Vona Gábor a Spinozában próbálta bizonygatni, hogy már nem veszi fel többé a gárdamellényt

Vona Gábor, a Jobbik elnöke a Spinoza Színház politikai beszélgetés-sorozatának volt a vendége, ami már előzetesen nagy felháborodást okozott. Vona az este folyamán végig azt próbálta bizonygatni, hogy a zsidózós, gyűlölködő, szélsőséges párt már a múlté, hiszen mindenki, tehát ők is képesek lehetnek a változásra.

A nagy felháborodás ellenére is megtartották a Spinoza Színházban a beszélgetős estet Vona Gáborral, a Kire szavazzunk című sorozat keretében. A Jobbik elnökével Rangos Katalin újságíró beszélgetett, a Jobbikhoz egyre közelebb húzódó Hír TV pedig felvette az egészet, így az is megtekintheti az eseményt, aki nem fért be a telt házas terembe. A nagy tiltakozásra való tekintettel már a beszélgetés elején leszögezték, hogy az este csak és kizárólag Rangos Katalin kérdezhet, megakadályozva ezzel az indulatok esetleges elszabadulását.

Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mennyire hiteles mindaz, amit Vona Gábor előadni próbál a Jobbik néppártosodásáról, vagyis népszerűen mondva cukiskodásáról. Ezt maga a Jobbik elnöke mondta még a beszélgetés elején, szerinte amúgy minderre bizonyíték, hogy a pártja kiállt a CEU vagy a civilek mellett, vagy ahogy Rangos Katalin megjegyezte: a Jobbik az elvárthoz képest szokatlanul viselkedett ezekben az ügyekben. Vona mindenesetre párton kívül és belül is nagy csatákat vívott meg, hogy a néppártosodás folyamata megvalósuljon, és eljusson odáig, hogy egy olyan helyre is meghívják, mint a Spinoza.

Vona Gábor a gárdamellényt már így 2017-ben azért nem venné fel, ugyanis olyan sok minden rárakódott szerinte, ami nem jó, vagyis hát meglepő módon politikai megosztottságot okozott a náci erőszakszervezetekre hajazó, a cigány lakosságot vegzáló alakulat. A Magyar Gárdát Vona elmondása alapján egyébként azért hozták létre, hogy a gyurcsányi rendőrterror ellenében lépjenek fel, aztán a kezdeti sikertörténet kissé elszabadult, és az irányítás kicsúszott Vonáék kezei közül. A mellényt amúgy már elajándékozta a Jobbik elnöke.

Vona Gábort egyébként Orbán Viktor tanította meg tisztleni a demokráciát, mármint a maga ironikus módján persze, de a lényeg, hogy így jutott el az EU-s zászló égetésétől a bérunió követeléséig. Amúgy egy nehéz tanulási folyamat volt Vona számára, ameddig eljutott odáig, hogy szembe merjen szállni a „nagy Orbán Viktorral”, viszont állítása szerint kifejezetten örül annak, amikor a fideszesek „lebuzizzák”. A Jobbik elnöke még azt is vállalná, ha meleg lenne, Vona ugyanis úgy látja, hogy azzal, hogy a Fidesz a „homofób kártyát” használja, azt azért teszi, mert egyszerűen nincs más érvük ellene.

A beszélgetés folyamán szó esett még elszámoltatásról, Orbán Viktor titkos külföldi bankszámláiról, illetve az oktatás helyzetéről. Ez utóbbival kapcsolatban arra is fény derült, hogy Vona Gábor szerint a két legfontosabb dolog, amit ma oktatni kellene Magyarországon, az nem a rovásírás és a hátrafelé nyilazás, hanem inkább az angol és az informatika. De amikor a Jobbik elnöke túlságosan belelovalta volna magát a sikertudat oktatásának előnyeibe, akkor Rangos Katalin hirtelen témát váltott, és feltette a várva várt kérdést: „Mi van Szegedi Csanáddal?”.

Vona számára ez egy fájdalmas történet, na nem azért, mert Szegedi Csanádról kiderült, hogy zsidó, hanem azért mért az ex-politikus elhagyta a pártot. Szegedi amúgy nem is azért ment el a Jobbikból, mert hirtelen zsidó lett, hanem egy EU-s vesztegetési botrány miatt távozott. A Jobbikban ugyanis senki nem nézi a másik származását, sőt, miután a Szegedi-dráma lezajlott, egy másik párttag is megkereste Vonát azzal, hogy hát ő is az, mármint zsidó, de a pártelnök megnyugtatta, hogy ez nem gond. Bár, ha Vona Gáborról derült volna ki ugyanez, akkor ő lemondott volna akár még a pártelnökségről is. Persze ezt akkor mondta, a Szegedi-ügy felkavart légkörében, de most már másként gondolja, mert az ugye nem éppen normális, ha egy párton belül ilyen elvárások léteznek.

„Pont ebből léptünk most ki” – mondja. Az egy dolog, veti fel Rangos Katalin, hogy Vona kilépett ebből, de hogyan lehetséges az egész tagsággal egyik pillanatról a másikra elfogadtatni, hogy teljesen mindegy, ki a zsidó, és ki nem az. Vona szerint az átalakulási folyamat lényege a fejlődés és nem a büntetés, ezért sem dobta ki a pártból Kulcsár Gergely jobbikos országgyűlési képviselőt, aki pár éve beleköpött a Duna-parti holokauszt emlékmű egyik cipőjébe. Kulcsárt inkább arra kötelezte a párt elnöke, hogy tegyen virágot az emlékműre.

Vona szerint ezek az amúgy vállalhatatlan esetek nem meghatározók a Jobbikban, hiszen a rájuk legutóbb szavazó egymillió ember sem feltétlenül náci, ugyanis nincs ennyi náci az országban. Mondjuk ezzel a kijelentéssel a közönség egy része hallhatóan nem értett egyet, a Jobbik elnöke ennek ellenére azon a véleményen van, hogy a fasisztázás és a kommunistázás csupán egy aljas 20. századi játszadozás, amiből neki személy szerint is elege lett. Aki pedig nem így gondolta a pártban, az el is ment onnan, például a túl radikális Novák Előd, bár a nem kevésbé szélsőséges Toroczkai László jelenleg is a Jobbik alelnöke, de ő mint a határmenti Ásotthalom polgármestere nehéz időkön ment keresztül a migránsáradat miatt. Toroczkai tehát a migráció miatt fontos eleme az éppen néppártosodó Jobbiknak. Vona szerint ugyanis az Európába özönlő migránsok valós problémát jelentenek, még ha a kormánypropaganda némileg azért túl is tolja a témát.

A Jobbik elnöke szerint vissza kéne térni a kiegyezés időszakához, és mindenkinek ki kellene lépnie a saját traumáink fájdalmából. Jobb és baloldal ugyanis már nincs többé, tehát új lapot kéne nyitni, és pont az lenne egy néppárt lényege, hogy mindenféle embert képes legyen képviselni. A magyar jövő ugyanis pont ezen múlik, Vona Gábor pedig reálisnak látja, hogy lemossák a pártról mindazt, amit az elmúlt évek alatt megtapasztalhattunk velük kapcsolatban. Legalábbis ezen dolgoznak. És hogy mindez mennyire hiteles? Azt tényleg döntse el mindenki magának.