Megerősödés, megemlékezés és megújulás – Legyen ez a hanuka idei üzenete!

Vannak célok, amelyek fontosak, amelyekért érdemes és kell küzdeni. A hanuka legfontosabb célja: erősíteni egymást és azt az érzést önmagunkban, hogy nem vagyunk egyedül. Radnóti Zoltán írása.

Hanuka alkalmából arra kértünk zsidó közéleti személyiségeket, hogy fogalmazzák meg, miért lehet ma valaki büszke a zsidóságára, és szerinte mi az, amin változtatnunk kellene. Ma Radnóti Zoltán, a Bét Sálom zsinagóga rabbijának és a Mazsihisz rabbitestületének elnöke gondolatait olvashatjátok.

 

2017-ben december 12-én – kedd este – köszöntött ránk hanuka ünnepe. Furcsa ünnep, hiszen bő két évezreden át, ez az ünnep csepegtette az önbizalmat az elgyötört és megalázott zsidó népbe.

Annyiszor képzeltem el ezt a képet magam előtt: a középkori gettók szürke mindennapjaiban, a hanukai gyertyák fényei mellett a gyermekek szemei hogyan csillogtak, amikor meghallgatták a mesét a hős zsidó Juda Makabbiról és a hadseregéről, akik éppen Erec Jiszráelt, a Szentföldet foglalják vissza az elnyomó és a zsidó vallást megszüntetni akaró görög hódítóktól.
Minden nap új mese, új fények és új remények.

Aztán a nyolcadik nap után a gyerekek és a szüleik visszazuhantak a mindennapokba, a túlélésért folytatott sokszor reménytelen küzdelembe, várva a sábeszt vagy a következő ünnepet.
Így teltek az évszázadok, és ez az ünnep esztendőről-esztendőre új üzenettel bírt, és új kérdéseket generált.
Ennek egyetlen oka volt: ilyen a zsidó identitás.

A zsidó identitás megújítja önmagát. Bármikor és bárhol újraéled.
Ennek köszönhetően vagyunk ma is itt.
Élünk és ünneplünk négy évezrede.
Esztendőről-esztendőre.

Ott motoszkálhat mindannyiunk fejében a gondolat: keressünk-e valami mottót, valami célt erre az évre is?
Ezekben a napokban miről is mesélhet számunkra a legfontosabb zsidó identitás ünnep?

Én talán ezt mondanám:
Idén is, a világ teremtése 5778. esztendejében legyen a hanuka a megerősödés, a megemlékezés és a megújulás ünnepe!

Megemlékezni a lángokról és ébren, életben tartani azokat.
Erősödnek és növekednek a lángok.
Kicsiről nagyra.
Egyről a nyolcra.
Napról-napra megújulva.
Ilyen legyen az életünk is! Nem toporgó, hanem erősödő, hagyományra büszkén emlékező és ennek szellemében megújuló.

Sokszor kicsi dolgokkal kezdjük el ezt az utat, kapcsolatot Istennel és a hagyománnyal.

Ti, akik olvassátok ezeket a gondolatokat, lehet, hogy soha nem volt még a kezetekben hanukagyertya, ám az is lehet, hogy már rutinosan veszitek meg a 44 gyertyát az ünnep előtt. Lehet, hogy a karácsonyfa mellett gyújtjátok meg és lehet, hogy az ablakban, hogy mindenki lássa, hogyan “hirdetitek a csodát”, ami az egyik fő üzenete magának az ünnepnek.

Itt a lehetőség!
Nem kell hozzá sok…
Estéről-estére, két piciny gyertya és 2 (3) áldás.
– Hál’ Istennek van egy ilyen szép ünnepem!
– Hál’ Istennek túlélte a népem a történelem legnehezebb napjait is!
– Hál’ Istennek megélhettem ezt a napot!

Persze, mondhatjátok, hogy én, a rabbi könnyen beszélek erőről, meg hagyományról, meg szép ideákról, hiszen nekem ez az életem.
Hidd el, tudom, ezek a lépések nem könnyűek.
És a lélek, mint egy kisgyerek – néha nagyon fél, néha nagyon bátor.
Ilyen a zsidóságunk is.
Mert a zsidóságunk: a történelmünk, a hitünk és a lelkünk része.

Amikor a gimnáziumban elkezdtem a saját zsidóságommal foglalkozni, megvettem az akkor megjelent egyetlen zsidóságról szóló könyvet. Majd kimásoltam és kiragasztottam az ágyam mellé, a falra a „Smá Jiszráélt” (természetesen a magyar fordítását), és azt mondtam el magyarul – minden reggel és este.

Emlékszem, milyen sokszor sétáltam el a “Kazinczy zsinagóga”, Dob utcai bejárata előtt fel és alá, mert nem volt merszem bemenni.
Még arra a hosszú és félelmes folyosóra sem… 1988-1989…
Bent voltak a bölcsek, kint sétált a gyerek…
Aztán eljött 1991 januárja, az öbölháború.
A turisták elmenekültek a makkabbeusok Erec Jiszróeléből, ám ezzel párhuzamosan a világ minden részéről jöttek önkéntesek, hogy demonstrálják: nem félnek a Scud rakétáktól.

Édesanyám könyörgése ellenére én is ott voltam közöttük. Akkor eldőlt a sorsom.
Ez volt az identitás-keresés egyik útja, a rendszerváltás pillanatában.

Mindenkinek megvannak a saját történetei.
Millió út, amit bejártunk és életünk minden napján végigsétálunk rajta.

2017-ben, a világ teremtése 5778. esztendejében hanuka a megerősödés, a megemlékezés és a megújulás.
Vannak célok, amelyek fontosak, amelyekért érdemes és kell küzdeni.
A hanuka legfontosabb célja: erősíteni egymást és azt az érzést önmagunkban, hogy nem vagyunk egyedül.

Manapság Magyarországon sok hanukai program van…
Mindegyik érdekes és hívogató. Ünnepelhetsz, barátkozhatsz, sőt esetleg ott lesz a nagy ő is…
De az igazi mégis otthon van…

Még egy dolgot szeretnék írni Nektek…
A zsidó ember – még a viccben is – mindig kérdez.

Azt szeretném, hogy a saját lelki fejlődésünk érdekében, játsszunk egy játékot közösen!
Tegyünk fel önmagunknak kérdéseket!
A világ egyik mozgatórugója: a jó kérdések feltétele.
Ez sokkal fontosabb, mint egy jó válasz…

Hanukakor meggyújtjuk a fényeket.
8 nap – 8 kérdés.
Mindenki tegyen fel önmagának (akár közösen a család) minden nap egy kérdést!
8 nap – 8 kérdés.

Én talán a következőket fogom (bár ez még lehet, hogy változni fog a következő napokban), és bízom abban, hogy a fények talán segítenek megválaszolni.

1. Az életem melyik területén lenne szükségem több fényre, több energiára?
2. Hol találtam, meg azt, amire szükségem volt a múltban, és miért segített épp az nekem?
3. Hol tudnám megtalálni azt, amire (vagy akire) a jövőben szükségem/szükségünk van?
4. Hogyan tudnám a lehető legjobban megtalálni az energiát (a lelket) mind magamban, mind másokban?
5. Kinek az életébe tudnék több fényt vinni?
6. Mikor éreztem úgy, hogy hasznosítom a képességeimet annak érdekében, hogy irányítsam az életem, és hogy hozzáadjak mások életéhez?
7. Milyen tulajdonságom van, amit jobban szeretnék használni, vagy amit megosztanék másokkal?
8. Milyen célokat tudnék kitűzni önmagam elé az elkövetkező évre, (a következő hanukáig), abban bízva, hogy ez talán olyan eredményeket hozhat számomra, amit el sem tudtam eddig képzelni?

Ha valaki megosztja velünk a kérdéseit, akkor azt mindenki láthatja itt a kommentek között… (ha valaki anonim szeretné elmondani, mit gondol, akkor küldje el a szerkesztőknek és ők biztos felrakják).

Mindenkinek kívánok szép hanukát, sok kérdést és a csodák mindennapos felfedezését.

Radnóti Zoltán
Radnóti Zoltán
  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp