Egy kézzelfogható jövőbe tekintés

Generációk című sorozatunkban olyan vállalkozásokat mutatunk be, amelyekben több generáció tagjai tevékenykednek együtt. A sorozat második részében Virág Judit és Kelen Anna művészettörténészekkel beszélgettünk.

Virág Judit pontosan húsz évvel ezelőtt nyitotta meg galériáját, akkor még Műterem Galéria néven. A 40 négyzetméteres helyiség azonban elég hamar kicsinek bizonyult, amikor férjével, Törő Istvánnal együtt úgy döntöttek, hogy aukciókat fognak rendezni. Az első aukcióra 1998 októberében került sor, és két éven belül el is költöztek a jelenlegi helyszínre, amely egy 500 négyzetméter körüli, háromszintes kiállítótér. „Akkoriban született meg tulajdonképpen a magyar aukciós piac, és nagyon hamar eldöntöttük, hogy évi három árverést fogunk tartani, ezt azóta is tartjuk” – mesél Virág Judit a kezdeti időkről.

Miután megszületett a döntés az árverések rendezéséről, azt is eldöntötték, hogy egy teljesen újfajta szisztéma szerint fogják ezeket lebonyolítani. „Olyan katalógust szerettünk volna készíteni, amely a világ bármelyik nagy aukciós házában megállná a helyét. Ezért kutatási adatokra támaszkodva, a kiemelt képeket tanulmányokkal kísérve szerkesztettük meg a katalógusainkat, ezekhez sok művészettörténészt hívtunk segítségül” – részletezi Virág Judit, hogy miben jelentett újdonságot az általuk készített árverési katalógus. Azon kívül, hogy minden egyes képet tanulmányi adatok kísérték, a tárgyakat külsőségükben is top szintre hozva, restaurálva, megtisztítva állították ki, gondosan elrendezve és megvilágítva azokat. De maga az aukció lebonyolítása és az azt övező marketing tevékenység is teljesen újdonságnak számított.

„1998-ban mindez Magyarországon még egyáltalán nem volt természetes” – idézi fel Virág Judit, aki korábban a Kiscelli Múzeum művészettörténészeként dolgozott. „1988-ban éreztem úgy, hogy váltanom kell, és valami egészen mást szeretnék csinálni” – emlékszik vissza. A rendszerváltás környékén minden átalakulóban volt, és egy új piaci szegmens kezdett megszületni, hiszen idehaza addig nem igazán létezett a műkereskedelemhez hasonlítható tevékenység. Az állami monopolhelyzetben lévő Bizományi Áruház Vállalatot Virág Judit szerint semmiképpen sem nevezhetjük annak. „Ekkor kerültem az egyik első magángalériához, a Műgyűjtők Galériájához, ahol megtartottuk az első nem állami cég által rendezett árverést.” Ezzel pedig konkurenciát teremtettek az addig egyeduralkodó nagy állami vállalat számára.

Magukat az árverezéseket egy francia ügyfél aukciós házán keresztül végezték, az első árveréseket még franciául tartották, Virág Judit pedig, mint szinkrontolmács vett részt ezeken. „Így tanultam meg mellette árverezni, és az összes további lépés innen eredeztethető, hiszen mindenhol én árvereztem, és olyan sok információm és kapcsolati tőkém keletkezett, amelynek köszönhetően 1993-ban már könnyen a saját lábamra tudtam állni és létrehozni az első kis galériámat a Pasaréti téren” – meséli.

Kelen Anna már az 1998-as árverésen is ott „sertepertélt”, de már jóval előtte is részt vett a munkában, 7-8 éves korában például az aukciókhoz szükséges anyagok összeállításában is segédkezett. „Mindig a koromnak megfelelő feladatokat végeztem, volt amikor a képeket vittem ki a színpadra az árverésen” – emlékszik vissza Kelen Anna, aki az egyetem elvégzését követően már hat éve a galériában dolgozik. „Egy rövid kitérő után rögtön itt kötöttem ki, és fokozatosan egyre több mindennel kezdtem foglalkozni” – idézi fel a kezdeti időszakot a galériában.

„Nyilván vannak előnyei és hátrányai is annak, amikor családtagok dolgoznak együtt” – mondja, a családi kapcsolat az ügyfelek bizalma szempontjából is fontos lehet, hiszen ezáltal az ő bizalmuk is tovább öröklődik. Ugyanakkor léteznek olyan konfliktusok is, amelyek valószínűleg más felállás esetén nem lennének jelen, alapvetően viszont jól tudnak együttműködni. „Egy szülő sokszor kétkedéssel fogadja, ha a gyereke egy idő után saját dolgokat szeretne megvalósítani – magyarázza Kelen Anna a konfliktusok lehetséges forrását, amelyek főként a generációs különbségekből adódhatnak. Ilyen például egyes munkafolyamatok digitalizálásának kérdése, amiben nem feltétlenül értenek egyet. Nagyobb nézeteltéréseik azonban nincsenek. „Megvan az eltökéltség, hogy Anna egyre nagyobb feladatokat kapjon, külön projektjei vannak, amelyekbe én nem szólok bele” – mondja Virág Judit. Ilyen volt például a tavaly novemberi Berlin-Budapest kiállítás, amely egy több részből álló sorozat első állomása volt.

Az általában csak előnyt jelent, ha a fiatalabb generáció is nagyobb szerepet kap egy vállalkozásban, nincs ez másképp egy aukciós ház esetében sem, hiszen a gyűjtők generációja is fiatalodik. „A fiatalabb gyűjtők már inkább az Annához fognak fordulni, nem pedig hozzám, és ez nagyon fontos a galéria jövője szempontjából” – magyarázza Virág Judit. Tavaly például már az egész marketing és PR tevékenységet Anna végezte a galéria számára. „Ebben mi hátra léptünk és elengedtük a kezét, ez már egy komoly változás és egy kézzelfogható jövő felé tekintés” – meséli Virág Judit.

A Virág Judit Galéria az utóbbi időben nem csak az aukciók és a kiállítások miatt került a hírekbe, de több izgalmas történet eltűnt és előkerült festményekről is felkeltette a média figyelmét. Ilyen volt például Vaszary János egyik eltűntnek hitt festménye vagy Berény Róbert egyik képe, amelyet egy amerikai filmben szúrt ki Barki Gergely művészettörténész. Utóbbi festményt aztán pont Virág Juditnál árverezték el. „Ezek a legizgalmasabb dolgok” – mondja Kelen Anna, aki kutatással is foglalkozik. „Azt szeretem a művészettörténetben, hogy itt még nagyon sok minden újat lehet elmondani, hiszen még rengeteg a fehér folt, és nagyon sok minden vár még felfedezésre” – magyarázza, bár hozzáteszi, hogy azért nem minden nap adódnak ilyen jellegű felfedezések.

A galériában többször is találkoztak viszont olyan festményekkel, amelyekre korábban az „elkobzott zsidó vagyon” pecsétet ütötték rá, sőt egyszer egy olyan is akadt, amelyen egy náci jelkép szerepelt. Ez utóbbi valószínűleg már az országból is kikerülhetett annak idején. Az ilyen műtárgyak viszont csak akkor kerülnek Virág Juditékhoz, amikor már a jogos tulajdonosok vagy azok örökösei visszakapták az államtól. A legismertebb ilyen vagyon visszaszolgáltatása az Auschwitzban meggyilkolt Vida Jenő nagytőkés és műgyűjtő Munkácsy-képeihez kötődik, ezeket 2002-ben perelték vissza Vida örökösei a magyar államtól. Virág Judit és Kelen Anna szerint azonban ma már nehéz elképzelni, hogy előkerülnének zsidóktól eltulajdonított festmények.

Jelenleg a Virág Judit Galériában Radák Eszter kortárs festő „színes, dinamikus, vidám” képeinek kiállítása látható. Júniusban pedig Mokry-Mészáros Dezső, egy még nem annyira felfedezett festőművész munkái lesznek kiállítva. „Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél több olyan hiánypótló kiállítást rendezzünk, amellyel teljesebbé tehetjük a magyar művészettörténetet” – mondja Kelen Anna. Ezen kívül az évi szokásos három, májusban, októberben és decemberben megtartott aukciójukra is készülnek.

Virág Judit és Kelen Anna még nagyon sok elvesztetnek gondolt képet szeretne megtalálni, Anna nagy álma például Patkó Károly egy nagy aktja, amelyet a római műtermében festett a ’30-as években, és csak egy fekete-fehér fénykép maradt fenn róla. Mivel az elmúlt 15-20 évben a világ minden tájáról – a legutóbb éppen Új-Zélandról – folyamatosan kerülnek elő olyan magyar festők által készített képek, amelyeket eddig csak fotókról ismertek, így okkal reménykedhetnek abban, hogy előbb vagy utóbb ezek a képek is meglesznek.

A sorozat első része itt található: