“Nyomot akartak hagyni, nem voltak benne biztosak, hogy élve visszatérnek” – mondja Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója arról a több mint 75 éves, zsidó munkaszolgálatos férfiak aláírásaival teli kukoricaszárról, ami néhány évvel ezelőtt került elő egy hagyatékból.
A gravírozott fémkupakkal is ellátott kukoricaszár a rajta szereplő dátum szerint 1940 áprilisában készült (a fém borítás valószínűleg később került rá), és több mint 70 név van rajta, amiből 68 tisztán kiolvasható.
A tárgy egy olyan hagyaték része volt, ami erősen kifosztva (értsd: rokoni osztozkodások után) került Budapestről egy bajai családhoz.
Amit még tudni lehet a 201/22 és a 201/66-os munkaszolgálatos századok számával ellátott kukoricaszár keletkezésének évéről, vagyis 1940-ről, hogy nyárig közel 60 századot állítottak föl zsidó munkaszolgálatosokból, akik ebben az időszakban többnyire utakat építettek, mocsarakat csapoltak az ország területén.
“Vidéken, ahol dolgoztak, a kukoricaszár egy kézenfekvő, kéznél lévő dolog lehetett, amiből így emlék készülhetett, az sem kizárt, hogy köszönetképpen. Ez egy létező zsáner, ilyen az az oroszországi Riptinyecből származó képkeret is, amit szintén munkaszolgálatosok készítettek valahol a hegyekben. Megmunkálatlan fára rótták fel a neveiket, és amikor 1942-ben visszatértek, kísérőlevéllel együtt rögtön egy múzeumnak adományozták” – magyarázza Toronyi Zsuzsanna, hozzátéve, jellemző volt, hogy a munkaszolgálatosok az adott közegben könnyen elérhető dolgokat alakították olyan tárgyakká, amik emlékül vagy a napi rítusok eszközéül szolgálhattak.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
