Ha mecénás akarsz lenni, félre kell tenned a pénz kérdését – Izraelben is

A Drory Izraeli-Magyar Könyvtárat Dávid Drory magyar származású újságíró emlékére alapította az Izraelben bejegyzett Jewish Reader Ltd. A magyar nyelvű kulturális programoknak is otthont adó, Tel-Aviv givatayimi részén lévő lakáskönyvtár rangját jelzi, hogy – többek között – Dessewffy Tibor, Hammer Ferenc, Hegedűs István, Nyáry Krisztián és Ungvári Tamás is járt már ott előadóként. A Drory megteremtője, gazdája, motorja, Nagy Gabi úgy véli, aki mecénás akar lenni, annak félre kell tennie a pénz kérdését. 

– Hogyan lettél a magyar kultúra mecénása Izraelben?

– Magyarországon volt már ,,priuszom” ezen a téren. Több mint tíz éve létezik egy zsidó kulturális alapítvány, a Diaszpóra, és voltak nonprofit alapú újságaim is, de hat éve, amikor kijöttem Izraelbe, nem gondoltam, hogy magyar ügyekkel fogok foglalkozni; lesz beleszólásom bármibe is. A magyar kultúra ápolásának vannak hagyományai Izraelben, nagy elődeim például Gondos Sándor és a felesége, Margalit, akik 1947-ben létrehozták Haifán a magyar könyvtárat és könyvesboltot [erről bővebben ITT – a szerk.], és Tel-Avivban is működött egy kis könyvtár. Ezeknek évekkel ezelőtt nagy létjogosultságuk volt. Az új generációknak már nincs igazán igényük arra, hogy könyveket vegyenek vagy könyvtárba járjanak, mert ott az internet, de a 80-90 éveseknek még mindig fontos. A soá után Izraelbe települt zsidóság kulturális színvonalára jellemző, hogy eleve négy-öt nyelvtudással érkeztek, mindemellett a magyar szó, a magyar irodalom a mai napig annyira fontos nekik, hogy képesek felgyalogolni a negyedik emeletre egy-egy könyvért. Ez motivált, úgyhogy amikor Magyarországról jöttem haza, folyamatosan hoztam magammal a legfrissebb könyveket, leginkább zsidó irodalmat, zsidó fordításokat, de mást is. Timi lányom, aki félig-meddig már szintén Izraelben él, ugyanúgy mázsaszámra hozza a könyveket. Az útiköltségünk java részét nem a saját repülőjegyünk összege  teszi ki, hanem a túlsúly ára, amit a könyvekért fizetünk. (Nevet.)

Nagy Gabi és Nyáry Krisztián
Nagy Gabi és Nyáry Krisztián

Végül olyan mennyiségű könyv gyűlt össze, hogy arra gondoltam, ebből már létre lehetne hozni egy lakáskönyvtárat. Öt évvel ezelőtt költöztem a jelenlegi lakásba. Elég nagy volt a tér, bútorunk alig volt, de könyvünk rengeteg, gondoltuk, könyvekkel fogjuk berendezni a lakást. Aztán továbbgondoltam: jó, hogy vannak könyvek, de ez önmagában kevés ahhoz, hogy eljöjjenek ide, próbáljuk meg összekapcsolni olyan kulturális eseményekkel, találkozókkal, amelyekre bejön a közönség. Minthogy szinte üres volt a lakás, hellyel tudtuk kínálni a vendégeket, kényelmesen lehetett beszélgetni, enni-inni is. Akkoriban éppen Izraelben járt Heller Ágnes, akit előtte is ismertem, és eljött hozzánk sábeszkor vacsorára. A legkisebb szoba tele volt könyvekkel, de még polcon sem voltak, és mondtam Áginak, hogy én bizony könyvtárat fogok itt csinálni. Ő meg azt mondta: Gabikám, azért ennél több könyv kellene egy könyvtárba (nevet), de rögtön felkarolta az ötletet, és sokat tett hozzá az azóta találkozóknak is otthont adó kulturális bázisunkhoz.

– Ma már nem lehet panasz a könyvmennyiségre. Mekkorára duzzadt a könyvtár és hogyan?

– Először csináltunk egy Facebook-oldalt, aztán elkezdtük hirdetgetni, és ránk zúdult több ezer kötet. Mivel jóban voltunk a nyomtatott Új Kelettel, minden héten megjelent ott egy könyvajánlónk, amit Timi írt. Olyan könyveket ajánlottunk, amiket meg lehetett rendelni, venni, vagy el lehetett olvasni a könyvtárban. Újdonságnak számított, hogy van egy Drory Izraeli-Magyar Könyvtár, és egyszer csak hirtelen, varázsütésre nagyon sokan kezdtek hívni, hogy könyvet rendeljenek vagy kínáljanak. A nagykövetség is ránk kapott. Hihetetlen mennyiségű könyv és elképesztő kulturális örökség jött be.

Drory Könyvtár
Drory Könyvtár

– Miből finanszírozzátok mindezt?

– Napi tíz-tizenkét órát dolgozom egy pénzügyi jellegű cégnél, relatíve jól keresek, és azt a bevételét próbálom a kulturális tevékenységünkbe beforgatni. Nem vagyok gazdag, (csak ahhoz képest, mint voltam Magyarországon), de  nagyon fontos nekem a kultúra.

A teljes cikk itt olvasható.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp