Ha több LMBTQ zsidó járna zsinagógába, rákényszerülnénk, hogy szembesüljünk a létükkel

“Könnyű homofób vagy transzfób szövegeket nyomni addig, amíg valaki sose ismert közelről egyet sem. De ha ott állnak előtte, és megtapasztalja, hogy ők is kedvesek, értelmesek, elkötelezett zsidók, akiknek ugyanolyan problémáik, örömeik, sikereik vannak, mint a többségi szexualitású embereknek, akkor sokkal nehezebb lesz utálkozni”, mondja Balázs Gábor eszmetörténész, a Lauder Iskola judaisztika tanácsadója, akivel a zsidó vallás és az LMBTQ identitás kibékítéséről beszélgettünk. Az interjúra a Mozaik Hub által szervezett LMBTQI tematikus zsidó közösségi fórum nyomán került sor.

Ha megnézzük az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) oldalán lévő magyarázatokat a homoszexualitással kapcsolatban, akkor a Mózesi törvények erre vonatkozó részének szó szerinti elfogadását találjuk, vagyis, azt, hogy „Férfiúval ne hálj úgy, a mint asszonnyal hálnak” (3 Móz, 18.22-24). Ez első olvasatra tiszta sor, egyértelmű tiltása a homoszexualitásnak.

A talmudi korszak óta senkit sem zavar, ha valami a Tórában szó szerint szerepel. Szinte kizárólag az számít, van-e rabbinikus akarat arra vonatkozóan, hogy másképp olvassuk ezeket a passzusokat. Így épül fel a zsidó kultúra szövegmagyarázási rendszere. Az az érv pedig, hogy a kontextusból következik, vagy nem következik valami, alapvetően ideológia vezérelt értelmezés, vagyis az EMIH alapvetően elítéli a homoszexualitást, és ehhez keres tórai megerősítést. Amit én mondok, természetesen az is ideológia vezérelt, csak én nem teszek úgy, mintha nem lenne az. Számomra ugyanis elfogadhatatlan, hogy valakit a szexuális orientációja miatt diszkrimináljanak, és ezért keresem azokat az interpretációs lehetőségeket a zsidó hagyományon belül, amelyek megoldást nyújthatnak. Akik nem ezt teszik, azok is ideológiai elfogultság alapján érvelnek, csak úgy tesznek, mint az ő olvasatuk objektív lenne.

Akkor mégis hogyan lehet másképp olvasni ezt a részt?

Egy háláchikus válaszokat adó honlapon, egy nyelvezete szerint az ultraortodoxiához tartozó válaszadó a kontextus alapján úgy értelmezi a mondott bibliai verset, hogy csak azokra vonatkozik a tiltás, akik természetes hajlamaik ellenére élnek homoszexuális életet. Erre abból következtet, hogy a fenti passzus folytatásában arra hivatkozik a Tóra, hogy a pogány bálványimádók követtek el ilyen cselekedeteket, tehát a pogány vallások törvényei kényszerítették őket erre. Ez viszont azt jelentheti, hogyha valaki természetesen vonzódik a saját neméhez, azokra nem érvényes a tórai megnevezés, az „utálatosság”.

Ezen kívül, a „Férfiúval ne hálj úgy, mint asszonnyal hálnak” tórai verse szó szerint értelmezhetetlen, hiszen a biológiai adottságok miatt egy férfi eleve nem tud úgy hálni férfival, mint nővel. Tehát azok, akik ebben a tilalomban az anális közösülés explicit tilalmát látják, szintén értelmeznek, és nem pedig hűségesen követik az „egyértelmű” parancsolatot.

Balázs Gábor
Balázs Gábor

Térjünk vissza a Tóra többféle értelmezésére. Azt mondja, szinte csak az számít, van-e rabbinikus akarat valamit másképp olvasni. A neológok és az ortodoxok is gyakran hivatkoznak a XVI. században készült Sulchán Áruchra, mint megkérdőjelezhetetlen szabályrendszerre, például a női rabbik létjogosultságának elutasításával kapcsolatban. Az Ön állítása alapján ezeket a hagyományokat újra és újra felül kéne írniuk az újabb korokban élő rabbik értelmezéseinek. Én inkább az ellenkezőjét látom.

