„Az étkezés az egyik legnagyobb összetartó erő egy közösségben”

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Gyűlölné, ha kötelező lenne akkor is beállnia a konyhába, amikor nincs kedve. Fűszeres Eszter szerint fontos volna, hogy az étkezés közös öröm legyen a család számára, mert a főzés nem csak a nők kötelessége. A népszerű gasztrobloggernek most főzőtanfolyama indul a Csányi5-ben, mert úgy véli, a gasztronómián keresztül lehet élő zsidó identitást kialakítani. Az interjúból az is kiderül, mi köze a sóletnek a Sorosozáshoz!

Sabbati vacsorafőzésre várod az érdeklődőket a Csányi5-be február 22-dikén. Mire számíthatunk az esten? 

Ez az alkalom a zsidó ünnepekhez kapcsolódó, új főzőtanfolyam első része lesz, ahol közösen készítünk el jellegzetes zsidó ételeket. Most a sabbati vacsorához sült csirkét, köreteket csinálunk, és előre begyúrt tésztából barcheszt fonunk, amelyet mindenki otthon megsüthet. A sült csirke látszólag nem bonyolult étel, de kevesen tudják jól elkészíteni. Kétórásra tervezzük a programot, a résztvevők megkapják a recepteket is, beszélgetünk majd arról, milyen egy kóser vacsora és a végén még enni is fogunk.  

Félig-meddig neked is kóser a háztartásod otthon. 

Tréfli és húsos kóser konyhát viszek, két sütőm van, és a zsidó ünnepeken kóser ételeket eszünk.  

El tudod képzelni, hogy valaki csak annyit tartson a kóser étkezési szokásokból, hogy nem eszik disznóhúst? 

Persze, szerintem ez is nagy előrelépés lenne a magyar zsidó családok részéről.  

Miért fontos, hogy visszatérjünk a kóser konyhához? Csak a hagyományőrzés miatt? 

Az étkezés nagy összetartó erő egy közösségben. Például sok olyan amerikai zsidó van, aki nem tartja a vallást, de otthon csak kóser ételeket eszik, kóser konyhát visz. De nem csinál mondjuk gondot abból, hogy egy-egy nyaralás alkalmával lazítson a szabályokon, és jelentkezzen akár egy sonkatúrára, aztán otthon újra visszatér a kóserséghez. Ez fontos, mert ha minden szokást feladunk, akkor elhagyjuk a zsidóságunkat is. 

Ez azt jelenti, hogy a gasztronómián keresztül lehetne közös, élő zsidó identitást kialakítani? 

Számunkra például ez volt a megtartó erő. A családban már a nagyanyám sem volt vallásos, de az ételek – a maceszgombóc leves, a sólet és a zsidó tojás – megmaradtak. Így hát mi is ezen az úton indultunk el a férjemmel a zsidóság felé. 

A Fűszer és Lélek című blogot 10 éve írod, ahol a kezdetektől publikáltál zsidó recepteket. Mióta foglalkoztat komolyan, mit jelent számodra a zsidóság? 

13 éve, a kisfiam születésekor kezdett ez a kérdés igazán érdekelni. A blognál már tudatosan döntöttem úgy, hogy vállalom a zsidóságom. Egyébként is szerettem volna valami mást nyújtani az akkor már létező gasztro-blogokhoz képest. Nagyon érdekes, hogy abban az időben még egyáltalán nem kellett moderálnom a kommenteket, nagyon kedves visszajelzéseket kaptam. Most viszont kénytelen vagyok ellenőrizni, mi jelenhet meg a kommentek között, mert elképesztő, milye megjegyzések vannak egy-egy recept alatt.  

Antiszemita kommentekre gondolsz? 

Igen, ez nyilván összefügg az olvasók számának növekedésével is, de az utóbbi időben ez a jelenség látványosan erősödött. Pedig az egész nevetséges! Mi köze van egy sólet receptnek Soros Györgyhöz? 

A kommentek alapján, mit gondolsz, a Soros ellenes kampány erősítette az antiszemitizmust Magyarországon? 

Egyértelműen. A kommentekből nehéz megítélnem, hogy azok lettek-e aktívabb antiszemiták, akik eddig is azok voltak, vagy a kampány azokban is elültette az antiszemitizmus csiráját, akikben eddig nem volt meg. 

Korábban azt mondtad, az utóbbi tíz évben nagy változáson ment át a magyar zsidó konyha. Mennyien főznek otthon zsidó ételeket? 

Általában inkább az a jellemző, hogy egy-egy jó receptet vesznek át az emberek. A rabbik jóindulatú becslése szerint is maximum 150 családnak van kóser háztartása Magyarországon. Bizonyos étkezési szokásokat jobban tartanak azok a zsidók, akik tartják az ünnepeket. Náluk például gyakori, hogy nem esznek Pészachkor kovászost. De a magyar zsidók is inkább az izraeli recepteket készítik el, nem a hagyományos, askenázi ételeket. Hiszen bármennyire finom a sólet, azért nyáron mégis jobban esik az embernek egy jó kis izraeli saláta. 

Egy kutatás szerint a magyarok fele egyáltalán nem eszik együtt a családjával. Szerinted ez jellemző a zsidó családokra is? 

Ezt nem tudom megmondani, de az biztos, hogy ma is sok a gondoskodó, jiddise mame a zsidó nők között, akik szeretik minden jóval ellátni a gyerekeiket, néha még túlzottan is. Például, amikor a fiam néhány másik társával elutazott Amerikába, annyi ételt kaptak otthonról, hogy az egy hétre elég lett volna mindenkinek. Mintha attól féltünk volna, hogy a gyerekek éhen halnak, pedig csak egy repülőutat kellett megtenniük, ahol meleg ételt is kaptak. De ez a gondoskodás akkor is jellemző, ha Sabbatkor összejövünk a barátainkkal. Mindenki hoz valamit, és jókat eszünk.  

 

A világ legfinomabb szombatváró sültcsirkéje

Sábeszi vacsorafőzés Fűszeres Eszterrel Időpont: február 22., csütörtök 18:00-20:00 Menü: A világ legfinomabb szombati sültcsirkéje kétféle gyönyörű és…

Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének többször együtt enni, de nem tudják, hogyan tudnák ezt megszervezni? 

Tudatosan kell úgy alakítani a hetet, hogy legalább egyszer legyen ilyesmire alkalom. Tudom, ez erőfeszítést igényel a szülőktől, de garantáltan megéri. A közös étkezések pótolhatatlan élményt is nyújtanak, hiszen ilyenkor lehetőség nyílik egymás megismerésére. Ezért szeretem a Sabbatokat is. Együtt vagyunk néhány órát, aztán a gyerek ugyanúgy elmehet bulizni.  

Ti szoktatok együtt főzni? Sokak számára az is gond, hogyan működjenek együtt másokkal a konyhában. 

Nekem is nehéz volt megszokni, hogy főzés közben a gyerek összekoszolja a konyhát. De őszintén, olyan nagy baj, ha néha leejt a földre egy-egy tojást? Én leszoktattam magam arról, hogy ilyesmivel foglalkozzam. Ma pedig már ott tartunk, hogy teljesen zökkenőmentesen főzünk együtt a 14 éves gyerekemmel, és közben nagyon jókat beszélgetünk. 

Sokan azért nem szeretnek főzni, mert úgy érzik nem kapnak elég elismerést a munkájukért. Ezen hogy lehetne szerinted változtatni? 

Jó lenne, ha nem az lenne a normális, hogy csak a nők főznek otthon, a férfiak pedig leülnek a tévé elé. Az én férjem is beáll a konyhába, szokott vásárolni is, még akkor is, ha az esetek nagy részében én csinálom mindezt. Nem szabadna kínos kötelességgé tenni a főzést. Én például gyűlölném, ha akkor is kellene főznöm, ha nincs hozzá kedvem. Ha a férj nem tud főzni, és a család megengedheti magának, nyugodtan el lehet menni időnként étterembe is. 

Mi az egészséges arány az otthoni és a házon kívüli étkezés között? 

Az lenne az ideális, ha hetente háromszor étterembe járnának az emberek. De tudom, ez a legtöbb család számára megfizethetetlen. A magyarok 75 százaléka legfeljebb ötévente, ünnepek alkalmával jut el étterembe. Ráadásul sokak szerint otthon sokkal finomabbak az ételek, mint a közeli vendéglőkben. Ez elég elszomorító képet ad a vendéglátóhelyek színvonaláról is.  

Könnyű veled étterembe menni?  

Elég válogatós vagyok abban, hova ülök be, és mérges vagyok, ha nem jól készítenek el egy ételt. De általában megtartom magamnak a véleményem. Azért viszont nagyon hálás lennék, ha a barátaim többet főznének nekem. Sajnos sokan félnek attól, hogy én jobb vagyok, és ettől elbátortalanodnak.  

Ez azt jelenti, hogy vendégségbe is vinned kell magaddal ételt? 

Igen, vagy megkér a háziasszony, hogy főzzünk együtt. Pedig néha nekem is jól esne egy kis kényeztetés, és imádok olyan, akár egyszerű, ételeket is enni, amiket én magamnak nem készítek el.     

  

 

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp