezen a téren?

A magyarországi neológia hagyománya az, hogy a rabbiképzés ideológiai kérdéseit nem az intézmény, hanem a rabbikar határozza meg. Tehát, hogy lesz-e női rabbiképzés, vagy hogy mikor lesz, attól függ, hogy a fenntartó mikor fogja ezt a kérést megfogalmazni a Rabbiképző felé. A hitközség vezetése vallási kérdésekben ugyanakkor köteles kikérni a rabbitestület szakvéleményét, így a rabbikarnak kell először dűlőre jutnia ebben a kérdésben. 

Azt viszont látni kell, hogy ma már a világ összes neológ rabbiképző intézetében képeznek nőket mind kántornak, mind pedig rabbinak, sőt vannak olyan ortodox intézmények is, ahol ez lehetséges. A társadalmi fejlődést figyelembe véve nagyon furcsán festene, ha egy pszeudo-ortodox szigetként ágaskodnék ki Budapest, mondjuk, úgy 30 év múlva a női rabbik képzése terén az egyetemes zsidóság óceánjából. Szerintem elkerülhetetlen, hogy a jövőben női rabbik is működjenek, méghozzá áramlatoktól függetlenül. Ez azonban egy magánvélemény, rektorként ebben a kérdésben nem foglalhatok állást.

Nemrég kisebb botrány volt abból, hogy az egyik zsinagógában egy nő is felolvasott Eszter könyvéből purimkor. A neológiának ez alapján milyen irányba lenne érdemesebb elmozdulnia? A reformok vagy esetleg az ortodoxia felé?

A konkrét esethez nem szólnék hozzá, mert nem ismerem a pontos körülményeket. A nyugati és izraeli neológia viszont azért nyitja meg a parancsolatok tárházát a nők előtt, mert fontosnak tartja, hogy a parancsolatokhoz való ragaszkodás családon belül öröklődjék. Akár olyan családokon belül is, ahol a férfi hiányzik, vagy éppen nem vallásos. Hány ilyen családot ismerünk! 

A hagyományos női szerepeket amúgy is sok félreértés övezi. A nők ugyanis nincsenek eltiltva a Tóra vagy más bibliai iratok nyilvános fölolvasásától. Régen a nők azért nem olvastak fel nyilvánosan, hogy ne gondolja senki, hogy a férfiak esetleg analfabéták lennének a közösségben. A nemzetközi neológia szerint erre addig van szükség, míg az a társadalmi jelenség fönnáll, hogy ha nő végez valamilyen tevékenységet, az sérti a férfiakat önérzetükben. Ez a gyakorlat azonban a modern időkben egyre problematikusabbá válik, hiszen ha valaki nem sértődik meg azon, hogy egy női orvos kezeli, akkor azon sem kellene megsértődnie, ha egy női hang olvas föl neki a megilából. Ha ugyanazt a portékát áruljuk, mint az ortodoxia, csak náluk kissé fonnyadtabban és drágábban, akkor nem lesz nagy vevőkörünk. 

Névjegy

Dr. Vajda Károly irodalomtörténész, hermeneuta, vallásfilozófus, egyetemi oktató. Szakterülete a német irodalomtudomány és a vallásfilozófia, kutatási területei: irodalomelmélet, filológiai hermeneutika, a neológia vallás- és kultúrtörténete. A komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Kara Modern Filológiai Tanszékének habilitált egyetemi docense. Az MTA köztestületi tagja. Az OR-ZSE Doktori Iskolájában témavezető, hermeneutikai és kultúratudományi kurzusokat vezet. Szeptembertől vallásbölcseleti, felekezet,- tudomány- és intézménytörténeti tárgyakat is tanít majd az intézményben. Korábban az újlaki körzetnek, újabban az OR-ZSE zsinagógájának aktív tagja, gábáj, máftír. Budapesten született, 49 éves.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp