Mózes, az Örökkévaló és a fluxuskondenzátor

Nem vendégcsalogató túlzás volt az időutazás emlegetése a Talmud nem csak Nőknek legutóbbi előadásának meghívójában. Mózest az Örökkévaló tényleg úgy repteti az idősíkok között, mint a Doki Marty McFlyt a Vissza a jövőbe filmekben. Ha Mózesnek nem is a szüleit kellett megmentenie, az ő időutazásai sem tanulság nélküliek.

A Talmud nem csak Nőknek októberi előadása a Kőleves vendéglőben volt, és már a beszélgetés kezdete előtt időutazásban volt részünk. A Kazinczy utca 41. alatt ugyanis 1900 és 2002 között kóser mészárszék és húsüzem működött. A húszas évektől 1957-ig Rebenwurzl Izidor és Rebenwurzl Salamon működtették az ortodox előírásoknak is megfelelő hentesboltot: tőlük vette azt át Berkovits Mihály és felesége, majd Kővári Dezső működtette itt a húsfeldolgozót 2002-ig. Kővári költöztette át a boltot pár sarokkal odébb, a Dob utca 35-be, ahol ma is működik a kóser hentes. Az étteremben nem csupán a dekorációnak megtartott régi üzletviteli könyvekbe lehet belenézni, de két százéves Talmudba is volt lehetőség belelapozni.

Az este egyik vendége, Komoróczy Szonja Ráhel az MTA kisebbségkutatója, jiddisista és a magyar-zsidó kultúrtörténet kutatója volt, aki az immár hagyományos első kérdésre (mit jelent neki a Talmud?) azt mondta, tulajdonképpen mindig mást. „A mai témánk kapcsán az jutott eszembe, hogy a Talmud valójában ablakot jelent egy kor gondolkodásának megértésére. Hiszen egy több nemzedéken keresztül zajló vita jegyzőkönyve a Talmud, amiből így nem csak magáról a vallásról, hanem a különböző korokról is sokat tanulhatunk.”

Farnadi-Jerusálmi Márk, Jeruzsálemben élő szajfer (szofer, Tóra-író) és íráskutató elmesélte, hogy a Sínai-hegynél a kinyilatkoztatáskor két Tórát kapott a zsidó nép: az írott és a szóbeli tant. A kinyilatkoztatáskor minden zsidó jelen volt, így a szóbeli tant (mely részben az írott tan értelmezése) is minden zsidó hallotta az Örökkévalótól. Így aztán le sem írták azt, valóban szóban adta át egyik generáció a másiknak, először csak mintegy 1500 évvel ezelőtt vetették azt papírra. A Talmud ezeket a Tórához fűzött szóbeli értelmezéseket, a Tóraadás óta kialakult hagyományokat és rabbinikus rendeleteket is tartalmazza tehát.

Komoróczy Szonja és Farnadi-Jerusálmi Márk ezúttal közös talmudi részleteket hoztak, melyek alapján egyszerre indultunk a múltba és a jövőbe.

Amikor Mózes fent volt a Sínai-hegyen, összesen negyven napot töltött el az Örökkévalóval. Ez elég hosszú idő, így Mózes nem csak tanult „de beszélgetett, smúzolt is az Örökkévalóval” – fogalmazott Komoróczy. A szöveg (bT Menahot 29b) az egyik ilyen beszélgetést mutatja be. Mózes a Sínai-hegyen azt látja, hogy ott ül az Örökkévaló, és egy már megírt szövegen díszítgeti a betűket. Meg is kérdezi, miért van erre szükség, amire az Örökkévaló azt feleli, hogy lesz a jövőben egy ember (Akiva ben Joszef), aki egy-egy ilyen díszítés, betűn lévő ékecske alapján alkot majd törvényeket, ezért aztán nem mindegy, hogy melyik betű hogyan néz ki.

Az este folyamán tanult szövegek:

bT Menahot 29b

אמר רב יהודה אמר רב בשעה שעלה משה למרום מצאו להקב”ה שיושב וקושר כתרים לאותיות אמר לפניו רבש”ע מי מעכב על ידך אמר לו אדם אחד יש שעתיד להיות בסוף כמה דורות ועקיבא בן יוסף שמו שעתיד לדרוש על כל קוץ וקוץ תילין תילין של הלכות אמר לפניו רבש”ע הראהו לי אמר לו חזור לאחורך הלך וישב בסוף שמונה שורות ולא היה יודע מה הן אומרים תשש כחו כיון שהגיע לדבר אחד אמרו לו תלמידיו רבי מנין לך אמר להן הלכה למשה מסיני נתיישבה דעתו חזר ובא לפני הקב”ה אמר לפניו רבונו של עולם יש לך אדם כזה ואתה נותן תורה ע”י אמר לו שתוק כל עלה במחשהב לפני אמר לפניו רבונו של עולם הראיתני תורתו הראני שכרו אמר לו חזור חזר לאחוריו ראה ששוקלין בשרו במקולין אמר לפניו רבש”ע זו תורה וזו שכרה א”ל שתוק כך עלה במחשבה לפני. מר רבא שבעה אותיות צריכות שלשה זיונין ואלו הן שעטנ”ז ג”ץ.

Rabbi Júda mondta Rav nevében: Amikor Mózes fölment [a Szináj-hegyre, hogy átvegye a Tórát], találkozott a Szenttel, áldott legyen (Kados barukh Hu), aki ült és koronákat font a betűk fölé. Így szólt hozzá: „Világ Ura, ki tartóztat fel?” Ezt felelte neki: „Van egy ember, aki számos nemzedék múlva él majd, Akiva ben Joszef a neve, aki minden ékecske kapcsán halomnyi törvényt fog majd tanítani.” Így szólt Mózes: „Világ Ura, mutasd meg nekem!” Ezt felelte: „Fordulj meg!” Mózes ment, és leült Akiva tanítványainak nyolcadik sora mögé. De nem értette, amit mondtak. Ekkor elhagyta minden ereje. Egyszer olyan ponthoz érkezett Akiva, amellyel kapcsolatban tanítványai megkérdezték, honnan tudja, és ő így válaszolt nekik: „Ezt a tanítást Mózes kapta a Szináj-hegyen (halakha le-Mose mi-Szinaj).” Ekkor megnyugodott Mózes.

Visszament Mózes, és odafordult a Szenthez, áldott legyen, és azt mondta: „Világ Ura, itt van egy ilyen ember, és mégis rajtam keresztül adtad a Tórát?” Így felelt: „Maradj csenden, így jutott eszembe.” Erre Mózes így szólt: „Világ Ura, megmutattad a tanítását, mutasd meg jutalmát is!” Így felelt: „Fordulj meg!” Mózes megfordult, és látta, ahogy Akiva húsát egy hentesnél mérik. Mózes felkiáltott: „Világ Ura, ez a Tóra és ez a jutalma?!” Az Örökkévaló így felelt: „Nyugodj meg, így jutott eszembe.”

Rává mondta: hét betű van, melyen három(-három) tüskének kell lenni. És ezek azok: שעטנ”ז ג”ץ (SaATNeZ GeC).

bT Zevahim 82a

אפילו אתה מרבה כל היום כולו איני שומע לך

[R. Joszi ha-Glili R. Akivának] „Ha egész nap ezeket magyarázod, akkor sem fogok rád hallgatni.”

Mikor Mózes megkéri, hogy mutassa meg neki, miről is beszél az Örökkévaló, Mózes hirtelen a jövőben találja magát: Akiva jesivájában. Mózes le is ül, leghátra, ahol Tórát legkevésbé ismerő diákok ülnek. Hiába kapta meg maga Mózes a tanokat, Akiva órájából egy szót sem ért. Ettől aztán annyira rosszul lesz, hogy szinte elájul. Mikor azonban az egyik tant azzal magyarázza Akiva, hogy azt Mózes kapta a Sínai-hegyen, Mózes egyből magához tér, majd visszaugrik saját idejébe, az Örökkévaló társaságába. Ekkor meg is kérdezi, miért ő kapja meg a tanokat, mikor van/lesz olyan ember, aki sokkal többet tud nála. Erre az Örökkévaló annyit válaszol, csak, mert ő így akarta.

Mikor Mózes afelől érdeklődik, hogy mi lesz a jutalma annak, aki annyit tud, mint Akiva, az Örökkévaló megmutatja neki Akiva halálát. Látva Akiva brutális kivégzését (a rómaiak betiltották a zsidó vallás gyakorlását, ám Akiva továbbra is gyakorolta és tanította a zsidóságot. Ezért azonban halálbüntetés járt, húsát pedig egy hentesnél árulták), Mózes megkérdi, miért ez a nagy tudású Akiva „jutalma”, az Örökkévaló ismét csak annyit válaszol, hogy csak, mert ő így akarta.

Ez a szöveg nem csak azért érdekes mert feltehetően az emberiség első papírra vetett időutazásos története, vagy mert az Örökkévalót egy egészen hétköznapi tevékenység, a betűk díszítése közben mutatja be. Egyértelműen kiderül belőle, hogy hiába az alapelv, hogy a Tóra örök, mindig igazodik a változó világhoz.

„Azzal, hogy az Örökkévaló nem kezd magyarázkodni Mózesnek a tetteiért, azt üzeni, hogy döntéseit nem szabad megkérdőjelezni” – mondta Farnadi-Jerusálmi. „Amikor a Tórát megkapták a zsidók, az volt az első reakció, hogy »megtesszük és meghalljuk«, azaz akkor is megtesszük azt, ami az írásban van, ha az okát nem értjük. A Tóra örök, és alávetjük magunkat az Örökkévaló akaratának” – tette hozzá Komoróczy Szonja. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy különböző korokban már nem tudunk mit kezdeni a Tóra egyes részeivel, hiszen ma már a szemet szemért elvet például nem lehet szó szerint értelmezni.

„Valójában a Tóra változik, mert minden nemzedék a saját bölcseinek szavához igazodik. Ahogy haladunk előre, úgy nyílik ki a Tóra és a Talmud. Akiva idejében már más köntösben jelent meg az írás, mint Mózes idejében. Akiva és a hozzá hasonló tudósok munkájának köszönhetően az írás olyan rétegei váltak ismertté, amelyek addig nem. Ezért nem érthette Mózes, miről beszél Akiva” – magyarázta Farnadi-Jerusálmi Márk. Ráadásul Mózesnek különösen nehéz dolga lehetett Akiva jesivájában, mert Akivát tartják a szóbeli tan atyjának.

„Amikor a rómaiak idején meghalt több tízezer Talmud-tudós, a teljes következő generáció rajta keresztül kapta meg a szóbeli tant. Ő valóban minden kis apróságból törvényt faragott.” Akiva amúgy meglehetősen kitartó volt. 40 éves korában döntötte el, hogy a vallás szerint fog élni, ennyi idősen ült be a kisgyerekek közé a jesivába, és csak hét év tanulás után ment haza. Felesége azonban megvárta és kitartott mellette, még akkor is, mikor Akiva saját életével fizetett elhivatottságáért.

Az időutazás visszatérő elem a rabbinikus irodalomban, mert nem elvárás, hogy a Tórát az elejétől a végéig „kronológiában” kelljen olvasni, magyarázta Komoróczy. „Ez néha alig észrevehető, máskor egészen abszurd helyzeteket teremt. A Tóraadás előtt élt emberektől is elvárják, hogy a parancsok szerint éljenek, de a Talmudban olyan emberek is találkoznak, akik évszázadnyi különbséggel éltek. Azonban ezzel új értelmezési kerete is megnyílik a szövegnek.”

Az idősíkok összecsúszása gyakori eszköz, a 19. század vége felé Észak-Kelet Magyarországon bevett történet volt, hogy az egyiptomi fogság idején azért tudott megmaradni a zsidóság, mert jiddisül beszéltek. Komoróczy szerint a rabbi fejében logikus volt a történet: az Egyiptomban élő zsidók azért maradtak meg, mert saját nyelvükön beszéltek, ezért a korabeli zsidóknak is meg kell tartaniuk a saját nyelvet. Az, hogy Egyiptomban nem beszélhettek jiddisül, nem volt probléma a tanítás szempontjából.

Hiába a haladás, az idő relativitása és a Tóra alkalmazása a mindenkori igényekhez, a hagyomány mindig az egyik legfontosabb értéke lesz a zsidóságnak. Farnadi-Jerusálmi Márk ezt egy Blau Lajostól, a rabbiképző igazgatójától származó idézettel támasztotta alá: „Egy tintacsepp hagyomány többet ér, mint egy tintatartónyi éleselméjűség; és egy szem igazság, tanulságosabb, mint egy véka feltevés.”

A Talmud nem csak Nőknek december 19-én, egy angol nyelvű eseménnyel folytatódik majd, amelynek mottója: „Színház az egész világ…”. A vendégek pedig Miriam Camerini és Borgula András lesznek.