Nem sokon múlt, hogy a merev szerkezetű, kormányozható léghajókat nem Schwarz-léghajónak nevezik. A ma Zeppelin néven ismert léghajókat ugyanis eredetileg egy magyar zsidó fakereskedő, a 166 évvel ezelőtt született Schwarz Dávid találta fel.
Schwarz Dávid 1850. december 7-én (bár egyes források szerint december 20-án) zsidó szülők gyermekeként Keszthelyen született, azonban élete nagy részét Zágrábban töltötte, ahol fakereskedelemmel foglalkozott. a Műszaki érdeklődése már korán megmutatkozott: a fakitermeléshez használható gépeket gyártott.
A repülés iránti szerelme valamivel később, az 1880-as években kezdődött. Léghajókat már korábban is építettek, de a sajátját az impregnált ballonszövetnél tartósabb anyagból akarta elkészíteni. Az alumínium akkoriban még új anyagnak számított, így keveseknek volt tapasztalata a megmunkálásával. Berlinben azonban találkozott Carl Berggel, aki egy alumíniumfeldolgozó üzemet vezetett, így tudta, hogy kell megmunkálni az anyagot. 1895-től együtt dolgoztak Schwarz-cal a saját tervezésű, alumíniumszerkezetes léghajón.
A léghajó rövidesen elkészült. 38 méter hosszú és 12 méter átmérőjű volt. Az egyik végén kúp alakú, hengeres test leginkább egy óriási, vaskos ceruzára hasonlított. A rácsszerkezetű vázat 0,2 milliméter vastag alumíniumlapokkal fedték le. A járművet 4 darab, egyenként 2 méter átmérőjű légcsavar hajtotta; a féltonnás, négyhengeres Daimler-motorok egyenként 16 lóerőt préseltek ki magukból. A 3560 kilogramm tömegű jármű egy embert és 130 kilogramm hasznos terhet tudott szállítani. A világ első héjszerkezetes repülő járműve repülésre készen állt.
1896 októberében Schwarz léghajója végrehajtotta az első próbarepülését. A kísérlet kudarccal végződött, mivel a hidrogént szállító cég csak gyenge minőségű gázt tudott szerezni, így a felhajtóereje nem tudta a levegőben tartani a járművet. A tesztek azonban így is meggyőzőnek bizonyultak: a hajó működőképes és kormányozható volt.
A következő próbarepülést 1897. január 15-re ütemezték. Schwarz január 12-én hagyta el Zágrábot. Út közben azt mondta a feleségének és a gyerekének: „Nem hisznek bennem, de a halálom után majd fognak.” Fogalma sem lehetett róla, hogy a próféta szólt belőle.
Január 13-án Schwarz Bécsben találkozott néhány barátjával, akikkel együtt ebédeltek a híres Zur Linde étteremben. Néhány kanál leves után hányinger és émelygés fogta el. Betegnek érezte magát. A barátai azt tanácsolták, hogy menjen ki a friss levegőre. Az étterem halljába érkezve Schwarz nekitámaszkodott a falnak. Egy perc múlva összeesett és meghalt. A 45 éves mérnököt a bécsi és berlini egyetemek saját halottjuknak tekintették, és emlékművet állítottak neki a bécsi temetőben.
Schwarz már soha nem láthatta, ahogy a léghajója a levegőbe emelkedik. Felesége, Melanie azonban okos és gyakorlatias asszony volt. A férje temetése után Berlinbe utazott, hogy folytassa a férje munkáját. Megpróbálta megszervezni a próbarepülést, de számos ellenállásba ütközött. A német hadsereg önérzetét sértette, hogy a léghajó nem az ő találmányuk volt.
A próbarepülést ennek ellenére megtartották a Tempelhof-mezőn. Schwarz léghajója ezúttal 460 méter magasba emelkedett, és bár az egyik légcsavar megsérült, és a leszállásnál a jármű komolyan megsérült, a német hadsereg meglátta a potenciált a járműben.
A próbarepülés után Zeppelin gróf tizenötezer német márkát fizetett Melanie Schwarznak a találmány jogaiért, felhasználva a magyar származású feltaláló ötleteit. Zeppelin Carl Berggel közösen készítették el az első Zeppelin-léghajót, ami 1900 júliusában szállt fel a svájci Boden-tóról. Az első próbarepülés ezúttal sem volt zökkenőmentes, de a későbbiek már igen. Így ismerte meg a világ Zeppelin-léghajók nevét, és felejtette el Schwarz Dávidét.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
