Egy zsidó első világháborús hős elkeseredett levele Horthy Miklós kormányzónak

Goldgruber Simon azt hitte, hogy az első világháborúban szerzett érdemei megmentik a holokauszt borzalmaitól, a történelem mégis közbeszólt. Végső elkeseredésében levelet írt Horthy Miklós kormányzónak, amelyben arra kéri, hogy a hadi érdemeire legyen tekintettel, és mentesítse családját a sárga csillag viselése alól. Választ azonban nem kapott.

Goldgruber Simon, bár egész életében hitte, hogy az első világháborúban szerzett érdemei megmentik a holokauszt borzalmaitól, a történelem mégis közbeszólt. Sokáig reménykedik, hogy a családnak nem kell sárga csillagot viselnie, és nem vonják meg tőle az iparengedélyét sem. Az első világháborúban szerzett érdemei azonban nem védik meg a zsidótörvények alól, ahogy azt korábban gondolta. Végső elkeseredésében levelet ír Horthy Miklós kormányzónak, és kéri, hogy a hadi érdemeire legyen tekintettel, és mentesítse családját a sárga csillag viselése alól, de választ nem kap.

Részlet a levélből:

„Főméltóságú Kormányzó Úr! Legkegyelmesebb Uram!

Alulírott azon alázatos kérelemmel fordulok Főméltóságod Nagytekintetű Színe elé, kegyeskedjék a 2040/944. M.E. számu rendelet értelmében úgy a magam, mint feleségem Schiller Blanka, nemkülönben Arnold és Mária részére a sárga csillag viselése alól a mentességet megadni. Alázatos kérésem támogatására bátor vagyok a következőket felemlíteni: Tolna-megyében, Pálfán születtem 1889. március hó 10.-én. Magyar állampolgár vagyok. 1910. november 14-től 1913. augusztus hó 20.-ig tényleges szolgálatot, 1914.év július hó 27.-től- 1918. év oktober hó 31.-ig pedig hadiszolgálatot teljesítettem, volt cs. ás kir. Hindenburg 69. gyalogezrednél. A harctérre mint szakaszvezető indultam ki és mint törzsőrmester tértem vissza. A harctéren feletteseim az ellenség előtti vitézi magatartásom jutalmaképpen II. osztályú vitézségi érem bronz vitézségi érmet, vas érdemkeresztet koronával, Károly-csapatkeresztet és sebesülési érmet adományozott. A világháború alatt két ízben súlyosan megsebesültem. A fronton 27 hónapot töltöttem és mint szolgálatvezető és szakaszparancsnok teljesítettem szolgálatot. Arnold fiam 1942-ben mint msz az oroszfrontra ment és 1943. januárjában a Magyar Vöröskereszt értesítése szerint a Don-partján eltűnt. Megjegyezni bátorkodom, hogy néhai édesapám, aki Tolna megyében, Pakson született 1859-ben az olasz hadjáratban, mint honvéd őrmester részt vett.”

A Centropa Alapítvány Szerelem papírrepülőn című fotótörténeti kiállításán ez a levél is látható lesz.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp