Az nem elég, hogy jó, legalább már nem zsidóznak

A Jobbik Hanukája: Hová álljanak a zsidók? címmel szervezett a Mazsihisz kerekasztal-beszélgetést a Bálint Házba. Az este folyamán Hont András újságíró Kiss Henriettel, a Mazsihisz alelnökével, a Scheiber Sándor Gimnázium, Általános Iskola igazgató-helyettesével, Ceglédi Zoltán politológussal, Darvas Istvánnal, a Bét Jehuda zsinagóga rabbijával és Köves Slomóval, az EMIH vezető rabbijával beszélgetett volna. Sajnos azonban nem mindenki jött el.

A Bálint Ház előtti tumultus és a kerekasztal-beszélgetéséken szokatlan rendőrségi biztosítás arra engedett következtetni, hogy itt bizony most valami igazán kényes és izgalmas téma kerül terítékre. De hiába dörzsöltem előre a tenyerem, amikor megláttam az üres széket a színpadon, rögtön világossá vált a számomra, hogy ezen az estén nem fogom lerágni mind a tíz körmöm az izgalomtól.

Köves Slomó ugyanis nem jött el, csak egy levelet küldött maga helyett, amiben közölte, hogy nem fog eljönni. Távolmaradásának pedig az volt az oka, hogy Köves szerint vita helyett csak egymás szapulása lett volna a program, legalábbis a Mazsihisz eddigi megnyilvánulásaiból erre következtettet, megjegyzem nem alaptalanul. Persze ettől még lehetett volna érdemben vitatkozni egy jót, de hogy ez miként sült volna el, azt sajnos most nem sikerült megtudni.

Mindenesetre Köves rabbi hiánya komoly érvágásnak bizonyult, főleg, ha azt nézzük, hogy az egész történet azzal kezdődött, hogy ő visszaírt a Jobbik hanukai üdvözletére valamit. Az EMIH vezetője nélkül pedig a vita is elmaradt, a beszélgetőpartnerek szinte mindenben egyetértettek, csak Darvas István rabbi fogalmazott meg néha eltérő véleményt a beszélgetést övező általános hangulattól.

A kerekasztal-beszélgetést a Mazsihisz kezdeményezte, miután a Köves-Vona levélváltás kapcsán komolyabb vita kezdődött a közösségi és a hagyományos médiafelületeken. Heisler András, a Mazsihisz elnöke bevezetőjében megemlítette még, hogy a Jobbik-jelenség nem egyedülálló, és a szélsőjobb bizony Európa több országában is kormányközeli pozíciókba juthat.

A beszélgetés folyamán fel is merült egy pillanatra, hogy a Jobbik talán a nyugati, amúgy Izrael-barát, vagy még inkább muszlim-ellenes szélsőjobbhoz próbál meg igazodni. A Mazsihisz ennek ellenére sem kíván párbeszédet folytatni a Jobbikkal, mert úgy látják, hogy csupán politikai érdekek állnak a hanukai üdvözletek mögött. „A nyílt zsidózás úgy tűnik már nem kifizetődő” – mondta a Mazsihisz elnöke.

Abban a beszélgetés résztvevői is egyetértettek, hogy a hanukai üdvözlet, amit Vona Gábor küldött egyszerű taktikai célokat szolgál. Ráadásul, mint ahogy azt Darvas István is megjegyezte, egyáltalán nem biztos, hogy a Jobbik elnöke ezzel a potenciális zsidó szavazóknak akarna kedveskedni, inkább azoknak szólt a gesztus, akiknek a zsidózás már kicsit soknak számít. Hogy ez mennyire így van, azt jól bizonyítja Vona Köves Slomónak írt válasza, amelyben kölcsönös sérelmeket emleget magyarországi zsidók és nem zsidók részéről, miközben a zsidóság semmilyen sérelmet nem követett el nem zsidók ellen, pláne nem a holokauszthoz mérhetőt.

„A purgatórium nem egy forgóajtó” – keltett általános jókedvet Ceglédi Zoltán, arra utalva, hogy a Jobbik nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni, annak ellenére sem, hogy az egyik lehetséges következménye Vona taktikájának, hogy a keményvonalas nácik lassan eltávolodnak a párttól. Vona Gábor ráadásul még nem tett semmi olyat, ami alapján feltételezni lehetne, hogy megváltozott a véleménye a zsidókkal kapcsolatban, bár lehet, hogy már nem a kuruc.info a nyitóoldala a gépén, de amíg nem fogja fel, nem ismeri el, hogy az eddigiek során nem volt igaza, addig nincs miről beszélni vele. „Az nem elég, hogy jó, legalább már nem zsidóznak” – jelentette ki a politikai elemző.

Darvas István szerint irreális is lenne elvárni, hogy azok, akik nem szerették a zsidókat, most hirtelen a keblükre öleljék őket. Ennek ellenére viszont még mindig jobb, ha a Jobbik hanukai jókívánságokat küld a zsidózás helyett. A rabbi azon a véleményen van, hogy el kellene már felejteni a kisebbik rossz választását, mivel az a nagyobbik jónak a létrejöttét nehezíti. Darvas azt is felvetette, hogy bizony el kell kezdeni valamilyen párbeszédet folytatni, ha nem is közvetlen Vonáékkal, de legalább szélsőjobbos egyetemista fiatalokkal. Könnyű ugyanis olyanokat gyűlölni, akiket nem ismernek, de ha felszólalunk, hogy igen, itt vagyunk, mi, zsidók, rólunk van szó, akkor talán elérhetünk valamilyen változást a felfogásukban.

A Jobbikkal való szóban állás valóban kényes és igen problémás kérdésnek bizonyult az este során. A témában az alaphangot még a beszélgetés előtt felszólaló György Péter esztéta adta meg, aki mondandóját eredetileg Köves Slomónak szánta volna, de végül is meg kellett elégednie azzal, hogy csak a többi résztvevő reagálhat szavaira. A lényeg viszont, hogy György Péter szerint nincs mit beszélni a Jobbikkal, ehelyett inkább a zsidóknak egymással kellene párbeszédet folyatniuk.

Erre mondjuk Köves rabbi távollétében most sem volt lehetőség. Az esztéta viszont arra is felhívta a figyelmünket, hogy itt bizony nem csak a Jobbiknak van miről számot adnia, de a Fidesznek, vagyis most éppen a kormánynak sem kell a szomszédba mennie egy jó kis gyűlöletkampány összedobásáért. Elég csak Bayer Zsoltra, a Sorsok Háza projektre, a Szabadság téri emlékműre vagy a Veritas Intézetre gondolni, de itt van a menekültek elleni uszítókampány, vagy legújabban a sorosozással egybekötött civilek elleni hadjárat.

Így pedig rögtön fel is merül a kérdés: hogy ha a Fidesz sem különb a Jobbiknál, akkor a Mazsihisz, amely elutasítja az utóbbival folytatott párbeszédet, miért áll szóba az előbbivel? „A Mazsihisz nem teheti meg, hogy nem tárgyal a mindenkori kormánnyal” – válaszolja meg a kérdést Kiss Henriett, a hitközség alelnöke. Közös ügyek vannak ugyanis, oktatás, szociális ügyek stb, viszont ha a kormány oldaláról fentiekhez hasonló megnyilvánulások, cselekmények történnek, akkor természetesen fel kell emelnie a Mazsihisznek is a hangját.

„Na, de mi van akkor, ha esetleg a Jobbik kerül kormányra?” – kontráz Hont András moderátor. Kiss Henriett szerint ebben az esetben a Maszihisz nem fog együttműködni a jobbikosokkal, ők ugyanis egy új nyilas párt képviselői, erről maga is meggyőződött egy 2007-es gárdaavatás alkalmával, amely igencsak mély nyomokat hagyott benne. Mindenképpen ellenállnak majd egy olyan forgatókönyv esetén, ha mondjuk Duró Dóra lenne az oktatásért felelős miniszter. Mint ahogy most is ellenállnak a Scheiber Gimnáziumban, és nem tanítanak Nyírő Józsefről vagy Tormay Cécile-ről sem.

Darvas István ennek ellenére úgy véli, hogy a Jobbikkal bizony szóba kell majd állni akkor, ha kormányra kerülnének, mivel mint vallási szervezetnek mindenképpen kommunikálni kell a kormánnyal, akkor is, ha nem szeretik őket. „Ábrahámtól Jichák Rabinig, a zsidó vezetők mindig tárgyalni kényszerültek olyanokkal, akiket nem szerettek igazán” – hozza a történelmi példákat Darvas. A rabbi azt is megemlítette, hogy 2008-ban a Mazsihisz a Fideszt démonizálta, most mégis egy asztalhoz ülnek velük, tehát nem szabad senkit alapból kizárni.

Hogy minderre mit mondott volna Köves Slomó, azt sajnos nem tudhattuk meg, pedig a jelenléte biztosan jót tett volna a beszélgetésnek, és talán egy kicsit komolyabb vita is kialakult volna. Bár az egész Jobbik-ügyet kirobbantó válaszlevelében Köves álláspontja sem volt az este elhangzottaktól nagyon távol.