Természetes, hogy van egy állandó feszültség a hagyomány és az újítás között. Az egyik gondolkodás a múltbeli értelmezések fontosságára teszi a hangsúlyt, a másik azt mondja, a múltnak csak szavazati joga, és nem vétójoga van, tehát mindig előállhatunk egy új olvasattal. Ha erről az újításról meg tudom győzni a kortársaimat, akkor felülírhatjuk a múltbeli uralkodó nézeteket. Sokszor ugyanazok az emberek, akik azt mondják, hogy a Sulchán Áruch törvényei megváltoztathatatlanok, azok más esetekben nyugodt szívvel figyelmen kívül hagyják ezeket a törvényeket. Mondok egy példát: a Sulchán Áruch (és annak az askenázi közösségek számára mérvadó magyarázója, Rabbi Mose Isserles kommentárja) szerint (lásd: Joré déá  124:9), aki megszegi a szombatot, az elveszíti a tagságát a zsidó közösségben, tehát ha megérint egy pohár kóser bort, azt az érintése éppúgy tréflivé teszi, mintha egy bálványimádó nyúlt volna hozzá. Ezt a szabályt rendszeresen ignorálja számos hagyományőrző közösség. Sőt, a közismerten szombatot nem tartó zsidók megkapnak minden olyan zsinagógai megtiszteltetést, ami elvileg csak a szombattartóknak járna. Félreértés ne essék: én nem ezt a megengedő attitűdöt kifogásolom, hanem azt, amikor ugyanazok hivatkoznak a Sulchán Áruch megváltoztathatatlanságára, akik bizonyos esetekben rendkívül rugalmasan hajlandóak kezelni e kódex tilalmait.

Mi a helyzet a melegek esetében?

A zsidó világban szinte teljes konszenzus van arról, hogy elítélendő becsmérelni a szexuális kisebbségeket. Még az ultraortodox irányzatok egy része sem ítéli el magát a személyt, csak a cselekedetet nyilvánítják bűnösnek. Ez szerintem óriási előrelépés a hagyományőrző zsidó világban. Ám ezzel még nem elégedhetünk meg, hiszen azok az emberek, akiknek más a szexuális orientációja, ettől még kirekesztve érzik magukat.

LGBT ortodox zsidók
LGBT ortodox zsidók

Nem lehet azt mondani, hogy van egy ortodox álláspont ebben a kérdésben, amely elutasítja a melegek befogadását, és ezt tiszteletben kell tartani?

Ma már az ortodox világ sem egységes ebben a kérdésben, csak úgy, mint a női minjenek ügyében. Harminc évvel ezelőtt még így lett volna, ma viszont már létrejöttek olyan közösségek, amelyek tartják a szombatot, a parancsolatokat, de a nőket egyenrangú partnerként fogadják a minjenekben. Főleg az angolszász világban és Izraelben léteznek ezek a közösségek.

Hogy látja, a magyar zsidó közösség hol tart ebben a fejlődésben a többi országhoz képest?

Kb. 50 évvel vagyunk lemaradva a mai nyugati ortodoxia progresszív részéhez képest.

Mennyire tartja elfogadhatónak azt az álláspontot, amelyet a neológia képvisel Magyarországon, hogy nem változtatnak semmit a neológ hagyományokon, a szokásokon, de nyitottak azokra a zsidókra is, akik nem akarják ezeket a hagyományokat követni? Ez hosszútávon működőképes modell lehet?

Híve vagyok az óvatos igazításoknak, tehát figyelni kellene a nemzetközi trendeket, és átvehetnénk a működőképes újításokat a konzervatív mozgalomtól (a neológia a konzervatív irányzathoz tartozik a zsidóságon belül – szerk.). Itthon sok esetben még a rabbi sem követi a neológ hagyományokat teljes mértékben.

Akkor mégis miért van, hogy ennyire ragaszkodnak ezekhez a bevett szokásokhoz?

Konzervatív társadalmak nagyon lassan változnak. Ehhez időre van szükség. Nem kell mindent forradalommal megváltoztatni. Be kell dobni a köztudatba az újabb értelmezéseket, és ennek szép lassan meglesz az eredménye.

Vannak erre utaló jelek?

Persze. Elég sok helyen tanítok, évente több száz ember kénytelen meghallgatni legalább tőlem, hogy milyen alternatív magyarázatok léteznek. Vannak Magyarországon is olyan rabbik, akiknél látom a fogékonyságot a változásra.


Érdekes, hogy onnan indította a melegek elfogadásával kapcsolatos érvelését, hogy az erkölcsi érzéke nem engedi, hogy valakit emiatt megbélyegezzenek és elítéljenek. Ezt az alaphozzáállást is vissza lehet vezetni valamelyik tórai parancsra, és akkor az ilyen erkölcsi vagy emberiességi törvényeknek lehet primátust adni másokkal szemben?

Igen, akár így is lehet nézni. Mózes első könyvének 18. fejezetében Isten el akarja pusztítani Szodomát, amire Ábrahám azt mondja az Örökkévalónak, hogy nem lenne igazságos az ártatlanokat elpusztítani a bűnösökkel együtt. Úgy tűnik tehát, Ábrahám az erkölcsi érzékére hivatkozva száll vitába Istennel, aki elfogadja az érvelését.

A zsidó hagyomány fősodra szerint még Istennek is nyomós erkölcsi indokra van szüksége ahhoz, hogy egy etikai szempontból problémás parancsot adjon. Erre is van példa a Szentírásban, gondoljunk csak a totális háborúk bibliai parancsára, de ezekhez mindig erkölcsi igazolás kell, a zsidó források nagy része nem használja indoknak azt, hogy Isten parancsolta, tehát a parancs automatikusan jó erkölcsi szempontból, hanem további, magától a parancstól független erkölcsi indokokat is keres.

És akkor ez alapján hogyan értelmezzük újra a melegekhez való viszonyt?

Először is ne felejtsük el, hogy a melegekkel szembeni tolerancia a nyugati gondolkodásban is csak a 20. század elején jelent meg, tehát nem tisztességes a zsidó-keresztény kultúrától számon kérni, hogy a korábban keletkezett szövegekben miért nem találjuk meg ezt a fajta toleranciát.

Másfelől viszont helyes lenne, ha a zsidó közösség és annak szellemi vezetőinek attitűdje elfogadóbbá válna. Érdemes lenne azt hangsúlyozni, hogy a Tóra eredeti tilalma sem egyértelmű, nem szó szerinti értelmezésről van szó, még az anális közösülést illetően sem.

A transzneműekkel kapcsolatban is érdemes megemlíteni egy megengedőnek tűnő ortodox forrást: Rabbi Eliezer Waldenberg (a 20. század egyik kiemelkedő tudású rabbija) a transzneműekkel kapcsolatban idézi az ultraortodoxia egyik legfontosabbnak tartott alakja, a Chátám Szofer véleményét, miszerint az igazi személyiség az ember lelke és a szelleme, nem pedig a teste. Ebből akár arra a következtetésre is lehet jutni – ha akarjuk –, hogy a lélek határozza meg, hogy valakit férfinak vagy nőnek tekinthetünk-e.

A transzneműség is egy olyan kérdéskör, amelyben a megváltozott valóságra kell reagálnia a rabbinikus kultúrának, hiszen ez a kérdés nem vetődhetett volna fel a plasztikai nemi átalakító műtétek megjelenése előtt. Viszont ahogy ez a példa is mutatja, van olyan ortodox forrás, mely értelmezhető úgy, hogy az ember nemét nem minden esetben a fizikai tulajdonságai határozzák meg.

A mindennapi zsidó közösségi valóságot talán az tehetné elfogadóbbá, ha több LMBTQ zsidó járna zsinagógákba, és akkor rákényszerülne a zsinagógai közösség, hogy szembesüljön a létükkel. Könnyű homofób vagy transzfób szövegeket nyomni addig, amíg valaki sose ismert közelről egyet sem. De ha ott állnak előtte, és megtapasztalja, hogy ők is kedvesek, értelmesek, elkötelezett zsidók, akiknek ugyanolyan problémáik, örömeik, sikereik vannak, mint a többségi szexualitású embereknek, akkor sokkal nehezebb lesz utálkozni. Remélem, hogyha több LMBTQ zsidó fog járni zsinagógába, akkor a közösségek maguktól kezdik el keresni az el- és befogadást támogató forrásokat.

Érdekes, hogy azt mondja, lehet arra hivatkozni, hogy a Tóra idejében még nem létezett a melegekkel szembeni tolerancia. Ezek szerint a Tóra értelmezésekor a történetiséget teljes mértékben lehet alkalmazni?

Persze, a talmudi bölcsek is alkalmazzák azt az érvelést, hogy bizonyos dolgok így voltak a Tóra napjaiban, a Talmud napjaiban viszont már megváltoztak. Mind a Tórában, mind a Talmudban vannak történelmi hivatkozások, miért állt volna meg ott az idő? Persze lesznek konzervatív szemléletű zsidók, akik erre érvként azt fogják mondani, hogy „az egész más”. Joguk van így értelmezni a zsidó hagyományt, nem baj, leginkább csak bóknak tudom venni, hogy ebben sem értenek velem egyet, ahogy például gondolom az evolúció kérdésében sem.

A rabbinikus autoritás tisztelete nem abszolút. A rabbik szakértők, és aki rendelkezik a kellő szakértelemmel, az vitathatja az állításukat. Rabbinak lenni nem pecsétes papír, hanem tudás és morális tartás kérdése. A zsidóság nem a katolikus egyház, ahol a hierarchia sokkal nagyobb szerepet játszik. Szerintem csak attól függ a változás Magyarországon, hogy mikor lesz egy olyan közösség, amely számára fontos az, hogy mélyrehatóan elemezzenek és értelmezzenek a ma elfogadott általános vélekedéstől eltérően szövegeket, és erről meggyőzzenek minél több embert.

Önnek mi ebben az egészben a személyes szerepe? Kívülállóként elmondja, milyen értelmezések vannak, vagy aktív szerepet is vállal a melegek elfogadásának elősegítésében?

Én egy pluralista szemléletű zsidó iskolában dolgozom, és bízom benne, hogy az én kezem alól kikerülő diákokkal senki sem tudja majd elhitetni azt, hogyha valami a múltban így vagy úgy volt, akkor azt automatikusan el kell fogadni. A zsidó hagyománynak éppen az a lényege, hogy merjük újraértelmezni, azt, amit kell! Egy szöveg értelmezése sosem független az értelmező személyiségétől és értékeitől. Nem csak az a két véglet létezik, hogy az ókori hagyományt butaságnak tartjuk, és az egészet ignoráljuk, vagy pedig kreatív értelmezés nélkül ragaszkodunk hozzá. Az értelmezéseknek sokkal színesebb palettája létezik.

Lehet tudni valamit arról, hogy mennyi rejtőzködő homoszexuális vagy transznemű ember van a magyar zsidó közösségben?

Nem igazán. Egy kutatás szerint azonban a melegek kevésbé érzik elutasítónak a zsinagógai közeget, mint mondjuk a katolikus vagy a protestáns melegek a saját templomaikat. De ez nem jelenti azt, hogy nincs teendőnk, ez csupán esélyt ad a változásra. Mint említettem, ha több meleg járna a zsinagógai közösségekbe, az talán jelentős átalakulást hozhatna.

Balázs Gábor
Balázs Gábor

Egyesek szerint a homoszexuálisok is több csoportra oszthatók. Vannak, akik homoszexuálisnak születnek, vannak olyanok, akik viszont életélmény hatására válnak azzá, vagy csupán a kíváncsiság hajtja őket. Ezért az ortodoxok közül sokan azzal érvelnek, hogy a tiltás azért fontos, mert bizonyos embereket visszaterelhet a heteroszexualitáshoz. Ön mit gondol erről?

A melegek között is vannak, akik úgy gondolják, a homoszexualitás és a heteroszexualitás – csakúgy, mint az, hogy mit nevezünk férfiasnak vagy nőiesnek – nem bináris ellentét, hanem egy skála, amelyen vannak átmenetek. Nincsenek minden melegre érvényes megállapítások. Az igazi kérdés nem ez, hanem az, hogy vajon keressük-e a hagyományos zsidó szexuális etika megújításának lehetőségét. És mielőtt valaki rávágja, hogy nem, érdemes elgondolkozni azon, hogy a már sokat emlegetett Sulchán Áruch szerint a szexualitás ideális esete csak a házasságon belül, az éjszaka csak egy adott pontján és egy meghatározott pózban létezik.

Nem gondolom reális elvárásnak, hogy az újítások terén a zsidó-keresztény hagyomány élvonalába tartozzon a hazai zsidó vallásgyakorlat, az viszont elvárható, hogy olyan interpretációkat is megismerjünk, amelyek elfogadják, és nem bűnnek tekintik a másfajta szexuális orientációkat.

Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy vallási szempontból tényleg jobb-e ha valaki önmagát megtagadva minden nap szenvedve él együtt a házastársával a heteroszexuális házasság szentségének nevében? Teljesen elképzelhetetlen, hogy a vallásos élet egésze szempontjából jobb, ha valaki nem tartja be ugyan az erre vonatkozó háláchikus előírásokat, de vállalja önmagát és azt a partneri viszonyt, amely természetes hajlamainak megfelel, de közben a hagyományhoz hűségesen él minden egyéb szempontból? Ennek elfogadása valószínűleg csak egy általános szemléletváltás részeként elképzelhető. Le kéne számolni azzal a kényelmes pozícióval, hogy mi vallásosok tudjuk, hogyan kell élnie mindenkinek, a mi életmódunk a helyes életmód, és mindenki más tévelygő, akiket mi jó pásztorként szeretettel terelgetünk. Ha pedig a nyáj egy része nagyon messzire merészkedik a kerítéstől, akkor legfeljebb odasújtunk a pásztorbottal. El kell fogadnunk, hogy a mi interpretációnk csupán egy a lehetséges világmagyarázatok közül.

Egész napos konferencia a zsidó közösség és az LMBTQ befogadás témájában a Budapest Pride Fesztivál keretében. Bővebben itt:

Kapunyitás Konferencia – LMBTQ befogadás a zsidó közösségben – Kibic Magazin

Egész napos konferencia a zsidó közösség és az LMBTQ befogadás témájában a Budapest Pride Fesztivál keretében. Előadások, panelbeszélgetések, zsidó szövegtanulás, workshopok hazai és külföldi meghívottakkal magyar és angol nyelven. Mennyit tudunk az LMBTQ emberekről és közösségekről? Mennyire befogadó a zsidó közösségi intézményrendszer? Egy LMBTQ zsidó közösségi tagnak ugyanolyan lehetőségei vannak a közösségi életre?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp