Megosztja a zsidó vallási irányzatokat az LMBTQ emberekhez való viszony

Annak ellenére, hogy a hazai zsidó közösségek nem számítanak különösen kirekesztőnek az LMBTQ emberekkel szemben, lenne még hová fejlődni ezen a téren. Bár a zsidó hitközségek részéről elindulni látszik egyfajta folyamat az elfogadás irányába, a többségi társadalom elutasító hozzáállásának megváltozása nélkül nem lesz egyszerű az elfogadás melletti állásfoglalás. A cikk megírására a Mozaik Hub által szervezett LMBTQI tematikus zsidó közösségi fórum nyomán került sor. „A mindennapi zsidó közösségi valóságot talán az tehetné elfogadóbbá, ha több LMBTQ zsidó járna zsinagógákba, és akkor rákényszerülne a zsinagógai közösség, hogy szembesüljön a létükkel” – mondja Balázs Gábor eszmetörténész a Kibicnek egy nemrégiben adott interjúban. Reményei szerint ugyanis ha „több LMBTQ zsidó fog járni zsinagógába, akkor a közösségek maguktól kezdik el keresni az el- és befogadást támogató forrásokat”. Igaz, arról nem állnak rendelkezésre pontos adatok, hogy hány LMBTQ zsidó lehet Magyarországon és közülük hányan járnak rendszeresen zsinagógába vagy látogatnak zsidó közösségeket, a Háttér Társaság néhány évvel ezelőtti felmérése azonban valamennyire segíthet eligazodni ebben a kérdésben.

A Háttér Társaság 2010-es LMBTQ-kutatásában összesen 84 válaszadó jelezte, hogy zsidó valláshoz, nemzetiséghez vagy hátrányosan megkülönböztetett csoporthoz tartozónak tekinti magát. A zsidó válaszadók 25 százaléka hetente, további 7 százalék pedig havonta vesz részt vallási szertartásokon, 14 százalék pedig a nagyobb vallási ünnepeken jár valamilyen vallásos közösségbe. A felmérés szerint az LMBTQ zsidók 12 százaléka teljesen, 12 százaléka pedig részben vállalja szexuális irányultságát vagy nemi identitását a közössége felé.

A Háttér Társaság kutatása azt is vizsgálta, hogy a megkérdezettek mennyire tartják elfogadónak saját felekezetüket az LMBTQ emberekkel kapcsolatban. A válaszok alapján az izraelita vallást 10-es skálán 5,57-re értékelték, ezzel a buddhista (9,95) és a Krisna-tudatúak (5,75) után a zsidó lett a harmadik legelfogadóbb vallás. Mindezzel együtt a zsidó válaszadók 26 százaléka járna gyakrabban vallási közösségbe, ha az nyitottabb lenne az LMBTQ emberekkel. Mivel a kutatásból nem derül ki, hogy a válaszadó LMBTQ zsidók mely közösségeket látogatják, illetve tartják elfogadónak vagy elutasítónak, ezért megkérdeztük a zsidó egyházakat, hitközösségeket, hogyan viszonyulnak az LMBTQ emberekhez és mennyire tartják magukat befogadónak.

Az EMIH részéről Köves Slomó rabbi például rövidre zárta a témát, amikor közölte, hogy nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. „Híveinknek nem vizsgáljuk szexuális irányultságát, mint ahogy azt sem hogy a zsidó vallás más előírását ki milyen mértékben tudja megtartani a mindennapi életben. Mindenkit szeretettel látunk közösségünkben, igyekszünk a sok évezredes autentikus tóra-zsidóság tanítását átadni, hiszen az minden zsidó szellemi öröksége és osztályrésze” – írja az EMIH vezetője.

A diplomatikus válasz ellenére az EMIH honlapján, a zsido.com-on található Mit mond a zsidóság a homoszexualitásról című írásában Köves Slomó azért bővebben is kifejti a hitközség álláspontját a kérdésben. Eszerint „a zsidó törvények egyértelműen tiltják és elítélik az egyneműek nemi kapcsolatát”, máennek megfelelően nincsenek is meleg párok a hagyományőrző közösségekben. Köves szerint „azzal, hogy a homoszexualitást legitimáljuk, azt érjük el, hogy olyan emberek is, akik képesek lennének a heteroszexuális életmódra homoszexuálisokká válnak”. Az EMIH vezetője ugyanis azt gondolja, hogy az LMBTQ emberek csak kis része született eltérő nemi identitással, a többségük valahogyan azzá vált. Az EMIH holnapján lévő másik írásban a homoszexualitást kifejezetten visszataszító cselekedetnek nevezik és a szervezet azon a véleményen van, hogy egy LMBTQ ember nem lehet sem rabbi, sem tanító, mivel „életvitele nem példamutató”, ennek ellenére a Tórához azért felhívnák.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke szerint jelenleg ez az egyik legmegosztóbb kérdés a zsidó vallási irányzatok körében. Ennek ellenére a következőket nyilatkozta a Kibicnek. „Mindazokat a híveket, akik látogatni szeretnék zsinagógáinkat, igénybe venni oktatási, szociális és egyéb intézményeinket, örömmel fogadjuk. Olyan közösségeket szeretnénk építeni, amelyekben mindenki valóban otthon érzi magát, ahol nem tabu a szeretet, az érzelmi közösség. Közösségeink így nem csupán eltűrik az LMBTQ embereket, hanem érzelmi biztonságot ajánlanak számukra éppen úgy, ahogy minden más zsidó számára” – írja válaszában.

Hogy mennyire megosztó kérdésről van szó, azt jól mutatja Heisler András egy három évvel ezelőtti kijelentése, miszerint „a homoszexualitás kapcsán egyértelműen és tisztán fogalmaznak vallási törvényeink. A törvénygyűjtemény, amely alapján rabbijaink dolgoznak és meghozzák vallási döntéseiket, elítéli, hogy férfi férfival létesítsen kapcsolatot. Ebben nem lehet vita.”

Talán nyitást jelent ehhez képest, hogy Heisler a Kibicnek most arról ír, hogy „a neológ közösség vallási vezetői figyelik, mit tanulhatnak, mit vehetnek át a különböző vallási jogértelmezések közül, és olyan nyitott és befogadó álláspontok kidolgozására törekszenek, amelyek összeegyeztethetőek a zsidó vallásjog neológ értelmezési hagyományával.” Ezzel együtt a neológ mozgalom nem ad össze zsinagógai szertartás keretében meleg vagy leszbikus párokat. Heisler András szerint a Mazsihisz kimondottan nem keresi az LMBTQ-val kapcsolatos eseményeket, rendezvényeket, de „a felkészült rabbijaik vezetésével nem is menekülnek el a kihívások elöl”.

Az diplomatikus válaszok ellenére azonban a homoszexualitással kapcsolatos neológ és az ortodox idegenkedést jelzi az is, hogy sem a Mazsihisz, sem az EMIH rabbijai, képviselői nem vettek részt azon az egynapos konferencián, amelyet nemrég a Mozaik Zsidó Közösségi Hub szervezett LMBTQ Tematikus Közösségi Szeminárium néven, és amely kifejezetten azt célozta volna, hogy segítse az LMBTQ emberek elfogadását a közösségen belül. Információink szerint számos rabbi kapott személyes meghívást az eseményre, és előzetes visszajelzések alapján számítani lehetett némelyikük részvételére, ám végül csak civil szervezetek és a reform zsidó hitközségek képviselői jelentek meg az eseményen.

„Mi mindenkit elfogadunk, és nem azt nézzük, hogy mit csinál otthon a hálószobájában” – mondja Raj Ferenc, a Bét Orim Reform Zsidó Hitközség rabbija. „Számunkra az a fontos, hogy az ember erkölcsös életet éljen egy szerető kapcsolatban, és nem az számít, hogy ezt férfival vagy nővel teszi-e.”

Raj Ferenc szerint Magyarországon, ha lassan is, de valamelyest már érezhető a változás az LMBTQ emberek megítélésével kapcsolatban. „Sokan a zsidó közösségen belül nem merik kimondani, hogy szimpatizálnak ezzel a témával, és szívesen látnának olyan változásokat, amelyek erősítik az elfogadást” – osztja meg tapasztalatait a Bét Orim rabbija, aki szerint a félelem egyik oka az lehet, hogy itthon egyelőre a többségi társadalom sem tudja elfogadni az LMBTQ embereket. Ráadásul a kormányzat hivatalos álláspontja sem éppen a melegek elfogadását segíti, hiszen még az alaptörvénybe is sikerült rögzíteni, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre. „Ilyen légkörben azért elég nehéz lehet valakinek hivatalosan az LMBTQ emberek mellett állást foglalnia” – vélekedik Raj Ferenc.

Hasonló álláspontot képvisel a másik hazai reform közösség, a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség is, amely válaszában kiemeli, hogy „mind vallási, mind közösségi szempontból teljes mértékben egyenlőként tekint az LMBTQ emberekre”. „Erkölcsileg és etikailag helytelennek tartjuk előítéleteket táplálni vagy megkülönböztetően viselkedni az LMBTQ emberekkel szemben, akár ellenérzés, akár tórai tanok szolgálnak az előítéletek alapjául” – írja a Kibicnek Rozgonyi Dóra, a Szim Salom vezetőségi tagja. „Az efféle előítélet vagy megkülönböztetés kifejezése sérti a judaizmus alapvető erkölcsi tanításait, így például azt a parancsot is, hogy ne ítéljünk embertársaink fölött, míg nem voltunk az ő helyzetükben (Ávot 2:4)” – teszi hozzá.

A Szim Salom tagjai azt szeretnék, ha elkezdődhetne egy folyamat, amely a hallgatólagos „elviselés”, a „minden rendben, amíg nem beszélsz a magánéletedről” attitűdjének meghaladásához vezet. „Az volna a cél, hogy a vallásukat gyakorolni kívánó LMBTQ zsidók ne kerüljenek olyan helyzetbe, amelyben, ha irányultságukat, identitásukat nyíltan vállalják, attól kell tartaniuk, hogy vallási diszkriminációval szembesülnek. Az volna a cél, hogy önazonosságukat megélve találhassanak vallási szempontból is teljes el- és befogadásra a zsidó közösségekben, amelyek mindnyájunk spirituális otthonai is.”

Kérdéseinket elküldtük a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközséghez is, azonban családi gyászra hivatkozva nem éltek a válaszadás lehetőségével.

A Szim Salom, a Bét Orim és a Dor Hadas Közösség az idén már 5. alkalommal rendez LMBTQ-barát szombat délelőtti istentiszteletet a Budapest Pride Fesztivál keretében. Az eseményt a Budapest Pride felvonulás délelőttjén, július 2-án 11 órakor tartják a Bálint Házban.

Ennek alkalmából a Szim Salom nyilvános felhívást intézett a zsidó közösségi szervezetekhez, hogy vállaljanak szolidaritást, csatlakozzanak az eseményhez, adjanak hírt róla köreikben. Magára a reggeli imára is mindenkit várnak, aki fontosnak tartja, hogy az LMBTQ emberek a zsidó közösségek szerves részei legyenek és megszűnjön a velük szembeni kirekesztés, megkülönböztetés. Eddig a szervező közösségeken kívül két zsidó szervezet, a Haver Alapítvány és a Mozaik Hub vállalt nyilvánosan szolidaritást a rendezvénnyel.

Most, július 9-én, vasárnap egész napos konferencia lesz a zsidó közösség és az LMBTQ befogadás témájában a Budapest Pride Fesztivál keretében. Részletek itt: