Zsidómentő lengyelekről nyílt kiállítás a Holokauszt Emlékközpontban

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Életüket kockáztatva – Zsidómentő lengyelek a vészkorszak idején címmel nyílt időszaki kiállítás kedden a budapesti Holokauszt Emlékközpontban. Az év végéig látható tárlat 18 panelen mutatja be a lengyel embermentőket.

A budapesti lengyel nagykövetséggel és a Lengyel Intézettel közös rendezésű kiállítás anyagát a Lengyel Zsidóság Történetének Múzeuma (Polin Múzeum) és a Lengyel Köztársaság Külügyminisztériuma állította össze.

Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI
Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI

A rendezvényen beszélgetést tartottak a lengyel és magyar vidéki zsidóság mentéséről. Ennek keretében Anna Stróz, a vészkorszak idején zsidókat mentő lengyelek múzeumának megbízott igazgatója mutatta be az idén márciusban megnyitott markowai múzeumot, amely az embermentő, mártírhalált halt Ulma család nevét viseli.

A kiállítást megnyitó Jaroslaw Bajaczyk, a budapesti Lengyel Intézet igazgatóhelyettese rámutatott: a varsói Polin és a markowai Ulma Múzeum két véglet: előbbi hatalmas anyagi ráfordítással berendezett óriási kiállítás, utóbbi kicsi, kevés alkalmazottal működő múzeum. A lengyel diplomácia képviselői azonban szeretnék összekapcsolni ezeket a kezdeményezéseket, és megmutatni, hogy mindegyiknek megvan a maga jelentősége, értelme.

Anna Stróz ismertetése szerint Józef Ulma és felesége, Wiktoria Ulma nyolc zsidó embert bújtatott, egy négytagú családot és még két-két embert, miközben már a befogadás pillanatában pontosan tudták, hogy ezzel az életüket kockáztatják.

A német katonák 1944-ben gyilkolták meg őket és a hat gyereküket. A katonák először a padláson bújtatott emberekkel végeztek, majd a szülőkkel, így a gyerekeknek saját szüleik kivégzését is végig kellett nézniük. Az exhumálás során az is kiderült, hogy a hetedik gyermekével várandós anyánál megindult a szülés. Anna Stróz kitért arra, hogy az Ulma család történetét bemutató kiállítást március óta több mint négyezer ember nézte meg, és a tárlat gyakran heves érzelmeket vált ki.

Szántóné Balázs Edit, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem oktatója a magyarországi vidéki zsidóság mentéséről szólva elmondta: az utóbbi években Lengyelországban és Magyarországon is sokkal több figyelmet fordítanak a zsidómentőkre, és ez fontos, hiszen „minden tiszteletet és emlékezést megérdemelnek”.

Ugyanakkor „óva intek mindenkit attól, hogy átessen a ló másik oldalára” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy a vidéki zsidóság mentése sokkal nehezebb volt, mint a budapesti zsidóké. Budapesten ugyanis nemzetközi segélyszervezetek működtek, és hosszabb idő is volt a mentésre, míg vidéken mindössze néhány hónap telt el a gettóba zárás és a deportálás között. Ráadásul a kisebb településeken mindenki ismert mindenkit, így elbújni vagy másokat bújtatni szinte lehetetlen volt.

Vidéken a magyar közigazgatás, amely a cigányok nyugat-magyarországi összegyűjtésekor többször lassította, szabotálta a rendeletek végrehajtását, a zsidók esetében ugyanezt nem tette meg – hívta fel a figyelmet.

Ugyanakkor az együttérzés megnyilvánulásaira vannak példák, ilyen például, amikor egy keresztény nő tüntetően sétál együtt a szombathelyi főtéren sárga csillagot viselő barátnőjével, és ezért később deportálják. Az együttérzésről árulkodik az is, hogy az emberek igyekeztek élelmet juttatni a gettókba.

Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója arról beszélt, hogy a vidéki zsidóság esetében az önmentés is nehezebb volt. Egyrészt, mert azok a zsidó emberek, akik korábban a közösség megbecsült tagjai voltak, nem akarták elfogadni, hogy bujkálniuk kell, másrészt a vallási nevelés során azt tanulták, hogy veszélyben a családnak együtt kell maradnia. Így hiába hoztak papírokat Pestről, hogy megmentsék legalább a fiatalokat, sokszor az édesanyjuk nem engedte el őket. Ráadásul, aki menekült, az sem számíthatott arra, hogy befogadják.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp