Klein Judit énekesnő egy új műfajt teremtett azzal, hogy zsidó dalokból kezdett dalesteket adni, és mára már a nevével azonosítják ezt a fajta zenei előadást. Nem csak énekel, a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskolában tanít is a zsidóságról. A Kibicnek mindennek a hátteréről mesélt, és arról, hogy mindezt, hogyan tudja összeegyeztetni egymással.
Hogyan kezdődött az énekesi karrierje?
Olyan családból jövök, ahol a zene az egész világunknak a része. Magam is zenén nevelkedtem, nálunk otthon ez volt a természetes. Amellett, hogy több hangszeren játszom, a zsidó zene is egy állandó része volt az életünknek. Amikor 10 éves voltam, apukám, Klein Ervin főkántor megalapította a Bethlen téri zsidó gyermekkórust, ami nagyon komolyan hozzájárult ahhoz, hogy a zsidó zenét a gyerekek elkezdjék művelni, megismerni. Ebből a közösségi érzetből és a kultúrából indulva, a zeneiség és a zsidóság nálam összeállt, és a mai napig is ezzel a zenével foglalkozom.
Szólóban vagy zenekarban szeret inkább énekelni?
Akár zongorakísérettel szólóban, akár zenekarral állok ki a színpadra, mindig a fellépés határozza meg, hogy milyen megközelítése lesz zeneileg a koncertnek. Vannak olyan alkalmak, amikor kifejezetten zenekarral kérnek föl, és vannak olyanok, amikor annak az intimitását kedvelik, hogy csak a zongora és az ének szólal meg. Zenekarok közül többel is együtt dolgozom, van olyan, mint például a David Klezmer Quintet, amelyiknek állandó vendégénekese vagyok, de amikor engem kérnek fel zenekarral, akkor a Chaverim elnevezésű formáció csatlakozik hozzám. Állandó kísérőm pedig Neumark Zoltán zongoraművész, aki a Chaverim vezetője is egyben. Vele rendszeresen adunk duó koncerteket ének-zongora felállásban.
Hogyan dönti el, hogy egy adott koncerten milyen dalokat fog énekelni?
Nagyon sokszor úgy szoktak felkérni, hogy a zsidó zenei világnak a közép-kelet-európai irányát mutassam be, ezek az úgynevezett jiddis dalok. Azt is szokták kérni, hogy mutassak egy szeletet a zsidó zene egy szélesebb spektrumából. Ilyenkor már egy kicsit színesebben tudok válogatni, hiszen a jiddis dalok között vannak vidám dallamok, de akadnak egész más jellegű, akár holokausztos szerzemények is. Ugyanez megvan a szefárd kultúrvilágban, a ladino, vagyis a judeo-spanyol dalok esetében is. Ha még odébb megyünk, akkor szoktam izraeli dalokat is behozni a műsorba. Ezek közül nem csak népdalokat, de szerzett dalokat is énekelek. Amit ezen belül nagyon szeretek az a kicsit keletiesebb, mizrachi stílusú dallamvilág. De a szélesebb repertoáromba beletartoznak mindazok a sanzonok, örökzöldek és musicalek is, amelyek kötődnek a zsidósághoz.
Sosem akart kitörni a „zsidó énekesnő” szerepből?
Ez azért érdekes, mert amit én csinálok az valóban egy rétegzene, de én nem csak a zsidó közösségen belül mutatom be ezt a zenei világot. Nagyon sokat hívnak mindenféle fesztiválra, belföldre és külföldre egyaránt. Világi zenét is ugyanúgy tanultam, és nyitott voltam mindenféle irányba, de nekem a szívemben ez az otthonom. Én arra tettem fel a zenei pályafutásomat, hogy a zsidó zenét vigyem el mindenhova. Ez az én úgynevezett zenei küldetésem, és a zsidósági is egyben, hogy a zsidó kultúrát a zene erejével be tudjam mutatni. Számomra ez egyértelműen összeköttetett és nem is akarom szétválasztani. Én attól vagyok „a Klein Judit”, hogy a zsidó zenének a képviselője vagyok. Tizenvalahány évvel ezelőtt elkezdtem dalesteket adni zsidó dalokból, ami a zsidó zenében addig nem létezett. Ezzel lényegében egy új műfajt teremtettem nálunk, és valahogy így tettem le a névjegyemet is.
Milyen nehézségei vannak a tanításnak?
Mindig van aktuális nehézsége, például a külső elvárás, hiszen most több nyomás nehezedik a tanárokra, mint pár évvel ezelőtt. Emellett van egy belső szemléletváltozás, amely a generációkon érződik, és ez nem feltétlen pozitív. Ráadásul nem is csak a tanárhoz, de az egymáshoz való hozzáállásban, viszonyban is megnyilvánul.
Hogyan állnak önhöz a gyerekek? Emlékeim szerint a diákok is eleinte Klein Juditról, mint énekesnőről beszélnek.
Ez a mai napig megtalál. Sőt, egyre inkább kikerülhetetlen ez a dolog. Egy ideig próbáltam ezt úgy nem igazán mondogatni, de aztán rájöttem, hogy miért is ne mondhatnám? Sőt, néha még fel is szoktam használni, hogy tanítsak is vele valamit, akár egy-egy éneket. Előadói tapasztalataimmal pedig időnként alkalmam nyílik arra is, hogyha olyan fellépésen vagyok ahol a zsidósággal kapcsolatban egy érdekes megélésben, kiemelkedő szituációban van részem, akkor azt el is tudom mesélni. Felkérésre pedig iskolai rendezvényeken is örömmel fel szoktam lépni, úgyhogy énekesi mivoltomat abszolút nem rejtem véka alá.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!