Egy színesbőrű német nő sötét családi titka

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Jennifer Teege a véletlennek köszönhetően bukkant egy sötét családi titokra: a nagyapja nem volt más, mint a Schindler listája című film hírhedt táborparancsnoka, Amon Göth. A felfedezés gyökerestől változtatta meg Teege eddigi életét.

Jennifer Teege úgy gondolta, hogy ismeri életének minden részletét: hogy német édesanyja négy hetes korában apácákra bízta, és hogy biológiai apja nigériai volt, ami azt jelentette, hogy ő volt az egyetlen színesbőrű gyerek abban a müncheni kerületben, ahol lakott. A legmegdöbbentőbb részre azonban csak évekkel később derült fény, amikor egy hamburgi könyvtárban a kezébe vett egy piros könyvet borítóján egy nő fekete-fehér fotójával, a könyv címe Nekem szeretnem kell az apámat, ugye? volt.

Jennifer Teege
Jennifer Teege

Teege a könyv lapozgatása közben ismerős neveket és helyeket fedezett fel, és hirtelen ráeszmélt, hogy egy sötét családi titokra bukkant. A könyv borítóján szereplő nő ugyanis nem más volt, mint a saját édesanyja, a könyv címében szereplő apa pedig Amon Göth, a plaszówi koncentrációs tábor hírhedten szadista parancsnoka, akit Ralph Fiennes alakított a Schindler listája című filmben.

Azt ugyan nem tudta megmagyarázni, hogy miért kezdte el nézegetni a könyvet, de Teege azon a napon megtanulta, hogy ő – egy színesbőrű német nő, aki Izraelbe járt főiskolára és, aki holokauszt-túlélők leszármazottaival barátkozott össze – egy szörnyeteg unokája volt. Ez volt az a pillanat, amely kettévágta az életét: volt az „előtte”, amikor még semmit sem tudott családja sötét múltjáról, és volt az „utána”, amikor ezzel az igazsággal volt kénytelen együtt élni.

Teege egész életében depresszióval küzdött, és sokszor elgondolkozott azon, hogy mi állhat a szomorúsága mögött. A könyvtárba is pszichológiával kapcsolatos kutatásai miatt ment. „Mindig is volt egy olyan érzésem, hogy valami nincs rendben, de nem tudtam, hogy mi lehet ennek az oka” – mondja. Amikor tükörbe nézett Amon Göth állát látta viszont, és arra gondolt, van-e valami közös kettőjükben. Miután a kezdeti sokkhatás enyhülni kezdett, Teege arra törekedett, hogy mindent megtudjon a családjáról.

Ralph Fiennes, mint Amon Göth a Schindler listája című filmben
Ralph Fiennes, mint Amon Göth a Schindler listája című filmben

Végül írt egy könyvet is A nagyapám agyonlőtt volna: egy színesbőrű nő felfedezi családja náci múltját címmel. Úgy gondolja, a saját nagyapja habozás nélkül megölte volna őt, hiszen igen messze áll a Göth által idealizált árja típustól. Otthagyta az állását, és saját történetéhez egyfajta életműként kezdett viszonyulni. „Ez egy olyan kivételes történet, amelyet nem vihetek magammal a sírba” – állítja. Bár kezdetben félelem és bűntudat kerítette hatalmába, később sikerült leküzdenie ezeket az érzéseket, és rájött arra, hogy ő tulajdonképpen egy egészen másféle ember, mint amilyen a nagyapja volt. „Ma már nem félek tőle, mi teljesen különbözőek vagyunk” – állítja.

Még jóval a felfedezése előtt Jennifer Teege párizsi tanulmányai alatt megismerkedett az izraeli Noával, később ellátogatott hozzá Izraelbe is, a vakáció végeztével pedig úgy döntött, hogy maradni akar. Beiratkozott a Tel-Avivi Egyetemre, ahol Afrika és Közel-Kelet tanulmányokat folytatott és héberül tanult. Akkor is Izraelben volt, amikor a Schindler listája a mozikba került, és mindenki Steven Spielberg holokauszt filmjéről beszélt.

Teege tel-avivi lakásában nézte meg a filmet, és nem hagyott benne különösebben mély benyomást, csak egy film volt a számára, amely túlságosan is hollywoodi befejezést kapott. Édesanyja könyvének alcíme Monika Göth, a koncentrációs tábor parancsnokának lánya a Schindler listájából volt. Azon a bizonyos napon a hamburgi könyvtárban Teege újra felidézte a filmet, amely hirtelen nagyon is személyessé vált.

Teege nem akarta titokban tartani nagyapja múltját a barátai előtt, de két év kellett ahhoz, hogy képes legyen felfedni családja náci múltját Izraelben élő, többnyire holokauszt túlélőktől származó barátainak. Nem tudta, hogy valaki közölük kapcsolódik-e a plaszówi koncentrációs táborhoz, és hogyan fognak reagálni a történetére. A zsidó barátai azonban megértőek voltak. „Együtt sírtak velem” – írta Teege a könyvében.

Jennifer Teege a plaszówi koncentrációs tábor maradványainál
Jennifer Teege a plaszówi koncentrációs tábor maradványainál

A fiainak is mesélt felfedezésről, mivel nem szerette volna, hogy átéljék azt a megdöbbentést, amelyet neki kellett, amikor rájött a családi titokra. Maga a felfedezés ténye legalább annyira sokkolta, mint az igazság maga. A Schindler listáját viszont nem engedte, hogy megnézzék, szerinte ugyanis még túl fiatalok hozzá. Teege sem nézi meg a filmet újra, úgy gondolja enélkül is tisztában van nagyapja történetével.

Teege törekvései az igazság feltárására újabb ajtókat nyitottak meg előtte. Amikor felnőtt sosem gondolta fontosnak, hogy megkeresse a biológiai apját, de amikor megismerte édesanyja családjának történetét, felkutatta a vér szerinti apját is. Végül sikerült találkoznia vele, és azóta is tartják a kapcsolatot. „Ez egy szép adalék, hogy megismerhetem afrikai örökségemet is” – mondja. „Ez nagyon fontos a számomra, az identitásom része.”

A most 45 éves Teege úgy gondolja, hogy most már két élete van. A „normális” életében ő egy anya és egy tanárnő, a másik életében pedig Amon Göth unokája. Jól tudja, hogy a kettőt mindenképpen külön kell választania, hiszen megtanulta, hogy nem élhet állandóan a múltban.

(CNN)

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp