Hogy visszataláljunk az életbe – Talmud nem csak nőknek a temetésről és a gyászról

A halál és a temetés kérdése sokkal bonyolultabb annál, mint elsőre tűnik, még úgy is, hogy szigorú előírások szabályoznak szinte mindent ezzel kapcsolatban. A Talmud nem csak nőknek idei első tanítása ezt a témát járta körül.

A Talmud nem csak nőknek idei első alkalma a Fúgában a temetés és a gyász témáját járta körbe. Ezúttal nem előadásokat hallottunk, hanem a két meghívott vendég beszélgetett egymással. Amilyen izgalmas párost alkotott a haszid Fényes Balázs és Kántor Anita reform rabbijelölt, olyan izgalmas volt az este egésze.

A halál, a temetés az élet velejárója, így a Tórában többször is szó van róla, mondta dr. Fényes Balázs történész, kóserségi felügyelő, aki az antwerpeni szatmári haszid közösségben él, de több itthoni egyetemen is oktat. Már az első embert is el kellett temetni, Ádámot az Örökkévaló helyezte végső nyugalomra. Ábrahám feleségét, Sárát még barlangba temette el, a földbe temetkezés szokása csak később alakult ki. Jákob Ráhelt, kedvenc feleségét már külön sírba temette és a Tóra szerint sírkövet is emelt sírja fölé: a zsidók azóta temetik halottaikat sírkő alá. De a mai zsidó temetkezési szokások is többfélék. Európában koporsóba tesszük halottainkat, azonban Izraelben nem ez a szokás. Ott a holttestet egy deszkalapra fektetik, úgy helyezik be a sírgödörbe és ez után veszik körbe lécekkel. Fényes Balázs kiemelte, hogy mennyire fontos a hagyományban, hogy a halottat lehetőleg elhunyta napján el is kell temetni, méghozzá a halott iránti tiszteletből.

Fényes Balázs és Kántor Anita (Fotó: Mayer András)
Fényes Balázs és Kántor Anita (Fotó: Mayer András)

Az este másik vendége, Kántor Anita volt, aki az ORZSE Pedagógiumán végzett, jelenleg rabbijelölt Berlinben. Ő elmondta, hogy a temetésnél sok – egymásnak akár ellentmondó – szempontot kell figyelembe venni. Magunktól azt gondolnánk, hogy egy temetés esetében a család szava a döntő, de egy rabbinak sok más dologra is figyelemmel kell lennie. Mik a szabályok, mit mond a halacha? Mi a közösség érdeke? Milyen hatása lesz a jövőre a mostani döntéseknek? Sorolta Kántor a szempontokat, hozzátéve, hogy ez a probléma nem csak a temetések kapcsán merül fel. A halacha ugyanis döntések sorozata: egy döntéshez mérlegelni kell a körülményeket, megnézni mit mond a Misna, a Talmud. „Ráadásul egy döntés soha nem abszolút, mindig csak egy adott pillanatra, és az adott helyzetre vonatkozik.”

Ennek megfelelően idővel a halacha is változik, alkalmazkodik a változó világhoz – de kiindulópontja mindig a Tóra, a Misna és a Talmud kell, hogy legyen. Kántor Anita erre példának egy tavalyi esetet mesélt el, amikor egy magyar származású, Londonban élő bácsi Németországban, vidéken halt meg, de végakarata szerint Budapesten akart nyugodni. Az aznapi temetés lehetetlennek látszott, hiszen szükség volt az angol, a német, a magyar hatóságok engedélyére, és mindhárom hitközség közreműködésére is. A temetésre csak öt nap elteltével kerülhetett sor – hatósági szempontból ez gyorsnak számít – de a rabbik úgy ítélték meg, ebben a helyzetben indokolt volt tiszteletben tartani az elhunyt végakaratát.

Mint kiderült azonban, a külföldi halálesetnél nem csak a bürokráciának szükséges időt, hanem a test szállításának körülményeit is figyelembe kell venni. Lelkiismereti okokra hivatkozva ugyanis bármelyik pilóta megtagadhatja a halottszállítást, ha pedig élőállat is van a raktérben, természetes, hogy a gazdi landolás után kedvencével akar lenni, ezért az állatok elsőbbséget élveznek. A világon egyetlen légitársaság van, amely nem utasíthat el halottszállítást, ez pedig az izraeli El Al. Hasonló esetekre van közvetítő megoldás – ami sok szempontból jó, de nem tökéletes Fényes Balázs szerint. Ez pedig a feltételes temetés. Ilyenkor a halottat azonnal eltemetik, de feltételesen. Amint sikerül megteremteni a végleges temetés feltételeit, a koporsót kiemelik, és a végső nyughelyre szállítják. A halacha szerint ugyanis, ha valakit eleve feltételesen temettek el, akkor újra lehet temetni.

Porból lettünk. Porrá leszünk?

A hamvasztással kapcsolatos kérdések először a holokauszt után merültek fel tömegesen, de azóta is napirenden vannak, hiszen egyre többen választják a temetésnek ezt a módját. Az ezzel kapcsolatos problémákat Morris M. Sharpio rabbi kutatta a legmélyebben, eredményét pedig 1986-ban tette közzé. Ő első sorban azokra a kérdésekre kereste a választ, hogy valóban tilos-e a hamvasztás a tradíció szerint, illetve hogy a hamvak eltemethetők-e a temetőben, és ha igen akkor hogyan? A válasz azért nem egyértelmű, a hagyomány szerint, mikor eljön a messiás, a halottak fel fognak támadni – szó szerint, konkrét fizikai valójukban. A hamvasztás ezt nyilván ellehetetleníti, ezért hagyományosan nem szabad hamvasztani, és hamvakat zsidó temetőben elhelyezni.

Talmud nem csak nőknek (Fotó: Mayer András)
Talmud nem csak nőknek (Fotó: Mayer András)

Shapiro igyekezett felkutatni minden vonatkozó forrást, és következtetéseit öt pontban összegezte. Szerinte a hamvasztás ellene van a tradíciónak, és a rabbinak kötelessége figyelmeztetnie erre a családot. Ha a család a rabbi figyelmeztetése ellenére mégis a hamvasztás mellett dönt, a rabbi tarthatja magát a tradícióhoz, azaz egészen a hamvasztásig elvégzi a szükséges szertartásokat. A hamvakat el lehet temetni zsidó temetőben, de a temetésnek magántemetésnek kell lennie, rabbi nélkül. Egy rabbi még ekkor is dönthet úgy, hogy jelen lesz az urnás temetésen. Budapest ebből a szempontból is haladónak számít, ugyanis Farkasréten és a Kozma utcában is lehetőség van urnás temetésre.

A hamvasztással kapcsolatban mindenki az ősi „porból lettünk és porrá leszünk” mondatához nyúl vissza – csak ezt, ahogyan szinte minden mást a Tórában – sokféleképpen lehet értelmezni, tette hozzá Fenyves. A reformrabbik is talmudi források alapján keresik a válaszokat, az Amerikai Rabbik Központi Konferenciája (CCAR) pedig adatbázist is működtet, ahol fel lehet tenni a kérdéseket, illetve a korábbi válaszok között is lehet böngészni, ez pedig egy igen nagy segítség a modern rabbiknak és a választ kereső embereknek.

Gyász – vissza az életbe

Zsidó szokás szerint csak a legközelebbi hozzátartozók – apa, anya, testvér, gyerekek, házastárs – halálát kell meggyászolni, a gyászra vonatkozó vallásos előírások viszont igen szigorúak, főleg a temetés utáni első hét nap. A gyász ugyanis csak a temetés után kezdődik el, hiszen addig sok a gyakorlati tennivaló, amely mellett nem lehet gyászolni. A gyász első hét napja a süve, ilyenkor „szinte minden tilos” – magyarázta Fényes Balázs. Csak a gyászra lehet gondolni, nem szabad elhagyni a házat, nem szabad tiszta ruhát venni, mosakodni, kényelmes cipőt viselni, csak a földre vagy alacsony sámlira szabad leülni.

A hetedik nap elteltével már vissza lehet térni a megszokott életritmushoz, ha valaki szól, akkor már lehet nyiratkozni, ám szórakozni járni, elmenni például egy esküvőre csak akkor szabad, ha már letelt a gyászév. Speciális helyzetek természetesen adódhatnak: a nagyobb ünnepek felfüggesztik a szigorú gyász időszakot, olyankor szabad például ünnepi vacsorát enni, sőt gondolni sem szabad a gyászra. Fényes Balázs egy személyes élményét is megosztotta ezzel kapcsolatban. Lánya esküvője épp az édesanyja gyászévében volt, arra elmehetett, mivel a gyerek is közeli hozzátartozónak számít, ám egy barátja esküvőjére – ugyanabban az évben – már nem.

Talmud nem csak nőknek (Fotó: Mayer András)
Talmud nem csak nőknek (Fotó: Mayer András)

Kántor Anita azt emelte ki, hogy a gyász célja, hogy a hozzátartozókat átsegítse a legnehezebb időszakon. „Munkám során sokat beszélgetek más vallások képviselőivel, többek közt a halálról is. Egy evangélikus lelkész egyszer azt mondta nekem: „milyen szerencsések vagytok ti, zsidók, mert a szigorú gyászelőírások egy év alatt fokozatosan visszasegítik a hozzátartozókat a hétköznapi életbe.” Szerintem igaza volt.

Egy közeli hozzátartozó elvesztése komoly depresszív állapotot okoz. A zsidóság pedig főleg az együttlétről, a közösségről szól. A gyásszal kapcsolatos előírások pedig arra vannak, hogy a közösség vissza tudja segíteni az életbe a hátrahagyottakat: a közösség nem engedi, hogy a gyászoló kizárja magát az életből.” Erre pedig jó példa maga a kaddis – jegyzete meg Fényes Balázs. A kaddis ugyanis nem a halottakért mondott ima, hanem a gyászolók imája: a szöveg ugyanis végig az Örökkévalót dicsőíti. Örülni kell az életnek, amit tőle kaptunk.

A Talmud nem csak nőknek legközelebb április 16-án lesz. Az ünnep alkalmából Zsidó húsvét vagy keresztény pészách? címmel lesz tanulás az Aurórában, a Negyed7Negyed8 fesztivál keretében.

A Talmud napjainkban is releváns tud lenni – Kibic Magazin

Manapság a zsidóság sokszor csak a közösségi élmény részét képezi, így hiánypótló szerepet tölt be a Talmud nem csak nőknek elnevezésű előadássorozat, amely minden alkalommal a Talmud egy-egy kiragadott részéről tanít. A másfél éve futó programsorozatról annak ötlet- és házigazdája, Lakos Borcsa mesélt a Kibicnek. Pontosan mit takar a Talmud nem csak nőknek?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp