A zsidó kultúrát a zene erejével bemutatni

Klein Judit énekesnő egy új műfajt teremtett azzal, hogy zsidó dalokból kezdett dalesteket adni, és mára már a nevével azonosítják ezt a fajta zenei előadást. Nem csak énekel, a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskolában tanít is a zsidóságról. A Kibicnek mindennek a hátteréről mesélt, és arról, hogy mindezt, hogyan tudja összeegyeztetni egymással.

Hogyan kezdődött az énekesi karrierje?

Olyan családból jövök, ahol a zene az egész világunknak a része. Magam is zenén nevelkedtem, nálunk otthon ez volt a természetes. Amellett, hogy több hangszeren játszom, a zsidó zene is egy állandó része volt az életünknek. Amikor 10 éves voltam, apukám, Klein Ervin főkántor megalapította a Bethlen téri zsidó gyermekkórust, ami nagyon komolyan hozzájárult ahhoz, hogy a zsidó zenét a gyerekek elkezdjék művelni, megismerni. Ebből a közösségi érzetből és a kultúrából indulva, a zeneiség és a zsidóság nálam összeállt, és a mai napig is ezzel a zenével foglalkozom.

Klein Judit
Klein Judit

Szólóban vagy zenekarban szeret inkább énekelni?

Akár zongorakísérettel szólóban, akár zenekarral állok ki a színpadra, mindig a fellépés határozza meg, hogy milyen megközelítése lesz zeneileg a koncertnek. Vannak olyan alkalmak, amikor kifejezetten zenekarral kérnek föl, és vannak olyanok, amikor annak az intimitását kedvelik, hogy csak a zongora és az ének szólal meg. Zenekarok közül többel is együtt dolgozom, van olyan, mint például a David Klezmer Quintet, amelyiknek állandó vendégénekese vagyok, de amikor engem kérnek fel zenekarral, akkor a Chaverim elnevezésű formáció csatlakozik hozzám. Állandó kísérőm pedig Neumark Zoltán zongoraművész, aki a Chaverim vezetője is egyben. Vele rendszeresen adunk duó koncerteket ének-zongora felállásban.

Hogyan dönti el, hogy egy adott koncerten milyen dalokat fog énekelni?

Nagyon sokszor úgy szoktak felkérni, hogy a zsidó zenei világnak a közép-kelet-európai irányát mutassam be, ezek az úgynevezett jiddis dalok. Azt is szokták kérni, hogy mutassak egy szeletet a zsidó zene egy szélesebb spektrumából. Ilyenkor már egy kicsit színesebben tudok válogatni, hiszen a jiddis dalok között vannak vidám dallamok, de akadnak egész más jellegű, akár holokausztos szerzemények is. Ugyanez megvan a szefárd kultúrvilágban, a ladino, vagyis a judeo-spanyol dalok esetében is. Ha még odébb megyünk, akkor szoktam izraeli dalokat is behozni a műsorba. Ezek közül nem csak népdalokat, de szerzett dalokat is énekelek. Amit ezen belül nagyon szeretek az a kicsit keletiesebb, mizrachi stílusú dallamvilág. De a szélesebb repertoáromba beletartoznak mindazok a sanzonok, örökzöldek és musicalek is, amelyek kötődnek a zsidósághoz.

Sosem akart kitörni a „zsidó énekesnő” szerepből?

Ez azért érdekes, mert amit én csinálok az valóban egy rétegzene, de én nem csak a zsidó közösségen belül mutatom be ezt a zenei világot. Nagyon sokat hívnak mindenféle fesztiválra, belföldre és külföldre egyaránt. Világi zenét is ugyanúgy tanultam, és nyitott voltam mindenféle irányba, de nekem a szívemben ez az otthonom. Én arra tettem fel a zenei pályafutásomat, hogy a zsidó zenét vigyem el mindenhova. Ez az én úgynevezett zenei küldetésem, és a zsidósági is egyben, hogy a zsidó kultúrát a zene erejével be tudjam mutatni. Számomra ez egyértelműen összeköttetett és nem is akarom szétválasztani. Én attól vagyok „a Klein Judit”, hogy a zsidó zenének a képviselője vagyok. Tizenvalahány évvel ezelőtt elkezdtem dalesteket adni zsidó dalokból, ami a zsidó zenében addig nem létezett. Ezzel lényegében egy új műfajt teremtettem nálunk, és valahogy így tettem le a névjegyemet is.

Ez a zenei karrier tud még épülni?

Soha nem mondanám azt, hogy kiépült. Nyilván eljutottam benne egy nagyon szép szintre, hiszen a nevem nem csak Magyarországon ismert, és nevemmel azonosítják a környéken is a zsidó zenei előadást – már ha női énekesről van szó. Azonban nekem is van egyfajta megújulási vágyam, és a közönség felé is kell, hogy legyen mindig valami új, amit előadóként mutatunk.

Van még olyan vágya énekesnőként ami nem valósult meg?

Két dolog is van. Fritz Zsuzsával és Verő Tamással annak idején csináltunk két gyerekeknek szóló zenés kazettát, aminek a folytatását tervezzük közösen. Ez azért is nagyon közel áll a szívemhez, mert nekem is van egy kislányom, aki hat éves, és nagyon fogékony az ilyen dolgokra. Ez alapvetően egy óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló zsidó dalgyűjtemény, amit Fritz Zsuzsa szerzett, és egy csodálatos generáció nőtt fel rajtuk. Ezen kívül pedig én magam is szoktam szerezni dalokat, viszont két egymástól elkülöníthető stílusban: vannak a zsidó témájú dalaim, amelyek dallamvilágával az ősi keleties vagy éppen a klezmer műfajához hasonlatosak, és vannak azok a modernebb hangzású szerzeményeim, amelyek inkább a világ bennem keltett benyomásairól szólnak – magyarul.

Ezeket is szokta énekelni?

Van olyan, amely a műsoromban már benne van a Chaverim zenekarral, az kifejezetten klezmeres stílusú. Vannak olyan dalok is, amiket még nem tettünk be, viszont nemrég a Zsidó Kulturális Fesztivál Szefárd dívák című műsorában elénekeltem az egyik ilyen saját szerzeményemet, és ezzel megénekeltettem a közönségemet is.

A Scheiberben tanít héber nyelvet és judaisztikát. A tanítás hogyan fér meg az éneklés mellett?

A zenész ismerőseim mostanában azt szokták mondani, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy nekem van egy fix állásom is. Ma a zenész szakmából azért nem annyira könnyű megélni, kivéve annak a néhány nagyon ismert embernek. Persze nehéz az energiákat úgy beosztani, hogy én majdnem egy teljes állásban tanítok ami mellett nagyon sokszor vannak hétvégén – vagy akár hétköznap este – fellépések. Vannak olyan hetek egymást követően, hogy nincs szabad napom, de én ezt soha nem éreztem terhesnek. Egyrészt azért, mert én nagyon szeretek tanítani is. Nekem az is egy kielégítő élmény, – minden nehézsége mellett. Mindkét dolog ami a kezemben van, végül is ugyanazt az üzenetet küldi, hiszen mindennek a képviselete maga a zsidóság. Tény, hogy nehéz úgy beesni reggel az iskolába, hogy előző este későig fellépésem volt, de én ezt vállaltam, és én ezt szeretem csinálni. Mindehhez azt is hozzá kell tennem, hogy az iskola vezetése nagyon támogat engem ebben. És természetesen a háttérben pedig a családom nyújt nélkülözhetetlen segítséget.

A tanítás maga hogy jött?

Ha nem is maga a tanítás, de már maga az, hogy az ember szeret átadni valamit, az tizenéves koromban, a Szarvasi táborban született meg. Első évben még táborozó voltam, aztán pedig már madricha (csoportvezető) lettem. Ezt mindig nagyon szerettem csinálni, aztán tovább tanultam az ORZSÉ-n a judaisztika tanárképző szakon, így ez nem is volt kérdés. Ezen még talán nem is gondolkoztam, de édesapám, Klein Ervin is zenészként végzett a Zeneakadémián, és egyben a zsidó zene egyik legnagyobb tudású tanítója, aki keze alatt több generáció nőtt fel, elég, ha csak a jelenlegi magyarországi kántorokat nézzük. Így akár innen is eredhet ez a dolog.

A hébert az ORZSÉ-n tanulta meg, vagy már előbb?

Egy picivel korábban, hiszen mi az Anna Frank Gimnáziumban már tanultunk héberül, és már azelőtt is tudtam olvasni, hiszen kiskoromtól kezdve zsidó közösségi életet éltem. Jártunk Talmud Tórára, ahol megtanultam írni-olvasni. Később, húsz éves koromban egy fél évet kint töltöttem Izraelben, ami nagyban hozzájárult a nyelvtudásomhoz.

Szefárd Dívák éjszakája a Zsidó Kulturális Fesztiválon

Szefárd Dívák éjszakája a Zsidó Kulturális Fesztiválon

Milyen nehézségei vannak a tanításnak?

Mindig van aktuális nehézsége, például a külső elvárás, hiszen most több nyomás nehezedik a tanárokra, mint pár évvel ezelőtt. Emellett van egy belső szemléletváltozás, amely a generációkon érződik, és ez nem feltétlen pozitív. Ráadásul nem is csak a tanárhoz, de az egymáshoz való hozzáállásban, viszonyban is megnyilvánul.

Hogyan állnak önhöz a gyerekek? Emlékeim szerint a diákok is eleinte Klein Juditról, mint énekesnőről beszélnek.

Ez a mai napig megtalál. Sőt, egyre inkább kikerülhetetlen ez a dolog. Egy ideig próbáltam ezt úgy nem igazán mondogatni, de aztán rájöttem, hogy miért is ne mondhatnám? Sőt, néha még fel is szoktam használni, hogy tanítsak is vele valamit, akár egy-egy éneket. Előadói tapasztalataimmal pedig időnként alkalmam nyílik arra is, hogyha olyan fellépésen vagyok ahol a zsidósággal kapcsolatban egy érdekes megélésben, kiemelkedő szituációban van részem, akkor azt el is tudom mesélni. Felkérésre pedig iskolai rendezvényeken is örömmel fel szoktam lépni, úgyhogy énekesi mivoltomat abszolút nem rejtem véka alá.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp